Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Î38 Az országgyűlés képviselőházának 313mutat, ami abszolút számban kereken 646 millió pengő- Amíg ugyanis a folyó évi bevételi előirányzat 1.855,588.000 pengő volt, addig a jövőévi költségvetés 2.501,698.000 pengő bevétellel számol. Ebből a bevételből aránylag egészen jelentéktelen rész — 26'3 millió pengő — esik a tárcabevételekre, a többi — tehát 2.475,400.000 pengő — a közszolgáltatásokból származik. Az ilyen jelentékeny mérvű, emelkedéssel kapcsolatban természetesen elsősorban az a kérdés merül fel, vájjon lehet-e reálisan számítani arra, hogy. az előirányzott több, mint 2'5 milliárd pengő tényleg be is folyik. Ennek a kérdésnek az elbírálásánál mindenekelőtt azt kell számbavenni, hogs'" az állam területének a Délvidék visszacsatolása folytán történt megnövekedésével a bevételi források is megnövekedtek, de azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a pénzügyi kormány, különösen a közadók előirányzatánál mindig az előző év adatainak szigorú és alapos mérlegeléséből indul ki. En nem ismerem ezeket az adatokat, de azt tudom, hogy Budapest székesfőváros adózási viszonyai rendszerint visszatükrözik az egész ország adózásának ,a képét- Azt pedig megállapítottam, hogy Budapesten a folyó év első nyolc hónapjában befolyt adók összesen 50%-kai haladták meg a ámult év hasonló időszakában befolyt adók összegét. Az is bizonyos, hogy azok .az intézkedések, amelyeket a kormány egyrészt az új adónemek bevezetése, másrészt az egyes adóalapok biztosabb megfogása és jobb kimunkálása irányában az utóbbi időiben foganatosított, — ha szabad így kifejeznem magam — még mindig nem futották ki egészen magukat. Szerintem tehát egészen reális falapon mozog a költségvetés akkor, amikor gazdasági életünk további megerősödését is számbavéve, az adóbevételek jelentős emelkedésére, így az egyenesadóknak 30%-os, ezek között pedig a jövedelemadónak 50%-os emelkedésére számít. Egyébként T. Ház! a pénzügyi kormány az adóztatási terén változatlanul alkalmazkodik azokhoz a követelményekhez, amelyeket a pénzügyi és gazdasági helyzet részére megszab. Amíg egyrésizről tisztában van azzal, hogy a rendelkezésre átló árumennyiség és a vásárlóerő közötti egyensúly fenntartásának egyik leghatásosabb eszközét a helyes téls céltudatos adópolitika (szolgáltatja, addig mástrészről vigyáz arra, hogy az adóztatás mérve a teherbíróképesség határain belül maradjon és a gyengébb adóaJiamyiolk lehető Mmélésével a gazdaságilag erősebb váltakra nehezedjék. így volt lehetséges az, hogy öt év alatt a, társulati adó ós a társulati vagyonadó 2T3 millióról 70 millióra, a jövedelemadó 422 millióról 150 millióra, a vagyonadó 17*8 millióról 32 millióra emelkedett. Ha ' már most azt nézzük, t. Ház, hogy az egyenesadó jövő évre előirányzott bevételei miként oszlanak meg az egyeis főbb adónemek között, és hogy a folyó évi bevételi előirányzatokkal szemben minő emelkedéseket mutatnak, akkor magállapíthatjuk, hogy a földadó az 1929. óta változatlan 20%-os kulcs mellett 40-5 millióról; 48 millióra, a házadó 92'2 millio

: ról 112 millióra, a társulati adó és a társulati vagyonadó 54 millióról 70 millióra, a jövedelemadó, — mint már jeleztem, — 100 millióról 150 millióra, a vagyonadó 25 millióról 32 millióra, a második esztendeje szereplő hadfelszerelési adó 56-7 millióról 742 millióra, a.betegápolási pótadó 27-5 millióról 329 millióra, a ülése 1Ù4È november %4-én, kedden. rokkantellátási adó — az alapadók emelkedésének megfelelően — 261 millióról 33-9 millióra, végül az alkalmazotti különadó 36 millióról 51 millió

1 pengőre emelkedik. A közvetett ladók csoportjában a legjelentősebb emelkedéssel a forgalmiadóknáJj számít a pénzügyminiszter úr, amikor a folyó év lerovási adatainak tekintetbevétele mellett ezeknek az adóknak előirányzatát 391*6 millióról 700 millióra emeli fel. Aki mérlegeli ennetk a tekintélyes összegnek az állam bevételei között elfoglalt domináló szerepét, annak a közvetett adókkal szemben elfoglalt minden tiszteletreméltó elméleti állásfoglalása ellenére is be kell látnia, hogy miként — külöinösen a mai háborús viszonyok: között — nemcsak Európában, de mondhatnám, talán az egész világon egyet len állam sem, úgy a magyar állani sem mondhat le ennek a leglikvidebb adónemniak minden más adónemet megelőző előnyeiről, T. Ház! A fogyasztási adóknál a tervbevett emelkedés már sokkal kisebb^ amennyiben ezelknél a költségvetés a folyó évi 1977 millióval szieuiben 201-7 milliós hozamot remél a jövő esztendőre. Ha még megemlítem, t. Ház, hogy a költségvetés az illetékekből várható bevételt az idei 191 millióról 31-3 millió többlet számbavételével 2223 millió pengőre emeli feli, úgy nagy általánosságban végeztem a pénzügyi itárca bevételi oldalának ismertetésével is, miután az egyedáruságok bevételeiről azok kiadásainak a taglalásánál már szóltam. De hogy ne csak mindig adóemelkedésről beszéljek, legyen szabad az adókkal kapcsolatban még annyit megjegyeznem, hogy két olyan adó is van, amelyek bevétele a jövő évben nem emelkedik, hanem csökken és ezeknek egyike a cukoradó, amely 3 millióval, másika pedig az ásványolaj a dó, amely 1 millió pengővel csökken, sőt van olyan adó is, amely végkép eltűnik, — ezt talán nem merem így mondani — de az 1943-ik évre mindenesetre eltűnik az adók skálájából, s ez mint méltóztatnak tudni, a cukorrépaadó, amely a folyó évben megszűnt. Áttérve a tárca üzemét képező postatakarékpénztár 1943. évi előirányzatának ismertetésére, elsősorban arra óhajtok rámutatni, hogy ez az előirányzat az intézet forgalmának további emelkedésével számol. így azután a felesleget is 535.000 pengőről 591.000 pengőre emeli fel. A forgalom emelkedése következtében emel kedik az intézet alkalmazottainak létszáma is, mégpedig 130 fővel. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha az intézet kiterjedt üzletágai közül csak a csekk és takarékbetétüzletágára mutatok rá, amely összhangban az intézet általános fejlődésével, igen szép eredményeket mutat. Kitűnik ez abból is, hogy míg a folyó év elején az intézet csekk-, takarékbetét- és klíring«záraláinak együttes összege, 418-4 millió pengő volt, addig a folyó év augusztus havábau ugyanazok a tételek 473'2_millióra emelkedtek. Ez az összeg pedig majdnem háromszorosát teszi ki az ugyanezen számlák 1928. évi forgalmának. Nem tudom megállani, t. Ház, hogy ebben a gondolatkörben pár szóval ne mutassak rá a betétképződés rendkívül fontos, sőt domináló jelentőségű kérdésére. Ennek a takarékbetétképződésnek a grafikonja, sajnos, még mindig nem mutatja azt a fejlődést, amely szükséges volna ahhoz, hogy a felfokozott ütemű gazdasági élet tőkeszükségletét kielégítse és egyben a fölös vásárlóerőt produktív munkává alakítsa át. Nem kielégítő ennek a grafikonnak fejlődése annak ellenére sem, hogy a tőkeképződés-