Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Àz országgyűlés képviselőházának 3l3 Ami már most a személyi járandóságoikjra eső 62.7 milliós kiadási tótéit illeti, ez az összeg a* múlt év hasonló természetű előirányzatával szemben 12-7 millió pengő emelkedést jelent, ami részben a fizetéseiknek és a családi pótlékoknak 3941. évi f eleimelésében, részben pedig a hazakerült! Délvidéken szükségessé vált új, hivatali szervezet kiépítésében leli magyarázatát. Nagyrészt az utóbbi szükséglet kielégítése okozta, hogy a tárca személyzeti létszáma 1250 tővel szaporodott. Legyen szabad itt közbevetőleg rámutatnom arra, hogy a tárcának ez a létszám szaporulata még 7%-át sem teszi] ki az egész köz r

ga ugatásban tervezett, illetőleg nagyrésizt már bizonyára keresztülvitt létszámeinelésnek. ami 18.263 főt jelent. Ezzel ai létszámemeléssel az egész állami igazgatás tisztviselői, és egyéb alkalmazottainak száma 147.392 főre emelíkedik, ami annyit jelent, hogy a megnövekedett országban minden száz lakosra: egy közigazgatási alkalmazott esik: Azt hiszem, felesleges rámutatnom arra, hogy a közigazgatási és általában az állami alkalmazottak számának ez utóbbi időben tapasztalt állandó emelkedése nemcsajk az ország területi gyarapodásának következménye, hanem, — mint mindenütt a világon — nálunk is nagyrészt az állami • felaidatok szinte elképzelhetetlen megnövekedésének tudható be. Természetes, hogy minél inkább bővül az a terület, amelyet az állam a maga irányító és ellenőrző tevékenysége alá von és minél komplikáltabbá válik az élet, amnál nagyobb apparátusra van szüksége az államnak, hogy feladatainak meg tudjon felelni. Fokozott mértékben áll ez a pénzügyi adminisztrációra, amelyet a magam részéről még mindig túlterheltnek tartok és nem győzök kellő elismeréssel ^ illetni igazán odaadó és önfeláldozó munkájáért. Visszatérve a tárca dologi kiadásaira, ezek között — amint már bátor voltam jelezni — a legjelentősebb összeggel, 101-7 millió pengővel a dohányjövedéknél találkozunk. Azt hiszem, senki sincs közöttünk, aki ne szívesen szavazná meg ai legnagyobb hozamot adó, de egyúttal a legszoeiálisabb állami monopólium részére ezt az összeget, amelv a tavalyit 24 millió pengő vei haladja meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből a 24 millió pengőből juttat a pénzügyminiszter úr egymillió pengőt a külföldi dohányok pótlására nálunk oly kitűnően bevált Virginia-dohány termesztésének további kiterjesztésére, egyre több kisgazdát vonván be ennek az új dohányfajtának jóljövedelmező termelésébe. Egyébként misem mutatja jobban a dohányjövedéknek az államháztartásban betöltött szerepét, mint az, hogy a 1017 millió pengő kiadással szemben több, mint 371 millió pengő bevétellel számol Mint mindig, úgy ezidén is örömmel foglalkozom előadói beszédemben a szeszegyedáruság helyzetével, amely a jövőévi költségvetés dologi kiadásaiból 84 9 millió pengőt foglal le a maga számára, tehát 16-7 millió pengjővel többet, mint a folyó esztendőben. Örömmel foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a vésztjósló aggodalmak, amelyek a szeszgyártás egyedárusággá nyilvánításával kapcsolatban annakidején bizonyos oldalakról elhangzottak és azt a sötét képet vetítették elénk, hogy ez a mezőgazdaságilag annyira^ fontos iparág az állam kezében el fog sorvadni. Legyen szabad tehát t. Ház, ennek a sorva dásnak az illusztrálására egymás mellé' állíta ülése 1942 november %4-ên, kedden. Í3? nom a szeszegyedáruság négy esztendejének kiadási és bevételi tételeit, hogy tisztán láthassuk, hogy ez a valamikor oly kitűnő üzlet tényleg elvesztette-e rentabilitását, a kincstar kezében. A szeszegye darus ágnál 1940-ben 33 millió pengő kiadással 61 millió Pengő bevétel, 1941-ben 47-5 millió pengő kiadással 87 millió pengő bevétel, 1942-ben 69'1 millió pengő kiadással 190-1 millió pengő bevétel és végül a jövő évi költségvetési előirányzatban 85 8 millió pengő kiadással 237-8 millió pengő bruttóhevétel állt, illetve áll szemben Négy év alatt tehát a szeszegyedláraság bevételei megnégyszereződtek, aminek a jelentőségét tulajdonképpen csak aikkoir lehet kellően értékelni, ha tudjuk azt, hogy a szeszkartel uralmának utolsó négy évében a kincstár bruttobevétele a szeszadóból összesen 57.2 mil, lió pengő volt. A két rezsim négy-négy észten-' de jenek összehasonlításában tehát több, mint félmilliárd pengő áll 57.2 millió pengővel szemben, amely még annaik tekintetbevétele mel lett is lenyűgözően hat, hogy időközben az . ország területe megnagyobbodott és t a szesz eladási ára emelkedett. (Ügy van! jobbfelől.) És hia mindehhez haizzáveszem azt, hogy amíg a szeszkartel 4 esztendő alatt 46.4 millió pengőt fizetett ki a mezőgazdasági szeszgyárak

j naik az általuk termelt szeszért, .addig a szeszegyedáruság ugyanez alatt az idlő alatt 91 millió pengőt juttatott azoknak szeszbeváltási ár címén, iákkor azt hiszem, nyilvánvalóvá tettem, hogy az új rend nemcsak a pénzügyi kincstár számára jelent felbecsülhetetlen előnyt, hanem a mezőgazdaságra nézve is hasznos és előnyös. (Nagy László: Éljen Imrédy!) T. Ház! Ha nem is r ilyen arányú, de hasonló örvendetes fejlődést mutat sójövedékünk is, amely, minit •említettem, a tárca diologi kiadásaiból 11.5 millió pengőt vesz igénybe s ebben a költségvetési évben 1,460.000 mázsa értékesíthető só kitermelésére számolt. Amennyiben belátható időn belül sikerül sóbányáinknak a megszállás alatt elhanyagolt vagy egyáltalán hiányzó műszaki berendezéseit és felszereléseit pótolni, amire egyébként a pénzügyminiszter úr a folyó évi költségvetésbe is beállított 700.000 pengőt, úgy meglehet a reményünk arra» hogy országunk, amely még|1938-ban egész sószüikségletét importálni volt kénytelen, ásóban is jelentős exportra számíthat. Egyébként a sójövedék bevétele a költségvetésben közel 6.5 millió pengős emelkedéssel 41.2 millió pen« gőben van előirányozva. Hogy a dologi kiadások (taglalásával végezzek, beszélnem kell még arról az 1,700.000 pengőről, amelyet a. miniszter úr az Otba-nak juttatott ebben a költségvetésben éspedig az állami hozzájárulásnak 1,700.000 pengővel való felemelésével s ezzel lehetővé tette a fogászati segélyek bevezetésével a ttisztvislőtársadalom egy régi kívánságának telesítését. T. Ház! Mielőtt a tárca bevételeineik ismertetésére áttérnék, legyen szabad, még egészen röviden érintenem azokat a beruházásokat, amelyeket a költségvetés az 1943. évre tervbevett és amelyek a folyó évi 4*4 millió pengővel szemben 41 millió pengőt tesznek ki- Ez az összeg egyrészt az igazgatás, másrészt az üzemek^ keretében szükségesnek [mutatkozó építkezését lebonyolítására szolgál. Ami már most• a pénzügyi tárcának az egész államháztartásra oly döntő jelentőségű bevételeit illeti, a jövő évre szóló előirányzat a folyó évivel szemben 35%>os emelkedést 81*