Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. jából szigorú vizsgálat tárgyává teszem(Élénk helyeslés és taps a jobboldalún,) Olyan szervezetet akarok létesíteni, amelyik nem kuszálja össze az ügyintézést, de kihasználja a rendelkezésre álló szakmunkaerőt s megszüntetem mindazokat a szerveket» és hivatalokat. amelyeknek már puszta léte károsan befolyásolja a gazdasági élet menetét, (Élénk helyeslés és \taps-), mert késlelteti, akadályozza azügyek végleges elintézését. (Ügy van! Ügy van!) Nagy fontosságára tekintettel beszélnem kell még az árkórdésről. (Halljuk! Hail juh!) Elengedhetetlenül szükségesnek tartom ugyanis, hogy az árpolitikára s az annak alapját képező irányított gazdasági rendszerre vom átkozó álláspontomat leszögezzem. (Halljuk! Halljuk!) A német gazdaságtudományban és gazdaságpolitikában a gazdasági élet irányításának szükségessége ma már úgyszólván megdönthetetlen alapelv és pedig nemcsak a háború tartamára, de az azt követő időre is. A gazdasági élet korlátlan szabadságának erőteljes, ellenzéke van az angol-száz birodalmaikban is. Amerikában főképpen a washingtoni agytröszt, Angliában a tudományos szocialisták képviselik ezt az irányzatot s felfogásukat röviden abban foglalhatom Össze, hogy a haszonra termelésnek át kell adnia helyét a használatra termelésnek. Az ezzel ellentétes liberális álláspontot mind Amerikában, mind Angliában a nagytőke és annak sajtóorgánumai képviselik. Ezek felifogása szerint a mai kényszerhelyzet, amely a gazdaisági élet korlátozásait szükségessé teszi, a háború után megszűnik s a szabadíkereskedelem, a tőkék szabad áramlása a mai kényszerrendszabályokat feleslegessé teszi. Ennek az irányzatnak tálán legkiválóbb sajtóorgánuma az Economist, amely a világ javainak igazságosabb és tökéletesebb elosztását csak a szabadkereskedelem és a szabad tőkebefektetés által véli elérhetőnek; mégis augusztus elsejei számában azt írja: „Szervezésre és rendezésre szükség van, hogy az árhullámzások, a hiábavaló munka, a megrázkódtatások, az igazságtalan elosztás, a háború előtti világnak; ezek az átkos r jelenségei kikaposoltasisanak«. Gyakorlati példáiképpen utalok az Argentina, Ausztrália, Kanada és az Egyesült Alllamok mint főbú zaexportőrök, valamint Anglia, mint főbúzaimportőr között létrejött búzaegyezményre, amely június 27-én lépett életbe. Az egyezmény kifejezett célja a búza termelését nemzeti és nemzetközi rendszabályok által) egyenletessé tenni, a búzia és liszt rendes elosztásáról a belső és külső kereskedelemben gondoskodni és az árakat olyan színvonalon állandósítani, amely nem tülmagas a fogyasztónak, de megfelelő összeget juttat a termelőnek. Rendszabályokat állapít meg az egyezmény, hogy az aláíró államok búzatermelése ne legyen nagyobb, mint amennyi a hazai fogyasztás fedezésére és a kiviteli kötelezettségek teljesítésére szükségesRendkívül érdekes az egyezménynek az a pontja, amely arról szól, hogy tervet dolgoznak ki, amelynek végrehajtásával a búzaárak rendkívül káros hullámzását megszüntetik. De még érdekesebb, hogy ezt a tervet a háború .után fogják végleg megállapítani. így néz ki a gazdasági élet szabadsága angolszász liberális felfogásban. (BerüMség.) Azt hiszem, nem esem a túlzás bűnébe akkor, ha megállapítom, hogy e^ben is feltalálhatók a gazdasági élet irányításának erős nyomai. A mondottakból 'következik, hogy meggyőilése 1942 november 23-án, hétfőn. 131 ződésem szerint a gazdasági élet irányításának szükségessége nem átmeneti jelenség. Azt nemcsak a háború okozta rendkívülli viszonyok indokolják, de mind a termelés, mind ai fogyasztás irányában érvényesülni fog, mert érvényesülnie kell' a háború után is. A szervesen összefüggő termelési és fogyasztási rend kiépítése nem átmeneti jelenség, hanem a gazdasági élet fejlődéséből folyó szükségesség. E nélkül a háború után az európai gazdasági élletet helyreállítani, az előrelátható kieséseket pótolni nem lehet De a gazdaságpolitikán túlmenően, a gazdasági élet irányításának társadalompolitikai szempontból is nagy fontosságot tulajdonítok, mert az ország társadalmi és gazdasági rétegei között ellentéteket támasztanunk nem szia bad és azok keletkezését a gazdasági élet irányítása által! is meg kell akadályoznunk. Ezek után, t. Ház, azt Ihíiszem, nem lehet kétség a felől, hogy teljes mértékben érvényesíteni kívánom az ármegállapítás és árellenőrzés rendszerét, mert az, a gazdasági élet irányításának hatékony eszköze. A magyar árszintről) a pénzügyminiszter úr, különösen gazdasági miniszteri megbizatása óta, többször nyilatkozott. Nyilatkozatai ellenére sem szűnt meg azonban a vita az árszínvonal magasságának kérdésében. Pedig magának az árszínvonalnak magasabb vagy alacsonyabb szinten tartása a gazdálkodás és belső forgalom szempontjából kevésbé fontos. Annak meghatározásánál, hogy magasabb vagy •• alacsonyabb szinten állapítsuk meg az ár színvonalát, döntő súllyal esnek latba a velünk gazdasági összeköttetésben álló államok árai is. A belföldi termelés, forgalom és fogyasztás szempontjából pedig döntő jelentősége van annak, hogy az ártényezők — s azok közül kiemelem a munkabért és a munkateljesítményt — és az árak, valamint a küllönböző árak egymás között arányosak legyenek. Ennek biztosítása céljából rugalmas^ árszínvonalat állapítottunk meg. (vitéz Imrédy Béla: Fel fellé rugalmasát!) Nem állapítottunk meg — hogy úgy mondjam — kőbevésett árakat. Az árak megváltoztatására mód és lehetőség van, ha, azt az arányok helyes megállapítása vagy helyreállítása indokolja. Az árak bármily módosítása azonban csak tárgyilagos érvek és pontos számítások alapján történhetik. Az együvétartozás és nemzetig szolidaritás értelmét és jelentőségét #

a háborús konjunktúra sem homályosíthatja el. Ezért ha valamely áruból kevés álll rendelkezésre, abból nem következik az árak felemelése, csak az, hogy ugyanolyan áron kevesebbet fogunk fogyasztani. Viszont egyedül az a körülmény, hogy valamely áruból kielégítő mennyiséggel rendelkezünk, még nem szolgálhat alapul az árak csökkentésére. Ennék az álláspontnak helyességét ellbnséges' oldalról a már említett angol-amerikai-ausztráliai búzaegyezménynyel is indokolom. Premizálás jellegű ár felemelés csak a termelés fokozását célozhatja. Kétségtelen, hogy az áremelés eddig ki nem használt termelési lehetőségek feltárására és kiaknázására vezethet. Ne túlozzuk el azonban az áremelésnek a termelést fokozó hatását. Az ár nem egyedüli tényezője a termelés fokozásának. Hiába emelem fel például takarmányszűke idején a tej árát, A tejtermelésnek az áraktói függetlenül határt szab a takarmányhiány. Vagy, hogy egy éppen most érvényesülő jelenséget említsek példaképpen, a burgonya árának a termelők által is elismert magassága ellenére különleges intézkedéseket' vagyok 19*