Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 3Î2. T. Ház! Igen fontos közealáitási cikkünk a burgonya, amely úgyszólván teljesen eltűnt a piacról. Ezzel megint nagy bajok liesiznek, mint az elmúlt esztendőben és> ennek az évnek •a tavaszán;. Az akkori közellátásügyi miniszter úrhoz inteirpellációt intéztem, amelyben kértem, figyelmeztettem és Mhívtaan a figyelmét arra, hogy a Metesz., a burgonya-egyfcéz neta tudja teljesíteni a 'kötelességét, mert nem szakemberekből áll, valami kiérdemiesüllt politikusok kerültek az élére, sí bár nagy tőkével rendelkezik, mégsem tudja hivatását teljesíteni. Ez a helyzet úgy adódott, hogy azokat a nagykereskedőket, akik évtizedeken keresztül közreműködtek Budapest közellátásában, egyszerűen kizárták, mellőzték, pedig ezek nagy praxissal, tőkével és tároió-helyisfélgekkel rendelkeztek. Ma ezek másod- és harmadrendű szerepet töltsenek be a burgonya- és a zöldségellátá steiréú úgy, hogy ebből minden körülményeik között zavarok fognak előállni. Szóvátettem továbbá annakidején a tárolóhelyiség kérdését iis, mondván, hogy a Metesz.-t kényszeríteni kellene megfelelő tárolóbelyiségek építésére, mert ounain^ ahol a tavalyi burgonyát elhelyezték, annak nagy hányadát ez év tavaszán kilapátolták, mint romlott árut a szemétre dobták a hagymával egyetemben. Félő, hogy ugyanez újból be fog következni, mert tárolóhelyiségeink nincsenek s azok a helyiségek, ahol ezt a nagymennyiségű burgonyát tárolni kívánják, nem megfelelőek. (Csoór Lajos: Vannak fényes irodák;!) A téli hónapokban, a fagyos időkben viszont nem lehet burgonyát szállítani, mert az már magábanvéve súlyos veszteségeket jelent. A burgonyamizériát így lehetetlen lesz elkerülni. Ma körülbelül 10—15 vágón burgonya érkezik naponta a nagyvásártelepre. (Csoór Lajos: Meg kellene nézni a felosztást!) ügyanennyátre volna szüíkség Budap pest napi ellátására. (S«ász Lajos közellátásügyi miniszter: Erre 40 vágón jön!) Most ennek a mennyiségnek egy, hányadát tárolják, másik részét közfogyasztásra kiutalják; így elég kevés jut tárolásra. Mire bekövetfcezinjeka fagyos hónapok, itt fogunk állni burgonya nélkül. Amikor kenyérből is kisebb aiz adag, azt burgonyával lehetne pótolni, de ettől is el fog esni a, nincstelen, ellátatlan budapesti kisfogyasztó. A Községi Élelmiszerüzem körülbelül 60—70 vagonnal tárol. Ennek az leszi az eredménye, hogy a Községi-nek lesz burgonyája ési a sorbanállás ezzel megszaporodik, mert a burgonyáért is ugyanúgy sorba fognak állni, mint ma a vajért vagy pedig a fáért. T. Ház! Amióta a káposzta és a répa árát maximálták, azóta teljesen eltűnt a piacról. Pedig ezek is igen fontos közellátási cikkek. 18 pengőre maximálták a káposztát, ezért az árért nem tudnak a kereslkledők árut beszerezni és mivel még a maximálás előtt a szállítási nehézségekre való tekintettel 26—28 pengős áron vásároltak be káposztát, ha most a maximális áron árusítanák kii a készletüket, anyagilag teljesen tönkremeunének. A gazda nem hajlandó a káposztát ilyen áron »eladni, mert enynyi pénzből a legolcsóbb, legsilányabb takarmányt sem tudja a jószág számára megvásárolni, éppen ezért a jószággal a káposztát éteti fel. Ugyanez a helyzet a répánál is. Ennek! árát 24 pengőre maximálták, azóta teljesen eltűnt a piacról, legfeljebb feketén lehet kapni 60—70 pengőért. Vagy itt van zsírellátásunk helyzete. Hogy ezen a téren ilyen katasztrófális helyzetbe ülése 1942 november 2$-án> hêt$5n. 1Í7 i kerültünk, annak egyik oka az a bizonyos szerencsétlen kukorica-rendelet volt, de; vissza lehet vezetni a mai helyzetet arra is, hogy ebben alz országban 19394>en valóságosi sertésirtás folyt. Nem tároltuk a szükséges mennyiséget, két kézzel adtuk a sertést mindenkinek, csak vigyék, csak szabaduljunk meg tőlük, s mial még mindig ennek lal hatásai érvényesülnek. A vidéken ma már 3—4 'dekás zsíradagokat sem tudnak kapni az ellátatlanok heteken, sőt hónapokon keresztül. A közellátásügyi miniszter úr

1 ezen úgy próbállt segíteni, hogy engedélyezte a bérhizlalást. A rendelkezés isizépséghibájia az, volt, hogy későn született meg, mert a gazdának ma már nincs módjában beállítani a sertést a hizlalásra!, hiszen iá sertés már felhízott, vagy a hízás folyamatában van, másaikat beállítani pedig szintén lehetetlen. De nem isi fog ezzel vesződni, hiszen ellátását úgy sem tudja biztosítani. Itt van még ©gyes háztartások magánhízlialásta, ami óriási számot képviseli az országban, (hiszen ai számuk országos viszonylatban a százezren felül van. Csak Budafok és Kelenvölgy vidékéről 1500-an kértek, tegyem szóvá a közellátásügyi miniszter úrnál, segítse őket hozzá ahhoz, hogy felnevelt malackájukat ki tudják hizlalni. Ha ezt a nagymennyiségű, körülbelüli 200.000-re tehető sertést fel lehetne hizlalni, akkor ez 100.ÖOO család évi zsírellátását biztosítaná, ami óriási tehertől szabadítaná meg a közellátást. Kérem a miniszter urat, vizsgálja meg a kérdést és tálaljai meg a módot erre, amíg nem késő, mert itt óriási lehetőségek vannak, hiszen igen sok családot lehetne zsírral és hússal ellátni egy egész év folyamán. Kapcsolatos a zsírelljátássiatl ai vágott bar romfi kérdése. A nyáron egy rendelet jelent meg, amely megtiltotta az idei baromfinak, a libának és a kacsának a vágását. A rendeletet örömmel vettük tudomásul és vártuk ai további fejleményeket, de semmi egyébi nem történt, csaki az, ihlogy a hízott kacsák tízezreit hozták fel lai főváros terülteiére anélkül, hogy ebből a közellátásnak bármi haszna is lett volnia. A libák és kacsák mellosont jait és aprólékát megtaMbjattuk az üzletekben, de a

1 zsír és a hús szőrén-szálán eltűnt, úgyhogy ma ez a mennyiség is hiányzik a zsírellátásból. Azután a közelátásügyi miniszter úr rendeletet adott ki, hogy a libának 22, a kacsának pedig 20°/o-át kell zsiradék formájában leadni. Ezzel a rendelettel rengeteg zsírt tudunk megtakarítani és a zsírhiányt bizonyos fokig pótolni isi tudjuk. Ezzel kapcsolatban esiak, azt kérem a miniszter úrtól, hogy az ilyen zsírt is jegyre adják ki és^ semmivél sem drágábban, mint a. sertészsírt. Ha nem tudnak rendet teremteni a hatóságok a asírfronton, akkor vállalja magára az állam, ezt a sertészsír és libazsír közötti különbözetet. A magyar nép megérdemel ennyit a maga áldozatvállalásáért, mert ha a kormányzat tudott súlyos ezrekkel szubvencionálni zsidó kül- és belkereskedelmi vállalatokat és iparvállalatokat, akkor itt magára vállalhatja azt a különbözetet, ami a sertészsír és a libazsír között van. Ennek a rendeletnek viszont az a szépséghibája, hogy a vágottbaromfik a nagyvásártelepre vannak koncentrálva. Ma még mindig olyan gyengén ellenőrzik ennek f elszállítás át, hogy például Major J ózsef Monorról^ fel tud hozni 51 darab libát 300 kilogramm súlyban, megvesztegeti a vámőröket a Nyugati pályaudvarnál és egyszerűen behozza