Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

118 Az országgyűlés képviselőházának 312. a j • - ­a Lipótvárosba, ahol drága pénzen eladja és csak természetes, hogy feketén adja el„ mert hiszen ha nem feketén akarná eladni, akkor a nagyvásártelepre szállítaná a baromfit- Hirsch Sámuel 100 darab libát tud behozni Sárvárról és itt háromszoros áron árusítja lenyúzva. Eb­ből mind az látszik, t. Ház, hogy ez a rendelet még mindig nem forrta ki magát. Szigorúbb ellenőrzést kell itt végrehajtani, hogy ezek az áruk valóban odakerüljenek, ahol adózási szempontból, elosztási szempontból, egész­ségügyi szempontból ellenőrizni lehet. A múlt év első hónpjaiban e rendelettel kap­csolatban interpellációt is jegyeztem be. Az akkori miniszter úr megígérte, hoyy ren­deletet ad ki és végre megjelent ez a ren­delet. Ezt a rendeletet csak meg kell szigo­rítani és jobban kell ellenőrizni. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) T. Ház! Ha bármilyen kérdést nézünk a közellátás terén, ugyanezt az áldatlan állapo­tot látjuk. Itt van például a szappanellátás'. Szállóige, hogy ahol sok szappant és cukrot fo­gyasztanak, ott van a kultúra, az a kultúrnép,, kultúrnemzet. Sajnos, mi egyikből sem fogyasz­tunk sokat most azért, mert kevés van,, a múlt­ban pedig azért, mert az ellátatlan vásárló nem tudta megvenni. Háborúban vagyunk. A közellátási szerveknek volna feladatuk» hogy ezeket a kérdéseket megoldják. Azzal is tisz­tában vagyunk, hogy súlyos nehézségeket oko­zott például a takarmánylhiány. Nem lehetett hízott állatot felhozni a vágóhidakra és éppen ezrért a jobbminőségű (szappan gyártását le kellett állítani és át kellett térnie az úgy­nevezett egységes szappantípusra. Ezzel nem volna semmi baj,, hiszen ez még mindig van olyan jó, hogy lehetne használni, csak tudnánk belőle eleget gyártani. Az idén nagyobb meny­nyiségben termeltek olajosmagvakat a kor­mány rendeletére és éppen ezért örvendetes ese­mény az ist, hogy ma 30%-kal nagyobb a szap­pantermelésünik, mint az elmúlt félévben volt. De hogy ennek még sem veszi hasznát és nem érzi hatását a fogyasztóközönség, az az oka, hogy egy új iparág alakult ki, az úgynevezett szappannagykereskedők légiója. Ezek a kijelölt szappannagykereskedők sem szakértelemmel sem tőkével, sem helyiséggel nem rendelkez­'' ^ s zappanmennyiséffek ott feküsznek a gyárakban. A szappanelosztó irodának a gyű­lésen szóvátették a nagyvállalatok, a termelők képviselői, hogy bajok vannak, mert nincs,, aki átvegye a kész szappanmennyiséget, amely a gyárakban fekszik. A másik oldalon pedig a kiskereskedőtől nem jut el a szappan a fo­gyasztóhoz. A fogyasztó tehát mégsem érzi a szappantermelés 30%-os emelkedését, mert a kis­kereskedőt viszont nem ellenőrzik, hogy váj­jon a neki kiutalt mennyiséget teljes egészé­ben kiszolgáltatja-e a fogyasztóknak. Nagyobb ellenőrzést kell itt foganatosítani, hogy a szap­pan a fogyasztóhoz is eljusson, még pedig olyan formában,, hogy a jegyrendszert tökéle­tesíteni kell és ugyanúgy, mint a zsírnál van,, a beszolgáltatott jegymennyiség után kapjon csak a kiskereskedő újabb mennyiséget. Most egyszerűen kijelölnek vagy kiutalnak a ré­szére ötven vagy száz kilót, de hogy ezt ő való­ban kiadja-e, azt már nem ellenőrzi senki s így a fogyasztó mégsem tud hozzájutni ahhoz a szappanmennyiséghez. Itt van a fakérdés. Az egész nyár rendelke­zésére állt a hatóságoknak, hogy ezt a kérdést lése 1942 november 23-án, hêtfàn. megoldják. Az, illetékesek nyilatkozataiból mindig azt hallottuk, hogy fával, tüzelővel tel­jesen el vagyunk; látva és íme, most itt va­gyunk a tél elején s 5 kiló fáért tízezrek és tízr ezrek állnak sorba Budapestem, die az egész or­szágban' is, hogy legalább azt ai kis soványka ételt meg tudják főzni, mert meleg szobáról már nem is állmodnak. Az iparügyi miniszter úr is azt mondoitta legutóbbi beszédében, hogy hála Istennek, fával el vagyunk látva» sőt már exportra is gondolhatunk. Éppen ezért kérdem, nem valami bűnös mulasztás-e az oka, annak, bogy ,a kiteirmelt fa még mindig az erdőkben fekszik? Mennyi családi tragédiának, milyen gyermekhalan dóságnak lesz okozója az, hogy a fa még mindig a kárpáti erdőkben fekszik! Kérem a miniszter urat, hogy ebben az, ügyben sürgősen intézkedjék, mert ebből katasztrofá­lis helyzet lehet. T. Ház! Most ismét kísért a malacyágás. Egyszer már katasztrófába döntötte zsír- és húsellátásunkat a sertések pusztítása. Most ehhez a kérdéshez úgy nyúljunk hozzá, hogy nem szabad a malacokat mindenáron levágni, mert a sovány malac akármilyen nehezen és keservesen is cseperedett fel, még mindig lehet reményünk, hogy hízott sertést nevelünk be­lőle, dei ha kipusztítjuk, akkor minden lehető­ság megszűnik arra, hogy elegendő zsírhoz jussunk esi ne legyen oltyan katasztrofális hely­zetben zsírellátásunk, amilyenben most van. A zsírkatasztrófához, az is hozzájárul, hogy például másfél vagon zsír elégett a vágóhídon, Ez, teljesen érthetetlen dolog, hiszen gőzfűtésű kazánokban olvasztják a zsírt, tűz még véletle­nül sínes ezeknek közelében, gyufától vagy cigarettavégtől nem gyulladhat meg az a zsír, tlehát valószínűleg vagy szabotázs, vaigy ehhez hasonló dolog történhetett, mert különben ez nem fordult volna elő. Hozzájárult ehhez pél­dául a pécsi penészes zsír is. Az idén óriási mennyiségű zsír ment tönkre. Petróleumo» hordókba rakták a zsírt, kiadták a hentesek­nek, a hentesek eladták jegyre, de az emberek visszavitték hozzájuk a zsírt, megindult a nyo­mozás és akkor kiderült, hogy nem ai hentesek a hibásak; valahova eltűnt az a zsiradék, hogy hova, aizt uigyan nem az én dolgom; félderíteni. Annyi bizonyos, hogy ezek az esetek hozzájárul­nak ahhoz, bogy a zsírkatasztrófa ilyen, nagy­méretű. Azután sok rejtett áru is van. Erzsébe­ten például két vagonnal) akartak feketén for­galomba hozni. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy közellátásügyünkben zavarok áll­janak elő. Vagy ott vannaiki a húsvéti romloitt sonkák, amelyeket óriási tömegben hoztak for­galomba 2*70 pengőért, azután a rossz, konzer­vek tízezrei, amelyeket az egészségügyi telepre küldtek. Ez is teljesen érthetetlen dolog, hogy ma, amikor már olyan tökéletes a konzervgyár­tás, hogy ezer közül egy konzervnek a romlása is szintié ritkaságszámba megy, akkor tízezer­számra kerüljenek konzervek az egészségügyi telepre. T. Ház! Ezeket a dolgokat meg kell akadá­lyozni, rendet kell teremteni ezen a fronton tekintettel arra, hogy a háború szüleménye a közellátásügyi miiiisztérihim. Éppen ezért ké­rem ai miniszter urat, hogy ezt a kérdést oldja meg, a közellátást emelje magasabb nívóra és sújtson le teljes szigorúsággal, drákói szigor­ral azokra, akik meg akarják akadályozni köz­ellátásunkat és ezen keresztiül a győzelmet akarják a kezünkből kiütni, mert ezekkel a dolgokkal teljesen meg lehet bénitami a fron­ton küzdő katonát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom