Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
116 Az országgyűlés képviselőházának 312. zem, csak arra kérem a közellátásügyi miniszter urat, hogy ne tekints© álltalánosságban a gazdatársadalmat árdrágítónak,^ mert ha vannak is kilengések egyesek részéről, nem lehet abból -az egész osztályra következtetni. (Ügy van! balfelőL) Elismerve azt a fáradságos munkát, amit a közellátásügyil minisztérium végez és mivel azt a magam részéről is a legnagyobb mértékben méltányolom, a költségvetést elfogadom. (Helyesfás a baloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következiikl? Szeder János jegyző: Koltai -József! Elnök: Koltai József képviselő urat illeti a szó. Koltai József: T. Ház! Ma femet háborús állami költségvetést tárgyal a Ház és ennek is legtipikusabb tárcáját, a közellátási tárcát. A háború mindig nagyobb 'áldozatot követel a nemzettől, de egyben az egyéntől is és azoktól a szervektől is, amelyek hilvatva vámnak ilyen súlyos problémákat, mint ai közellátási^ probléma, háború idején irányítani. Ha az irányító szervek tökéletesen működnek, akkor megkönynyebbül a helyzet és a háború okozta; viszonyok nem olyan aggodalmasak és nem olyan súlyosak, mint amilyenekké elfajulhatnak. Mitotan a közellátási tárca a háború tartamára a háború és a végső győzelem érdekében beállított tárca, éppen most kell, e szervnek a legtökéletesebben működnie, hogy ezt a súlyos problémát minél könnyebben áthidaljuk a háború tartama alatt. A közellátás még békeidőben is súlyos terhet jelentett minden államra. Háborúban ez természetesen megsokszorozódik. A gazdag Angliának is megvoltak a magái sloomy-jai. Ugyanígy megvolt minden államnak a maga nyomortelepe, nekünk is, elég szép számmal jutó trtt de ha a közellátási szervek gördülékenyen működnek, meg, tudják oldani ezt a súlyos problémát és akkor bizakodással nézhetünk a háború győzelmes befejezése elé és ezzel természetesen a nemzet jövőjét is meg tudjuk menteni. Háborúban vagyunk és ilyenkor természetesen a hadsereg ellátása a legfontosabb probléma. Ez nemi vitás, ebben pártokon felülállóan egyetértünk, ez a világ legtermészetesebb felfogása, ez minden államban így volt, így van és így lesz. A külső' front mellett azonban közellátási szempontból a belső front természetesen époly fontos» mint, a külső arcvonal. Éppen ezért egyforma mértékkel keli mérni a külső arcvonalat és a 'belső' munkafrontot. A katona csak akkor tudja teljesítem százszázalékosan nemzete iránti legszentebb kötelességét, ha csak fegyverére és az ellenség legyőzésére van gondja, egyéb, közellátási •dolgok nem zavarják. Ugyanez a tétel áll a belső .munkafrontra is, mert iá munkás, a dolgozó is csak akkor tudja képességeinek és termelésének maximumát adni, ha közellátási gondjai nincsenek, ha. nem éhezik és látja, hogy ezen a vonalon igazságtalanság nem. történik. Ha azonban a dolgozó tudja és érzi, hogy igazságtalanság, jogtalanság éri, akkor elveszti munkakedvét, nem termel annyit és ezzel befolyásolja a külső frontot is, ami esetleg összeomláshoz is vezethet, hiszen rossz közeilátásunk nagyon elősegítette az előbbi É háború elvesztését. Éppen ezért kérem a miniszter urat, hogy a közellátást minél hatásosabban, minél jobban szervezze meg, hogy ezek a ülése ÎÙ42 november 23-án, hétfön. kérdések ne adódhassanak elő ebiben a háborúban. Előttem szólott t. képviselőtársaim közül igen sokan a falu szempontjából bírálták közellátásunkat, én most városi isizempontból! bírálom. Ha belemélyedünk közellátásunk bírála* tába, azonnal szembetűnik az a fontos tény, hogy nem is egészen a háború — amire mindig, minden esetben hivatkozunk, mindenért a háborút akarjuk odaállítani, — nem is a meglevő készletek és a termelt mennyiség csekélysége az oka ennek a zűrzavaros közellátási helyzetnek, hanem az az ennél sokkal fontosabb^ és sokkal súlyosabb dolog, hogy a közellátási szervek neon állanak feladatuk magaslatán» nem tudják százszázalékig megoldani ezt a kérdést. Ez idézi elő azt a nagy bajt és zűrzavart, ami ma közellátásunkban van. Ebeséből láthatjuk tehát, hogy az elosztásban vau a hilba. Azt tudom, hogy ebben az esztendőben nem , valami bőséges terméssel rendelkezünk, nem volt nagy betakarítás, de mindennek ellenére meg lehetne oldani a közellátási problémát, mégpedig közmegelégedésre olykép, nogy minden dolgozónak, minden közhasznú munkát végjzőmiek teljesen egyenlően osztanánk a meglevő készletből, mindenki megkapná a ráeső porciót. Ez semmi nehézségbe sem ütközik. Csaík a háború lelketlen vámszedőit, a szőrjöskezű zsidókat kellene kikapcsolni közellátásunklból, közélelmezésünkből és nagyrésaben máris megoldódnék ez a kérdés, nem hárulna olyan nagy teher a közellátási szervekre. Ezt a kérdést annál könnyebben meg lehetne oádani, mert a fegyelmezett magyar népi tömegek tisztában vannak azzal, hogy háború van és ilyenkor mindenkinek sokkai nagyobb áldozatot kell hoznia a haza, a nemzet éraekében. A magyar dolgozó meg is hozta mindig, minden időben» a múltban, a jelenben és a jövőben is meghozza a miaga áldozatát, csak egyet kíván, egy a kérése, hogy egyformán szabják ki a tarnet, egyformán vállaljon áldozatot mindenki. Amikor azonban látja a dolgozó, hogy neki csak azért nem jut, és azért rövidül meg, mert anyagilag nem bírja, akkor az elégedetlenséget szül a lelkében. Abban a pillanatban ráfogják, hogy szabotál. Nem. szabotál, hanem elerőtlenedik és nem tud eleget tenni kötelességének. A közellátásügyi miniszter úr november 20-án tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy új alapokra kívánja helyezni közellátásunkat. A [miniszter úr valószínűleg azért tette meg a sajtó kép viselői előtt kijelentéseit, hogy azokat publikálják, hogy a magyar nép tisztában legyen azzal, tulajdonképpen mi a helyzet, hogyan állunk a készletekkel lés' mire számíthat. Ezzel elejét lehet venni a suttogó propagandának, amely előszeretettel foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert az éhest gyomrú embert nagyon könnyen tudja lekapni a lábáról, annak lelkére erősen tud hatni azzal, hogy azt mondja: mindent kiszállítanak Olaszországiba és Németországba, azért nem jut nekünk. Ezekre a laptudósításokina nagy szükség volt. Itt arról van szó, hogy csak 26 millió métermázsa gabonánk termett, az ország évi ellátásjára 31.5 millióra volna szükség, tehát 5.5 millió métermázsával kevesebb van. Csak a legnagyobb szigorral és a legnagyobb pontossággal lehet ezt úgy beosztani, hogy a jövő termésig elegendő legyen.
