Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
Az országgyűlés képviselőházának 312. hetŐség határain belül nemcsak önellátásainkat teszi lehetővé, hanem módot ad arra is, hogy bizonyos korlátolt mennyiségben segítségére siessünk a küzdő feleknek, hogy a háború egyik fontos előfeltételével, az európai gazdasági problémák megoldásával segítségükre legyünk. Igen t. Ház! Ezek a nagy problémák nem oldhatók meg egy közellátási kormányzat életrehíyása által és éppen ezért amikor én a közellátási tárcának az. idei költségvetésben való dotációját helyeslem, úgy érzem, kötelességem foglalkozni mindazokkal a problémákkal, amelyek alapjait alkotják a helyes közellátási politikának. Nézetem szerint ezek a problémák az ár, a termelés, a fogyasztás és az elosztás kérdéseivel függnek össze. Különösen szükségesnek tartom ezekre kitérni és ezzel összefüggően rámutatni az európai sorsközösségre, mert egyes szónokok főleg detailszempontokból, termelői és fogyasztói szempontokból bírálták el a kérdéseket, tehát nem ismerték fel az európai sorsközösséget vagy nem akarták felismerni és ilyen szemlélet alapján szólottak hozzá ezekhez a nagyfontosságú kérdésekhez. A közelelmtzes terén Európában sorsközasség áll (fenn azért, mert amíg száz és egynéhány évvel ezelőtt ugyanezen a területen,, amely iá tengelyhatalmak ér dekisizf érájához tartozik, még csak körülbelül 130—140 millió ember élt, ma már 400 millió ember él. Ez a 400 millió ember a háborúelőtti esztendőben is osaik úgy találta meg a megélhetését, hogy fejlett álpiara révén mindazt, ami saját szükségletén feliül volt, kicserélte tengerentúli országok termékeivel .és onnan behozott agrárcikkeikkel tudta fedezni saját élelmezését. Természetszerűleg ma, amikor Európa tekintélyes része bizonyos sorsközösségben él és egy nagy célért küzd, lehetetlen volna olyan elgondolás, hogy azok az országok, amelyek főleg iparcikkek gyártásával foglalkoznak, ébinségszerű állapotban éljenek, míg azok az országok, amelyek főleg agrárjieJlegűek, kánaánszerű állapotban legyenek. Legyünk tehát meggyőződve arról, hogy ha terméseredményeink az utóbbi években még sokkal jobbak is lettek volna, mint amilyenek voltaik, az európai közfelfogás nem tűrte volna ezt a különbséget, hanem igenis, kénytelenek lettünk volna egy közellátási kormányzatot életrehívni, amely az általános európai élelmezési színvonalnak megfelelőéin szabályozta volna a mi saját élelmezési nívónkat is. Bátor voltam hangsúlyozni, hogy a közellátás kérdése szorosan összefügg az árkérdéssel és fogyasztás kérdésével. Bátor leszek most ezzel a kérdéssiel foglalkozni azért is, mert közvéleményünk egy része ebben a kérdésben csodálatosan laikus, másuk rélsze pedig egoista felfogással olyan közfelfogást akar kialakítani, amely semmiesetre sem kedvez aimalk a lelki készségnek, amely r szükséges ahhoz, hogy a hatósági árszabályozásokat magasabb szempontból megnyugvással foigadjuk. Szükségesnek tartom tehát rámutatni arra. hogy igenis tévednek azok. akik azt hiszik, hosry a többtermelés az árkérdéssel mfsrold. ható volna. Arra is rá kell azonban mutatnom, hosry tévedésben vannak azok i«. aikik túllicitálnak és az ellenilkezőt vallók táborának szélső szárnyán állanak, akik azt állítják, hosrv a gazdasági élet örök törvényei nem szabályozülése 1942 november 23-án, hétfőn. 107 zálk bizonyos tekintetben és mentékig kérlelhetetlenül a gazdasági életet. Ha visszanézünk a háborús árak alakulására a múltban, atkkor megállapíthatjuk, hogy a közvélemény szerint a háború és a drágulás fogajnia mindig közös fogalom volt. Ennek oka tisztán az, hogy a háború alatt a termelés természetszerűleg visszaesik, a háború finanszírozása folytán a fizetési eszközök tömege megnő, ez mint kereset a piacra tódul és ennekfolytán felfelé mennek az árak. Normális, békés időkben, amikor a hatóság részéről nem volt beavatkozás', a kiegyenlítődés mindig úgy történt, hogy ha az árak emelkedtek, a pénz belső értéke leesett. Békés időkben a fizetési eszközök megszaporodása helyes pénzügyi politika mellett tulajdonképpen nem okozott bajt, mert olyankor invesztíciók útján lé lehetett vezetni a felesleges vásárlóerőt. Háborús időkben, amikor a nyersanyaghiány és a munkaerőhiány miatt invesztíciókat nem lehet nagyobb mértékben alkalmazni, kétségtelenül veszedelmeket rejt magában ennek a felesleges vásárlóerőnek az árupiacra való tódulása, A mostani háborúban még az is nagyban növeli a normálmérleg kibillenését, hogy főleg a fizikai munkát végző milliós tömegek kezébe kerül a meggyarapodott fizetési eszköz, hadisegélyek, szociális támogatások és munkabérek alakjában. (Börcs János: No hát úgy nem sok kerül!) Ez a milliós munkástömeg pedig életszínvonalának azonnali emelését a fogyasztási cikkekkel akarja keresztülvinni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenpet.) Ezeket a tényeket nem én állapítottam meg, ez a helyzet. Ezzel le kell számolnunk és ennek értelmében kell 'nekünk a megelőző intézkedéseket megtenni. (A», elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el) A múlt világháború során nem ismertük .az infláció romboló hatását, mert hiszen a mapoleoni háborúk óta az európai társadalom inflációt nagy mértékben nem ismert. Tiüajdonképpen a múlt világháború után keletkezett infláció ébresztette arra a felelős vezetőket, hogy ennek mekkora erkölcsi és anyagi romboló hatásai vannak, ezért ebben a háborúban az egész világon, kivétel nélkül minden állam igyekezett az infláció veszélyének elejét venni. (Bencs Zoltán: Kell is!) Erre többféle mód van. Az első az volt, hogy kivétel nélkül minden állam hatósági árakat és hatósági piacokat teremtett, a másik oldalon pedig jövedelemkorlátozásokat vezetett be, a megnövekedett jövedelmeket igyekezett adóztatással elvonni, jövedelem-, munkabér- és árstopokat vezetett be és ezáltal igyekezett az áruforgalomnak olyan irányokat szabni, amelyek az ő haHi érdekeinek megfeleltek. Természetesen az objektivitás kedvéért ki kell jelentenem azt. hogy hosszúra nyúló háború esetén bármiféle mesterkélt árpolitika sem fogja megszüntetni azt a tényt, hogy az áru mindig kevesebb lesz és a fizetési eszköz mindig több. Minden bölcs kormányzatnak tehát az a .kötelessége, hogy ezt a folyamatot csendesebbé tegye és bizonyos mértékben késleltesse. Kétségtelen, hogy a termelés színvonalának magas fokon való tartása az egyik oldalon, a másikon pedig a fogyasztás egészséges 16*
