Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

108 Az országgyűlés képviselőházának SÍ 2. csökkenése nagyban hozzájárul a pénzérték megtartásának lehetőségéihez. Készakarva mondottam azt, hogy a fogyasztás egészséges korlátozása, mert a fogyasztás drasztikus korlátozása azt vonná maga után, hogy az emberi életösztön áttörné mindazokat a védőgátakat, amelyeket a pénzmegóvás végett emeltünk, mert az emberek osak bizonyos mértékig hajlamosak igényüket leszorítani

1 addig a határig, amely az étetminimumot jelenti. Amikor tehát az adagokat meg- • állapítjuk, rendkívül vigyáznunk kell arra, hogy azok a racionált adagok olyan nagyok legyenek, hogy a legális piacon beszerezhető anyagokkal együtt a fogyasztó publikumnak legalábbis minimális életszükségletét fedezzék. Ha ugyanis ezt nem tudjuk biztosítani, akkor elementáris erővel fognak előtörni azok a törekvések, amelyek természetesen a feketepiacra terelik a fogyasztó publikumot. T. Ház! A ma háborúja az anyagok háborúja, az anyagok küzdelme. Ebben a háborúban az anyagok szűken állanak rendelkezésünkre, tehát természetszerűleg bizonyos racionalizálást kellett' bevezetnünk. Mi fokozottan neihezebb helyzetiben vagyunk, mert akkor kell racionalizált fogyasztást bevezetnünk, amikor egy hadsereget alkarunk felszerelni. Kétségtelen dolog, hogy a magyar közellátási szerveknek a legutóbbi évben igenis van mit elkönyt velniök. mégpedig eredményt, mert a gyermekbetegségekhez hasonló tünetektől eltekintve, a legfőbb közfogyasztási cikkek maximális áron, igenis rendelkezésére állanak a nagy fogyasztó publikumnak (Mozgás a szélsőbaloldalon.), jóllehet ezt a szervezetet egy év alatt kellett életre hívnunk. Nem szabad itt; figyelembe vennünk Németország

1 tökéletes organizációját, mert Németország már 1936-ban amikor növelni kezdte a hadfelszerelés tempóját, bevezette az árstoppo't!, 1939-ben bevezette a munkaibérstoppót és 1940-ben a jövedelemstoppot, tehát mindazokat az előfeltételeket, amelyek a kényszergazdálkodás alapjait képezik, már éveikkel ezelőtt megszervezték. Nekünk pedig készületlenül, nagy hirtelenséggel kell megszerveznünk ezeket, noha nem rendelkezünk fegyelmezett milliós tömegeikkel, mint amilyenekkel Németország rendelkezik. T. Ház! Mindezeknek a kérdéseknek a megoldása jórészt a közellátási kormányzat hatáskörébe tartozik. Bátlor vagyok rámutatni arra is, hogyan szervezzük közellátási kormányzatunkat a jövőre nézve. Olyan elgondolással kell megszerveznünk", hogy a háború után még valószínűleg egy-két évig életben kell tartanunk közellátási kormányzatunkat, mert mind^ azok az indokok, amelyek miatt jelenleg eleire kellett hívnunk közellátási kormányzatunkat, a háború befejezése után még évek múlva is fenn fognak állani, mert áruhiány lesz, viszont a fizetési eszközök nagyobb mennyisége még cirkulálni fog

; Egyrészt tehát a pénz stabilitása végett, másrészt az infláció elkerülése végett szükséges lesz életben, tartanunk közellátási kormányzatunkat. Szükségesnek om erre rámutatni már most azért, mert: azokkal a kérdésekkel, amelyek a nagy közvéleményt érdeklik, még akkor is, hogy ha ez nekik nem kellemes, jobb már mostan, foglalkozni, nehogy nagy hirtelenséggel az utolsó pillanatokban kelljen a felvilágosítást olyan irányban megadni, amit a nagy publikum ad-, dig, még nem emésztett meg. Olyan dolgokban, melyek a nagy publikum érdekét szolgálják, ülése 1942 november 23-án, hêêfon. még akkor is azon az títon kell járni, ha ez az ő szimpátiájukat nem. is nyeri meg. Az árkérdJés megoldása a stabilizáció elve alapján jobban, vagy kevésbbé jól, de mindenesetre sikerült ';[/.,• ] \ g , j\ Éhnél a kérdésnél rá kell még mutatnom a feketepiac helyzetére. (Börcs János: Mi az? Az is van?) Ennek inkább speciális magyar lélektani okaival akarok foglalkozna (Pintér Béla: Ez zsidó, nem magyar specialitás! — Mozgás a szélsőbal odalon. — Az elnök csenget!) A feketepiac egyik oka az, hogy a magyar mezőgazdasági termelő réteg évszázadokon át nem , volt összeköttetésben a közösség gondolatával, tehát nem is volt ez a gondolat kifejlődve nála. A másik oldalon pedig tagadhatatlan, hogy kétféle bűncselekmény van. Az egyik bűncselekmény az, amit bűnnek ismerek én, bűnnek ismer összes elődöm és amely bűnök szerepelnek az isteni es az emberi törvényekben. Vannak azonban bűncselekmények, amelyeket nem itemeríünk el bűnöknek, hanem ame-. lyeket pillanatnyilag, magasabb állami szempontokból, egy bizonyos időre bűnnek deklarálunk. Ezek az úgynevezett konjunkturális bűncselekmények. Az egyszerű ember, akiben a közösség iránti érzék kétségtelenül nincs meg, ha a fejére tette azt a kosarat, amelyben vitte a tojást eladni, és elindult a piacra, sokszor inkább elment a másik faluba is azért, mert ott egy fillérrel többet kapott érte. Ez a szorgalomnak, a józanságnak és az életrevalóságnak volt a jele. Ma pedig ugyanezt a cselekményt bűnnek nyilvánítjuk! Megértjük, hoigy magasabb szempontból ezt bűnnek kellett nyilvánítanunk, de az egyszerű ember ezt nem érti meg- Különösen nem értít meg azért, ^ mert az ellenértékek, amelyeket az iparcikkekért fizetni kelll, feltétlenül magasabbak. (Rajniss Ferenc: Itt van a hiba!) Ezen az oldalon tehát egy bizonyos megoldást kell keresnünk. Nagyon jól tudom azt, — több szónok hangoztatta.— Ihogy az iparcikkek árát le kell szállítani. Ez nem olyan egyszerű dolog, mert az iparcikkek olyan milnimáüis mennyiségben állnak rendelkezésünkre, hogy ha azt a fogyasztó publikum rendelkezésére bocsátjuk, nem juthat min'denkinek egyformán. Ez tehát csak akkor vezetne célra, hogy ha az iparcikkek elosztásánál, — különösen a textilanyagokra gondolok — egyúttal a jegyrendszert is bevezetjük. Bármily árellenőrzést csinálunk is a nagyipartól kezdve a közvetítőkereskedelmeii át a vásárosig, abban a pillanatban, amikor annak a vásárosnak nincs elég áruja és 20 ember helyett száz fogja őt megrohanni, akkor annak fogja adni az árut, aki többet kínál érte. Hangsúlyozom tehát, hogy a textilanyagok elosztását jegyrendszerreil kell majd megoldanunk, Iha azt akarjuk, hogy igazságos legyen. Bátor vagyok ezenkívül a feketepiac elleni küzdelemmel kapcsolatban rámutatni arra is, hogy olyan cikkekre, amelyek nem feltétlenül fontos közfogyasztási cikkek, ne ilgyekezzünk maximális árakat megállapítani. Az egyszerű ember ugyanis látva, hogy ezeket a cikkeket nem tudják ellenőrizni, merszet és kedvet kap tehát arra, hogy a fontosálbb közfogyasztási cikkeknél se tartsa be a maximales árakat. Feltétlenül fel kell tehát állítani a jegyrendszert, amelynek keretében rendkívüli szigorral kell eljárni azok ellen, akik a fő közfogyasztási cikkekben átlépik ezeket az árakat, míg a nem. nagyobb fontosságú cikkeket inkább engedjük szabad futamra. (Rajniss Fe-