Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. • lene csinálnunk most, hogy a pillanatnyi helyzeten segíthessünk, másodszor, mit kellene csinálnunk a jövő szempontjából, hogy egy esztendő múlva ne kerüljünk ismét hasonló helyzetibe. Természeitiesien elsősorban takarékosságra és jó beosztásira van szü&ség, A miniszter ür hangoztatta mindkét igazságot és valószínű, hogy igyekezni fog mindkét felfogásnak érvényt is szerezni a gyakorlatban. De takarékoskodni és beosztani is. csak ott lehet, ahol van mivel, illetve van mit. Azt sem tudom teljes mértékben helyteleníteni, hogy a miniszter úr a^hiányok felismerése után a fejadag csökkentésére gondolt, de végtelenül terhes és káros dolog lenne, ha a miniszter úr a fejadag átmeneti csökkentését — mondjuk — az új termésig tervezné és a tavaszi munkák megindulása idején sem juttatná hozzá a töbfb élelemhez azokat, akiknek a fejadagja most csökkent, pedig akkor nagyobb lesz a munka-. Gondolni kell azután természetesen arra, amit előttem már több képviselőtársam kifejtett itt, hogy az összegyűjtött készletekkel jól kell gazdálkodni, (Helyeslés a középen.) Az összegyűjtött készletekből semminek sem szabad elpusztulni, mert ami elpusztul, annak már csakugyan nem lehet hasznát venni és később hiába állapítjuk meg, hogy káros volt az ilyen vagy olyan hanyag intézkedés. Előre kell előkészít end a férőhelyeket, a tároló helyiségeket, előre kell gondoskodni az összegyüjtendő termények megfelelő kezeléséről, mert ha azután rajtunk kívül álló okokból előáll az a helyzet, hogy az időjárás mostohasága miatt nem terem annyi, amennyire szükségünk van, ezért nem okozhatunk senkit, de ha meglévő készleteink pusztulnak el, az már tisztán a mi hibánk és 'bűnünk. T. Ház! Amint mondottam, egyáltalán nem tudom helyteleníteni, hogy a miniszter úr pillanatnyilag a fejadag csökkentésére gondolt. Ezt azonban tartósítani nem lehet és az a kijelentés, hogy ő ezt csak átmeneti intézkedésnek gondolja, nem jelenthet mást, mint hogy ez legfeljebb a tavaszig tarthat. Tavasszal szükség lesz a fejadag teljes visszaállítására, mert amikor a munkálatok megke/dődnek, akkor nem lehet ilyen kicsiny fejadaggal nekiengedni a dolgozó embert a mezőgazdasági munkának. Sajnos, az a helyzet, hogy nemcsak kenyérgabonánk, hanem zsírunk is kevés van, már pedig a magyar ember a kenyeret egyéb ételekkel csak úgy tudja valamiképpen pótolni, ha zsírt tehet az ételébe. Zsírtalan étellel magyar ember a kenyeret semmiképpen sem tudja pótolni. Elismerem, minden vonatkozásban körül kell nézni az országban, hogy a hiányokat miképpen lehetne előteremteni. Nem hiszem ' azonban, hogy 5 és félmillió métermázsa kenyérgabonahiányt benn az országban bármilyen körültekintő munkával pótolni tudjunk. Bevallom, mint magyar termelő, kissé szégyenkezem, amikor most megteszem a magam javaslatát a pótlás egyik módjára. Szégyenkeznünk kell emiatt, mint exportáló országnak is, de mégis körül kell néznünk, vájjon azok közül a nemzetek közül, amelyekkel most közös feladatok vállalásában vagyunk együtt, melyik az, amelyik pillanatnyilag e hiányok pótlására tudna nekünk valamit adni. Olaszországra nem gondolhatunk, mert ott a fejadag éppen olyan kicsiny, vagy talán még kisebb, mint amilyen a nálunk most lecsökkentett fejadag lesz, JRomániát nem vehetjük lése 1942 november 23-án, hétfőn. 101 számításba, mert nem vagyunk olyan viszonyban, hogy vele leülhessünk közellátási vag> közgazdasági tárgyalásokat folytatni. Gondolnunk kell ellenben Németországra. Ott a kenyérfejadag lény ©gis en nagyobb, sőt talán kétszer akkora, mini, amekkora nálunk lesz most a leszállítás után. Nem kívánhatjuk, hogy Németország a maga tartalékait eméssze fel azért, hogy más országot megsegítsen-, de talián fel lehetne vetni a szövetségi rendszeren és gondolaton belül, hogy ha Németországban csak két dekával szállítanák le a kenyér napi fejadagját, ez Magyarország számára havi 480,000 métermázsa kenyérgabonát jelentene és nagy mértékben fedezhetné azt a hiányt, amelyet mi itt semmiképpen sem tudunk eltünteni. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a gondolat idegen minden magyar gazda számára, annyival is inkább, mert mi soha nem gondoltuk, hogy ilyen vonatkozásiban forduljunk NémetoTSzághoz. Ha a háborús termelésről szó volt a mi kombinációnkban, inkább mindig azt vették be. mit adhatunk szövetségeseinknelk. Ügy tudom, a közellátási kormányzat a maga jövő évre szóló tervezetében arra gondol, hogy kft rülbelül 3OÖ.O0O vagy 350.000 métermázsa olajosmagot kell szövetségleseinknek adnunk, arra gondol, hogy kell adnunk! 100.000 métermázsa árpát, arra gondol, hogy félmillió métermázsa tengerit is adjunk nekik, azonkívül burgonyát, hüvelyeseket és állatot. Amikor mi ezt önként felvesszük a magunk terveibe, akkor azt hiszem, nem lehet egészen idegen és nem lehet egészen kirívó kívánság az, hogy pillanatnyilag, erre a néhány hónapi átmenetre valamivel segítsenek meg szövetségeseink bennünket onnan, ahol van. Megnehezíti a kormányzaton kívülállók számára elgondolások elkészítését, a kívülálló emberek tervezgetését az a körülmény, hogy az idén egyáltalán nem "adtak ki terméseredmény-jelentést. Nem tudjuk azt, hogy mi volt a holdankinti átlagtermésünk, nem tud' juk azt, hogy vidékenkint, birtoktípusonlüut mi volt a termés eredménye. (Effy hang a szélsőbaloldalon: A miniszter úr sem tudja!) Nagyon nehéz ilyen körülmények között kívülről próbálni gondolatokat felvetni és a kormány felé javaslatokat tenni. Nem tudjuk például azt sem, hogy mennyi a zsírunk, nem tudjuk, hogy pillanatnyilag mennyi zsírkészletünk van és mennyi zsír van kilátásban a közeli hónapokra, mennyi disznó hízik Magyarországon a közellátás céljaira. (Maró

thy Károly: Főleg, hogy mennyi nem hízik!) A helyzet pillanatnyi megoldásához — belátom — igen komoly, határozott és sürgős intézkedésre van szükség, de a jövő esztendei megoldáshoz és az elkövetkezendő évek megoldásáig, ha egy szóval akarnám jellemezni a szükséges kormányzati kellékeket, azt kellene mondanom, több bölcsesség kell. (Úgy vem! balfelől.) Mindenesetre tanulnunk kell a múltból akkor, ha a jövő esztendőre próbálunk tervezetet készítem i. Nézzünk meg egypár olyan intézkedést, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ma nehéz helyzetben vagyunk és hiányokkal küszködünk. Az árak alakítása semmiképpen sem szolgálta a közellátás érdekeit. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Semmiképpen sem kell nagyobb közgazdasági képzettség vagy bölcsesség ahhoz, hogy az