Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

100 Az országgyűlés képviselőházának 31$. rendű hadiüzem.. Amikor ezt látjuk, akkor azt is meg keli állapítanunk, hogy éppen a mezőgazdasáig munkaereje van a. leigimostoháb!ban dotálva, mostohán van dotálva ruházattal, láb bélivel. Például a mezőgazdaság körében mindenütt Össizeírták és a jelentkezés iß megtörtént, hogy ki m'ilyen és mennyi lábbelit akar és milyen ruhákat akar, de ai mai napig még egyetlen tétel sem futott be. (Rajniss Ferenc: Ez így van!) Pedig maj már sok helyen hó van, a munkás hidegben kénytelen dolgozni. Ma aiz a helyzet, hogy a cselédet kihajtani nem lehet, hiszen embertelenség volna lábbeli nélkül munikána kénysizeríteni. Ezzel szemben azonban azt kell látni, hogy feketén korlátlanul tudnia (biztosítani a maga szükségletét. (Zaj.) Ez is azt jelenti, hogy az országban megfelelő mennyiség van, azonban valami olyan útjai vannak az árunak, amelyek — úgy látjuk — csak feketén érhetők el s ez egyes rétegek jogtalan meggazdagodására fog vezetni. Itt van pédául a lábbelinek fatalppal való ellátása. A lálbbélinek műanyaggal való ellátása nines megfelelő módon megszerveave. Kénytelen vagyok nem egy ügyésztől hallani, hogy vádat emelt a kicsi termelő ellen, aki feketén értékesítette a maga terményét és mindegyik azzal védekezik, — az ügyész állítása szerint — hogy: kérem, én erkölcsileg nem érzem magam bűnösinek, én nem vagyok hibás, nekem megvan az az egy métermázsa búzám és vennem kell érte lábbelit vagy ruházatot. (Rajniss Ferenc: Igaza van!) Nem csinálok egyebet, mint hogy ajánlok árut, egy métermázsa búzát, hogy azt a lábbelit meg tudjam szerezni, mert ha nem veszem meg, ott maradok minden nélkül és télen mezítláb vagyok kénytelen járni, amivel pedig sem a munkateljesítményemet, sem az egészségemet nem segítem elő. A feketézéshez visszatérve, van egy nagyon aktuális probléma, -amelyet fel kell említenem. Még mindig sok malom és olajütő van zsidó kézen. A zsidó kézbein lévő malmok és olajütők elsősorban elősegítik a feketézést. Tudok olyan malmot, amely zsidó kézben van és a közellátástól kiutalást kapott bizonyos mennyiségű korpára, amit azután oda kellett volna adnia az állattenyésztő gazdának. De ezt nem teljesíti, ellenben sajátmaga feketén hizlal és természetesen feketén is értékesíti az árut, (Zaj. -*• Meskó Zoltán: A zsidó inem eszi meg a disznót!) de eladni igen és pénzt keresni azt igen. (Rajniss Ferenc: Attól, hogy megeszi, még zsidó marad!) Ezek iá talajok tehát azok, amelyek a feketézésnek — azt lehetne mondani — a leghumuszosabb területei, ahol a feketézés folyik. Amíg ezt át nem állítják és szakszerű keresztény kezekbe át mem teszik, addig a feketézést nem lehet megakadályozni. A sertéshizlaláshoz is szeretnék néhány szót szólni. Az előadó úr nagyon helyesen állapította, meg, hogy Németországban a háztartási hulladékok összegyűjtése útján mindent hasznosítanak és óriási azoknak a sertéseknek a mennyisége, amelyet ennek következtében felhizlalásra, vagy feljavításra nyernek. Nálunk ezzel szemben teljes visszaesést lehet megállapítani. A kisember, aki önellátó volt, a vidéki kisiparos, aki meghizlalta a maga malacát, az ő házi hulladékát elönti, tehát ez nemzetgazdaságilag teljesen elvész. Azt

t lehet mondani, hogy egy disznó minimális kihizlaüiése 1942 november 23-án, hétfőn. lásához öt métermázsa terményre van szükség. Ezzel szemben! az a kishizlaló, aki saját házi hulladékait összegyűjti és erre a hizlalásra a maximális három métermázsa terményt veszi igénybe, a másik két métermázsát ebből a most elveszendő anyagból pótolja. Nálunk az organizációs hiányt valószinűleg nem lehetne úgy megoldani, mint Németországban, koncentrikusan), azonbani a kishizlalást elő kellene segíteni úgy, hogy minimális termény kiadása útján lehetne ezen a kérdésen segíteni és a közgazdaságra nézve ezt a hatalmas tételt megmenteni. Sajnos, az idő nagyon* gyorsan telt el. (Rajniss Ferenc: Jobb lenne egyáltalán nem is beszélni!) Abban a reményben, hogy a közellátásügyi miniszter úr, mint közismerten erőskezű ember, a jövőben mindazokat a hibákat, amelyek eddig előfordultak, ki fogja küszöbölni, a költségvetést pártom és a magam részéről elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Nagy Ferenc! Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti ia szó. Nagy Feren*»: Igen t, Ház! Nem kívánok vitába szállni előttem szólott t. képviselőtársammal, hiszen ő is többnyire a hiányosságokra, és fogyatékosságokra-mutatott rá. Az ezekkel kapcsolatos megállapításaival teljes mértékben egyetértek. Örülök annak, hogy a közellátásügyi miniszter úr néhány nappal ezelőtt egészen Őszintén feltárta az ország kenyérellátásának helyzetét. Örülök annak, hogy bátran megmondta: öt és fél millió métermázsa kenyérgabona hiányzik közellátásunkhoz és hogy az export tekintetében is megnyugtató kijelentéseket tett. Lassankint rá kell jönni a kormányzatnak arra, hogy a társadalom önkéntes és egyöntetű támogatására és megértésére csak akkor számíthat joggal, ha a nehézségeket teljes őszinteséggel hozza a közvélemény tudomására. Számos találgatásnak vette elejét a miniszter úr ezzel a megnyugtató és bátor felvilágosításával. (Rajniss Ferenc: Megnyugtató nem volt, csak bátor!) Bizonyos vonatkozásban niegnyugtató volt, még padig abban a tekintetben, amikor megmondta, hogy exportra nem viszünk ki semmit. (Rajniss Ferenc: Hol van akkor? -— Börcs János: Nem termett, egy az igazság! — Elnök csenget.) Nagyon sok találgatás fűződött ehhez a kérdéshez és a tájékozatlan körökben gyakran vetődött fel az a kérdés (Ügy van! Ügy van! jobbfielől. — Elnök csenget.), hogy talán azért nincs, (Mozgás.) ... Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Ferene: . ..merb túlságosan st/kat viszünk ki az országból. Ezek az őszinte ki jelentések azonban legfeljebb csak a feladatokat (Állandó mozgás half elől. — BÖrcs János közbeszól.) ... Elnök: Börcs képviselő urat kérem, maradjon csendben. Nagy Ferenc: ... tárhatják a közvélemény elé és ímegnyugtatólag hathatnak, de fizikailag' nem segíthetnek. Az őszinte megnyilatkozás következ/l'ében nem lesz töbib az élelmünk és már most azon kell gondolkoznunk, vájjon mi módon'lesz lehetséges pótolni azokat a hiányokalti amelyekre a miniszter úr rámutatott. Ügy érzem, a közellátás ügyeinek tárgyalását két részre kell osztani: először mit kel-