Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
Äz országgyűlés képviselőházának S12. ülése 1942 november 23-án, hétfőn. 99 a holdankint leadandó kvótája négy amázsa, a másiknak pedig csak másfél mázsa. Előfordul, hogy egymástól néha csak pár száz méternyire lévő községekben, ahol egyforma körülményeik, egyforma talajviszonyok között termelnek, az egyi'kniak négy métermáasát, a másiknak (másfél mázsát kell leadnia. Ez tehát mánd arra vezethető vissza, hogy a termésbecslés nem volt precíz, nem állott a közellátási kormiány rendelkezésiére megfelelő adat, amivel precízen meg tudta volna becsülni, hogy hol mennyi, milyen manínyiiséget kell beszolgáltatni. Am|ik|or a 16 dekás kenyérkérdésről szóltaanv még vissza kell térnem egyszer erre a kérdésre. Itt van a hüvelyesek zárolása. Ez lehetetlenné teszi «azt, hogy a kisemberek hozzájussanak és vásárolhassanak paszulyt, borsót, lenesét. Különösen a borsótól, amiedyet az országban most már kiterjedt területeken termesztenek és amely megfelelő mértékben rendelkezésre áll, a fogyasztók, külöaiösen a falusi fogyasztók nagy rétegei teljesen el vannak zárva. Ha már leszállították a kenyéradagot, valamival el keli látnunk a falusi lakosságot. Nagyon jó volnia, ha a hüvelyesek hozzáférhető módon, könnyen rendelkezésre állnának és itt is megállapíttatnáaiaík biztoinyos fejadagok, bizonyos szükségsizerűségek. Itt van a szénai-rekvirálások ügye. Tudjuk nagyon jól, hogy a hadseregnek szénára yan »züksége, tehát a rekvirálás egy szükséges rossz. Nem tudjuk azonban megérteni azt, hogy a rekviráló bizottságok részben egészen önhatalmúlag jláirnak él. Egy-egy vármegye területén az egyik járásban működő bizottságról dicsérő, vagy ha nem is dicsérő, de megelégedett szavakat hall az ember, ugyanakkor a másik járás területéről már a legnagyobb kétségbeesés és a legnagyobb panasz hallatszik. Talán tréfának hiaingzik a dolog, de példaképpen felhozok egy tényállást : az egyik túlbuzgó rekvirálási bizottság vezetője, aki valószínűleg az aszfalton kívül semmit sem látott és a gazdasághoz mean értett, miután azt a rendelkezést kapta, hogy minden, széna- és szalmametfinyiséget felvegyen, amikor elment és látta, hogy az egyik ház újonnan van zsúppal fedve, a zsupfedelet is beszámította a kvantumba, (Mozgás.) Tréfaként hangzik, azonban megtörtént. Itt valamennyire tisztázni kellene a helyzetet és tisztázni kellene elsősorban azoknál, akik a rekvirálást már átszenvedték. Az első rendelkezés ugyanis sokkal szigorúbb volt, azután pótrendelkezés ment ki, amely lényegesen javított a helyzeten. Viszont azt mondják az illetékes katonai tényezők, hogy azokra a helyekre, ahol a rekvirálás már befejeztetett, mégegyszer kimenni és felülvizsgálni nem hajlandók. Ez azt jelenti, hogy akit a balszerencse üldözött és akire élőbb került a sor, az állatállományát kitartani nem tudja, aki pedig a megfelelőhb és célszerűbb rendelkezés értelmében esett át a rekviráláson, az mégis csak meg tudja magának tartani azt a minimumot, amely az állatállományának fenntartásához • szükséges. Itt aa is tisztázatlan még, hogy millyen mértékben fogják az úgynevezett mellékterményeket beszámítani. Ugyanis 5 kilogramm •széna semmi esetre sem elegendő, de még kevésbbé elegendő akkor, ha a gazda a tavaszi szalmaféleségeket, a kukoricacsutkát, a répát és minden egyéb mellékterményt is beszámítja. Ez az állatállomány elpusztulását jelenti s a jövő közellátásának a legnagyobb nehézségeket fogja okozni, egyben pedig a munkás állatoknak tavaszí munkaerejét fogja teljesen lecsökkenteni,' úgyhogy ennek hatásai kiszámíthatatlanok. Kérem, méltóztassék ezen a téren 'is megnyugtató intézkedéseiket hozni, aaneV lyek mégis megfelelnek a való helyzetnek, a gazdák szükségletének és azoíknak a minimális mennyiségeknek, amelyek az állatállomány kitartásához és fenntartásához szükségesek. Ezzel kapcsolatosan most óriási húskínálat, illetve marhakínálat mutatkozik a piacon. A gazda, aki számot vet azzal, hogy mennyi takarmánya van, már most, a tél beállta előtt akar szabadulni attól a fölös állattól, amelyet kitartani nem képes. Azt látjuk, hogy ez az óriási kínálat nagymérvű árlemorzsolódást eredményezett. Emellett az árlemorzsolódás mellett még mindig nem tudják felvenni azt a mennyiséget, amely a kínálat keretében a vásárlások rendelkezésére áll. Nemzetgazdasági kár lesz az, ha az állatállomány lerongyolódottan kerül majd eladásra, viszont ha még most a legelőtől! jó húsos állapotban levő marhákat lehetne feldolgozni s konzervgyárakban és másutt^tárolni, ez akkor is igen nagy jelentőségű előny volna az ország nemzetgazdaságára. Ezzel kapcsolatiban kell megállapítanunk azt, hogy már katasztrofális volt az áresés, hiszen nem egy helyen hallottuk, hogy aiz állatokat 50—60 fillérért kilogrammonként, második-harmadik osztályú állatoknak adták el a kényszerhelyzetbe jutott gazdák. Különösen Erdélyben, ahol az állatállomány nagy, ahol a kínálat igen magas, nem a ritkaságok közé tartozik ez, ha a MÁSZ vásárlási céduláit megnézzük, akkor ezerszámra fogjuk ezt találni. Ezzel szemben igen örvendetes volt a minimalizálás behozatala,, ami a gazdát megmenti attól, hogy szöszért-borért legyen kénytelen értékesíteni a maga iáillatfeleslegeit. Ez a minimalizálási rendelet azonlban nem teljes, mert a lábon való vásárlástól menu tiltja el a vásárlót, tehát a minimalizálási rendelet megjelenése óta, most napjainkban, egyetlenegy állatot sem vásárolnak meg súlyra; hanem kivétel nélkül mind szemre. A szemre való vásárlás tehát ugyanolyan olcsó áron, sőt még olcsóbb áron történik, mint eddig a súlyra való vásárlás. En.tisztelettel kérem ennek kiterjeszitését, mert különben ez a render kezes csak félrendelkezés lenne (Zaj. — Gr. Te leki Béla: Majd teszünk javaslatot!) és nem fogja a célt elérni. Egyben az is kétségtelen, hogy az a spácium, amely fennáll az ott^fizetenidő minimális árak és a Pesten fizetendő ár között^ a hosszú szállítás miatt) olyan minimális hogy a ráfizetés nagy. Átlagosan lä~14%-ra tehető a súly veszteség, ezzel saemben törvényesen 8% súly apadás van engedélyezve.. Ehhez még hozzájárul 2% egyéb címen, és ha három napon túl történik a sízállítás, akkor minden nappal újablb százalók. Ez azonban még, mindig nem éri el azt a mértéket, amely a tényleges apadásnak megfelel. A másik oldalon megint iegy másik végletfbe estünk, amikor a legpolgáribb és a legmegérdetmeltebb hasznot sem tudja a kereskedő magának biztosítani, ha teljesen szabályszerűen, teljes mértekben be is tartja az előírt rendelkezéseket. . , A mezőgazdasági termeles, mint. minden oldalon hangoztatják, elsőrendű hadiipar es elso15* :
