Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

486 Az országgyűlés képviselőházának 308, tartását. Ezzel kapcsolatban ugyancsak bátor vagyok egy szempontot felemelíteni. Azt ta* pasztaljuk és ezt a statisztika is igazolja, hogy az újabb időbeni az emberi életkor meghoszszabbodott. Ha ez egyrészről így van, másrészről pedig azt tapasztaljuk, bogy a pálya elvégzése tovább tart, — mosit például a jog?i pályán 29—30 éves kora előtt nem végez tökéletesen az ezen a pályán levő fiatalember és erre is tekintettel vagyunk — akkor felmerül a kérdés, nem volma-e időszerű már megfontolni, hogy nem kellene-e a szolgálati időket íneghosszabbítanil Ez mindenesetre pénzügyi szempontból is jelentős intézkedés volna. Ha az életkor meghosszabbodott és látjuk, hogy egyfelől még java munkaerőben lévő

% közszolgálati alkalmazottak kerülnek nyugdíj alá és másfelől hiány van a lateiner pályákon, akkor megfontolandónak és megszívlelendőnek tarllaimim ezt a szempontot, hogy ne hosszabbítsuk-e meg és. ne toljuk-e ki magasabb életkorokig a közszolgálati alkalmazottak szolgálati idejét. T. Képviselőház.! Szerettem volna még az ügyvédkérdésiről is beszélni. Ezt a kérdést megpendítettem már a költségvetés bizottsági tárgya]áisán^ is. Ugy látom azonban, hogy ennek a kérdésnek az .alaposabb kifejtésére felszólalásom során nincs időm ós alkalmam. De talián van még időm egy kérdés elmondására, amelyet okvetlenül meg akartam említeni az ügyvédkérdéssel kapcsolatban. Ez pedig az úgynevezett jegyzői magánmunkálatok kérdése. Ez a múltban nagyon siókat vitatott kérdés volt. Ma talán azért is, mert a jegyzői kar hivatalos munkával is szörnyen e'l van foglalva, nem olyan éles ez a probléma, mint a múltban volt. De talán éppen azért, mert nem. olyan éles ez a kérdés, lehetne most megoldani olymódom, hogy mondjuk 200 pemg'ő értékhatárig nemcsak feljogosítanók, hanem köteleznek is a jegyzőt (ilyen magánmunkálatok elvégzésére, 200—1000 pengő között fakultatívá tennők a dolgot, 1000 pengő értéken felül pedig az ügyvédi kényszert valósi-tanok meg. De akár ezt a módszert követjük, akár megmaradunk a régi állapot, mellett, nagyon célszerűnek tartanám, ha arra köteleznék a jegyzőket, hogy az, így szerzett jövedelmeket vármegyénként egy központi pénztárba, alapba fizessék be és ezt vagy egyformán osztanák el vármegyénként a jegyzői kar tagjai között vagy pedig^ az így Összegyűlő összeget egészben jegyzői jóléti célokra fordítanák. Látom,

# hogy az időm lejárt, be kell fejeznem. f Amint beszédem elején mondottam, a költségvetést örömmel és M az igazságügyminiszter úr iránt való bizalommal fogadóim el. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegvző: Thassy Kristóf! Elnök: Thassy Kristóf képviselő urat illeti a szó. Thassy Kristóf: T. Ház! Tornyos György képviselőtársam bestédével nem kívánok bővebben foglalkozni, mert azt egész terjedelme-: ben magamévá teszem. Ezért rögtöm rátérek azokra a ^szeimpontokrla, amelyeiknek figyelembevételével bírálom az igazságügyi tárca költségvetését. (Hattjuík! Halljuk!) Ez a költségvetés a tavalyihoz képest 16 millió pengő emelkedést mutat. A miniszter úr indokolása szerint, ez a többlet egyrészt azért állott elő, mert az igazságügyi hatósások száma megnövekedett, másrészt pedÍT azért, mert a költségek az egész vonalon emelkedtek, Ez,t a felieméit költsé|rYetést én mind ülése 1942 november 18-án

} szerdán. a magam, mind pártom részéről elfogadom. • Elfogadom pedig különösen azért, mert haza- I fiúi örömmel tölt el az a tudat, hogy ebben a I költségvetésben már három új törvényszék- I kel» három új királyi ügyészséggel és 18 új járásbírósággal kell számolnunk. Mint zalai ember pedig még nagyobb örömmel tölt el az. I hogy ebből a 18 járásbíróságból 3 a visszacsatolt zalai területekre esik. Az iijtonnati felállított igazságügyi intézr I menyek természetesen új kiadásokat jelente- I nek. Tekintettel arra, hogy szervezésről van "szó, ezek a kiadások a dolog természeténél fogva jnagasabbak, mintha csak a régi bíró- I sági intézmények fenntartásáról volna szó. Vé- fl le menyem szerint nem lehet sokallni és 'kifogásolni az olyan kiadásokat, amelyek^ az ország fl gyarapodásával, a régi területek visszaszerzésével, azok adminisztrálásával, új bíróságok beszervezésével és felállításával függnek ossza Hálát kell adnunk a Mindenható Istennek, hogy meg engedte érnünk, hogy ezekre a területekre isi költekezhetünk. Amellett azonban, hogy ezt a költségvetést elfogadom, mi sem természetesebb, mint hogy meg kell tennem észrevételeimet. Elismeréssel kívánom honorálni azt a kitartó szorgalmat, azt a lelkiismeretes, nagy munkát, amelyet általában a bíróság, de a törvényes jogalkotás terén az, igazságügy minisztérium és annak minden egyes tagja az egész vonalon végzett Ebben a munkában talán csak egy kifogásom lehet és ez az, hogy ezt a munkát nagyobb- • részt a rendeletek alkotása terén és nem törvények alkotása terén fejtették ki. Igaz, hogy ezt is megindokolta a miniszter úr, amikor azt mondotta, hogy a rendelet jobban alkalmazkodik a mostani idők gyorsan változó viszonyaihoz, nem olyan nehézkes, mint a törvény és tulajdonképpen a rendeletalkotás is törvényes felhatalmazás alapján történik, azonban talán mégis célszerű volna, há azokat a rendeletekét, amelyek nemcsak átmeneti időre szólnak, hanem hosszabb időre készültek', törvényerőre emelhetnénk. Azt hiszem, hogy ez jobban megfelelne a magyar alkotmányosságnaíki. a magyar politikai életnek és ezzel a tradícióknak is jobban eleget tennénk. Arra kérem ja miniszter nükt, szívlelje meg ezt és foglalkoztassa jobban a törvényhozás terén a parlamentet a több szem többet lát elvénél fogva s talán nem is volna hiábavaló, ha meg lehetne vitatni ezeket a rendeleteket, illetőleg törvényjavaslatokat. Azért van ugyanis a parlament, hogy törvényerőre emelje a, miniszteri úr elgondolását és talán még az is jelent valamit, hogy a rendeletek kibocsátásánál maga a miniszter úr viseli a felelősséget, míg a törvények megalkotásánál és megszavazásánál ez a felelősség nagvrészben áthárul a parlamentre*. T. Házi! A legutóbbi jogszabályalkotás terén talán kétséget kizáróan legfontosabbak a zsidótörvények. Ezeknek jelentősége országos és nem lehet lekicsinyelni azt a munkát, amelyet az israzságügvminiszitérium ezeknek a törvényeknek megalkotásával végzett. Ne vegye azonban rossz néven tőlem a miniszter úr, ha figyelmeztetem valamire: a fai védelem ezeknek a törvényeknek megalkotásával és végrehajtásával még nem télies. Nem teljes azért, me^t a törvénytárból hiányzik még egy, jelentőségében «zekhez a törvényekhez hasonló, ha nem is teljesen egyenlő törvény,, a cigánytörvény. Arra, kérem n miniszter urat, tegye rn.eig>