Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. fontolás tárgyává a- cigánykérdést és minél előbb hozzon ide a Ház elé e kérdés megoldá­sára vonatkozóan egy törvényjavaslatot. (He­lyeslés.) Még tovább megyek. A magam részé­ről nem bánom, ha ezt a kérdést nem is tör­vénnyé 1 !, hanem rendelettel szabályozzák;, de feltétlenül sürgős volna és kérem a miniszter urat, hogy minél előbb szabályozza. A mai viszonyok mellett országos vonatkozásban nem ismerek fontosabb megoldandó problémát, mint ezt a kérdést. Azon. a Vidéken, ahol én lakom ós ahol sok a cigány, a falusi ember talán senkitől sem tart és szenved annyira, mint a cigányok­tól. A cigányok nagyrésze előtt semmi setmi szent, 'nem szent az egyén, a család, az otthon, a magántulajdon, nem lehet őket rendesen letelepíteni, vagy ha lehet is, egynéhányat, csak nagyon keveset lehet; nem lehat tőlük semmit sem (megőrizni, lopnak, rabolnak, gyilkolnak^ _és a szegény falusi nép sokszor a saját sziájától vonja meg a falatot, hogy a cigányoknak adhasson valamit, mert mindig attól tlart, ha mfem elégíti ki azok) kívánságait és vágyát, akikor a tűz martaléka lesz betakar rított termései, vagy megtakarított .vagyon­kája. A ( sokféle eigáínyesoport közül tatáin csak! a cigányzenészek csoportja az, amelyből még lehet valamit faragni. Azt mondhatnánk, hogy talán -ez a csoport teszi ki az intelligens elemet a cigányok között. Tudjuk, kiváló egyedek kerültek ki közülük, ezekkel szeml­hen talán) nem is kívánom alkalmazni ai ímeg­álkbtandó törvény sziigioráSt, s ezekkiel taliájn kivételt is lehetnie tenni. A többi fajta, a kolompár, a vályogvető, a teknővájó, a ló­rsíszár, a kóboreigány mind olyan, hogy sehogysem tud beilleszkedni a társadalomba. Kultűrszínvonala egyálitalláin nincs, nem' dol­gozik, csavarog, kiére geifc. nemi nevelhető, atmát meglát, azt ellopr'a, legtöbbje tházközősségben és csaliáidkö>z!ö!sségben él, erkölcsi érzéke nincs, a tanulás, nem fog rajtuk, amit az iskola eset­leg nevelne*, azt a környezet újra lerontja. Més: csak elképzelni sem tudom, miképen lehetne ezeket rendezni, azonban érzem, hogy a falusi nép szempontjaiból^ faltétlenül meg' kellene őket rendszabálytozni, letelepíteni, ke­ménty munkára fogni, ellenőrizni, "szigorú fel­ügyelet alatt tartani, hogy ne folytathassák ártalmas tevékenységüket. Ha az illetékes minisztérium tudná, micsoda örömeit szerezne ennek 1 a törvénynek megalkotásával a falu nép© körében, akkor valahogy megoldania a cigánykérdést. Tessék csak elképzelni, hogy a falusi népet nap-nap után molesztálják, aaok örökös bizonytalanságban vannak, hogy mikor okoznak nekik valamilyen kellemetlen stéget, kárt. vagy egyébi baijt. Már sokszoT előhoztuk itt ezt a kérdést, már sokat írtak, beszéltek róla, azonban miég nem történt semmi, pedig a magyar falu népe Örökké hálás lenne annak, aki valahogy egyszersmind'snkorra megszabadítaná a társa­dalmat a cigányoktól. Ismételten kérem az igazságügyminiszter urat. tegyem igazságot ezen a téren is és szabadítsa meg valahogyan az ország népét ezektől a páriáktól. Hogy ezt a kérelmet itt az igazságügyi tárca költség­vetésénél terjesztettem elő, annak az az oka, hogy a miniszter úr a költségvetés indokolá­sábam m a ga mjondja, hogy az igazságügyini­Hlisztériuim a jogalkotás egyöntetűségének ülése 1942 november 18-án, szerdán. 487 biztosítására állandóan közreműködik az egész kormányzat jogalkotó (működésével. Kérem tehát, hogy működjék ezen a téren is közre. Nemcsak én, hanem az egész gazda­társadalom! kéri erre, mert ezen az alapon országos bajokalt orvosolna. T. Ház! A < törvényalkotás terén célszerű volna, ha a miniszter úr egyszer már a Ház, elé hozná a magánjog kódexét. Évtizedes, sőt mondhatnám évszázados kívánság az, hogy kodifikált magánjogunk legyen. Eégóta vajúdó kérdés ez, amelyet talán most lehetne a leg­szerencsésebben megoldani, amikor ezzel együtt be lehetne• vezetni az egységes igazságszolgál­tatást a* visszacsatolt területen. Hiszen a ter­vezet már megvan, ezt a tervezetet a bírósá­gok nagyjában már alkalmazzák is. Miért ne lehetne ebből egyszer már törvény isi A bíró­ságnak is sokkal könnyebb lenne a helyzete, ha nem a szokásjog alapján, hanem a kodifi­kált magánjog alapján, a tételes törvény alán­ján kellene ítélkezni. Mint már tavaly is tettem, most is meg­említem és kérem, a miniszter urat arra, hogy a tagosítást minél nagyobb mértékben igye­kezzék az országban keresztülvinni. Aki nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, az talán nem tudja, milyen óriási nagy jelentősége lenne annak, h a mar az országban nem lenne tasro­sítatlan község. Kérem még a miniszter urat is, hogy ren­dezzék mielőbb a részvény jog reformját. Az indokolásban benne van, hogy e,z már feldol­gozás alatt van, szeretném azonban, ha ezeket a munkálatokat minél előbb be lehetne fe­jezni. (Kadocsay László igazságügy miniszter: Én is!) Még egy kérdést szeretnék szóvátenni és ez az, bogy a jogalkotás terén a sok rendelet közt bizony sokszor ellentétek is vannak. Ezeket az ellentéteket valahogy ki kellene küszöbölni. Hogy csak egyet említsek az ingatlanokra vo­natkozó adás-vételi szerződésekkel kapcsolatban a szerződő fél a 43.300/1939. I. M. számú rende­let 1. §-a alapján a következő nyilatkozatot teszi (oldassa): »Büntetőjogi felelősségem tu­datában kijelentem, hogy ingatlanszerzési ké­pességemet az 1939. évi IV. te. nem korlátozza«. Az elidegenítő nyilatkozatát az 1.250/1942. M. E. számú rendelet szabályozza, .amely szerint az elidegenítő kijelenti (olvassa): »Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy az 1941. évi XV. te 9., illetve 15. §-a értelmében nem vagyok zsidó«„ Az 5.300/1942. M. E. számú rendelet pedig a vevő nyilatkozatát újból más formában szabályozza, anélkül, hogy az előbbi rendeletet hatályon kívül helyezné. A rendel­kezés szeriint a vevő azt köteles kinyilatkoz­tatni, hogy ingatlanszerzési képességét az 1941. évi XV. te. 2. §-a nem korlátozza. Itt három különböző rendelet, három különböző intézkedést tartalmaz és három különböző nyi­latkozatot kíván a feléktől. Nem lehetne-e ezeket valahogy egyöntetűvé formálni? Cél­szerű lennf úgy ezt, mint az egyéb rendele­teknél fennálló ilyen anomáliákat orvosolni. T. Ház! Amint (beszédem elején is említet­tem, a. költségvetést a miniszter iránti biza­lomból elfogadom, csak arra kérem a minisz­ter urat, hogy a rendelkezése alá kerülő ösz­szegeket a lehető legnagyobb takarékossággal használja fel. (Füssy Kálmán: Erre nem kell kérni!) Elnök: Szólásra következik'? Porubszky Qém jegyző: Pajor Győző. 76*

Next

/
Oldalképek
Tartalom