Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

êo Àz országgyűlés képviselőházának ÈÙ5, oldalon.) Nem látok a kormányban a kar követelményeinek megfelelően határozott, céltudatos átalakításra itrányuló politikai akaratot, nem látok ia nagy horderejű törvényjavaslatnak szakszerű gyakorlati megvalósítására irányuló előmunkálatokat és a végzett munkát. Egyszóval, i Ház, nincs bizalmam a kormányzat iránt és az említett okok milatt a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üd vözlik) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Keintzel Ede! Elnök,: Keiíntzel Ede képviselő urat illeti a szó. Keintzel Ede: T. Ház! A törvényjavaslat beterjesztésének indító okát az indokolás általános részének egyetlen mondatában összefoglalva így körvonalazza (olvassa): »A mai idők rendkívüli követelményekkel lépnek fel a közigazgatással, a közigazgatás tisztviselőivel szemben és ma nemzeti) érdekeink komoly ve-szélyeztetése nélkül nem engedhetjük meg azt, hogy az önkormányzati közigazgatás tisztviselői állásait arra nem teljesen rátermett személyek foglalják el.« A törvényjavaslat véget vet a választási rendszernek és bevezeti a kinevezési rendszert. Ezt az elvi! jelentőségű rendszerbeli változást annál is inkább elfogadjuk, mert mi nemzeti szocialisták a vezéri elvet és a személyes felelősség elvét valljuk. Ezek alapján nemcsak készségesen hozzájárulunk eme elvi jelentőségű változáshoz, hanem ezen túlmenően elfogadnánk a törvényjavaslatnak olyértelmű megváltoztatását is, amely nem csupán határozott időtartamra, hanem végleges hatállyal törölné a választási) rendszert. Egy rendszer hőskora egymagában még korántsem igazolja annak kiválóságát. Hogy a yálaszitási rendszer jó volt évszázadokon át, az még nem bizonyítja azt, hogy ma is megfelel. A kinevezési rendszerben mi a jobbat látjuk. Ezt nemcsak a mai rendkívüli üdők, —amint az indokolás ezt mon'dja — hanem egy új Európa jövő berendezkedésének is, ha nevçi is sorsdöntő, de mégis elég fontos követeimé* n

yének tekintjük. Nincs általa veszélyeztetve az önkormány; zat sem, amint ezt több előttem szólott képiviselő úr hangsúlyozni igyekezett. Nincs létjogosultsága az önkormányzatnak akkor, amikor az egész országban egyetemes jogrendszer uralkodik. Amit jelenleg még annak nevezünk, az a régi magyarországi jogrendszerben érvényesült (autonómiának már árnyéka csupán, T, Ház! Mi azt a nézetet valljuk, hogy a kinevezési rendszer mellett, amennyiben a javaslatból töröljük az átmeneti kritériumot is. még inkább érvényesülő garanciát nyernénk a közigazgatás zökkenőmentessége, tisztasága, folytonossága és a tisztviselők felelősségtudatának ébrentartása irányában. Ma, a választási rendszer mellett,, mindez nem lehetséges. A javaslat 3. §-a (2) bekezdésének rendelkezései alapján a belügyminiszter úr a községi jegyzői állások betöltési jogát rendelettel a kormányzói biztos, illetve az alispán hatáskörébe utalhatja. Ebben a rendelkezésben a kinevezési elv következetes keresztülvitelének hézagosságát véljük megállapíthatni, mert amennyiben a belügyminiszter úr egyes alispánoknak hatáskörébe utalja állásbetöltési jogát, más alispánokat pedig nem ruház fel ugyanazzal a joggal, (vitéz Keresztes-Fischer ülése ïôdÉ október Í6-án, pénteken

1

. Ferenc belügyminiszter: Arról szó sem lehet!) akkor ez az egyenlőtlenség adott esetekben bizalmatlanság tanujelének volna tekintendő. Ezt kiküszöbölendő, kettős követelmény^ áll fenn. Először egy üdvös decentralizáció érdekében és ennek folytán a minisztériumi központi szerv munkával való túlterhelésének elejét véve, az alsóbbrendű állásoknak, azaz a községi jegyzői állásoknak betöltési joga eleve az alispánokra ruházandó át, fenntartván a belügyminiszter úr részére a jóváhagyási jog korrektívumaként, (vitéz K«resztes-Fischer Fe* renc belügyminiszter: Ugyanaz!) másodszor pedig az alispánok, illetve a törvényhatóságok első tisztviselőinek áthelyezhetőségét ugyancsak törvényesíteni kellene. Igaz, hogy ez korlátlan bizalmat jelentene a belügyminiszter úr iránt, de ő fogja esetről-esetre azt is

< megbírálni, hogy milyen politikai és közigazgatási kihatással lesz egybekötve az áthelyezés. Ezenkívül méltóztassanak megengedni, hogy a kinevezési joggal r kapcsolatosan egy reményemnek, az áthelyezési joggal kapcsolatosan pedig egy aggodalmamnak adjak kifejezést. A bécsi egyezmény 1. pontjának 3. alpontjában a következők foglaltatnak: »A népcsoporthoz tartozó személyekre Magyarország összes népességéhez viszonyított arányszámban megfelelően tekintettel lesznek a magyar hivatalok betöltésénél az Önkormányzati testületek megalakításánál, amennyiben' a betöltés kinevezés útján történik«. T. Ház! Ezzel az államközi megállapodással kapcsolatban vagyok bátor azt a reményemet kinyilatkoztatni, hogy a belügyminiszter úr a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után és annak végrehajtása alkalma' val útját és módját fogja ejteni annak is, hogy az ország úgynevezett trianoni területén is, ahol eddig a javaslatban említett állások választások útján töltettek be«, a most életbelépő kinevezési rendszer mellett a népi németlakta vidékeken németajkú és népi németszármazású köztisztviselők is neveztessenek ki. (Felkiáltások jobbfelől: Is!) Is, — természetesen! (Helyeslés bal felől.) Az áthelyezési joggal kapcsolatosan pedig engedtessék meg, hogy ugyancsak a bécsi egyezmény 1. pontja 3. alpontjának második mondatát idézzem: »A népi német hivatalnokok kivaltkép a német népi települési területeken működő haltóságoknál és a föléjük rendelt központi hatóságoknál alkalmazandók.« Egyes megtörtént esetekre gondolva, bizonyos aggodalom tölt el annak lehetősége tekintetében, hogy a törvény végrehajtása folyamán a magyarországi német népcsoporthoz tartozó és jelenleg tényleges alkalmazásban lévő köztisztviselőket németlakta vidékekről, mint például Erdélyből vagy a Délvidékről másnyelvü vidékekre helyezik át. Kívánatosnak tartanám, ha a belügyminiszter úr ezirányban megnyugtatna és megszilárdítana ama hitemben és bizalmamban, hogy a bécsi egyezményben foglalt és idézett rendelkezési a jelen törvényjavaslat által nem szenved korlátozást. (Meskó Zoltán: Arányszám szerint! Akkor jól járunk mi, magyarok!) Egyebet nem is kívánok. (EgV hang a középen: Világos beszéd!) Végül pedig szeretnék még hangsúlyozottan rámutatni arra és ezt nem csupán a most elmondottakkal Összefüggően, de általában is, hogy a jó közigazgatási tisztviselőt nem kizárólag és főképpen szaktudása jellemzi, hanem éppen tekintettel hazáink különös adottságaira