Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-295
Àz országgyűlés képviselőházának 295. és sokszerűségére, talán még inkább a tapintat, á nyelvtudás, a rátermettség, a felelősség tudata égi szeretete emeli a tisztviselőt hivatásának magaslatára. (Igaz! Ügy van!) A fokozatokban rendszeresített kinevezési jog alkalmazásában egyúttal eszközt is látok a túltengő bürokratizálás szűkebb sorompókba szorításának irányában. A személyes felelősség ilyen rendszer mellett egyéni felel ősség vállalásra neveli a köztisztviselőt. Sajnos, ma azt kell megállapítani, hogy a köztisztviselő menekül a felelősség elől. A hivatalnokok pedig úgy az alsó, mint a felsőbb rangú állásokban nem fogiák létjogosultságukat azzal bizonyítani, hogy polgártársaik életét megnehezítik, hanem azzal, hogy mindenütt és mindenkor őket segítik, állandóan szem előtt tartva azt az igazságot, hogy nem a nép van őéreittük, hanem ők állanak szolgálatban a népért (Helyeslés.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Gróf Serényi Miklós! Elnök: Gróf Serényi Miklós képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! A belügyminiszter úr az előtteon fekvő javaslatval, amennyiben az törvényerőre emelkedik, az ön kormányzatot alapjában támadja meg és százszázalékban megsemmisíti. A belügyminiszter úr az önkormányzati tisztviselőket alapjoguk tói kívánja megfosztani, azonkívül igazságtalanul súlyos bírálatot mond felettük, ezeket a tisztviselőket ugyanis valamelyik önkormányzati testület választotta meg életfogytiglan ós a megválasztott tisztviselő azért állott szolgálatba, mert azt az önkormányzatot akarta szolgálni. A szerzett jogoknak ilyen módon való megcsonkítása jogellenes és a magyar jogalkotás szellemével nem egyeztethető össze. Ez az intézkedés tehát nem jogbiztonságot^ hanem jogbizonytalanságot fog okozni. A tisztviselők a javaslat törvényerőre emelkedése után nem fogják szolgálatukat odaadással ellátni, mert az lesz a helyzet, hogy jutalom helyett csak jogfosztásra számíthatnak és tömegesen fogják állásaikat elhagyni, mert gazdasági okokból kényszerülve lesznek erre. Házuk, földjük, családi viszonyaik ugyanis igen sok- önkormányzati tisztviselőt már eddig is sokszor arra kényszerítettek, hogy magasabb minisztériumi állásokat nem fogadtak el azért, hogy önkormányzati szolgálatban maradhassanak. (Meskó Zoltán: Hol a kormánypárt?) Ha ezeket most az ország másik felébe nevezik ki vagy helyezik át, kénytelenek lesznek lemondani állásukról. . Egy szolgabíró vagy egy megyei aljegyző fizetése ma 226 pengő. Ezek szerint egy szolgabírónak vagy egy vármegyei - aljegyzőnek jogában van a belügyminisztérium felügyelete alatt álló családvédelmi alapból házassági kölcsönt felvenni, Inert az 1100/1941. B. M. rendelet úgy intézkedik, hogy ezt a kölcsönt a havi 300 pengőn aluli jövedelműek vehetik fel, ter hát az, ország legszegényebbjei vehetik ezt a kölcsönt igénybe. Ezekből is látszik, hogy egy szolgabíró fizetése milyen katasztrofálisan alacsony. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ebből a fizetésből családot alapítani nem tud, már Pedig nemzeti érdek az, hogy a nemzetnek éppen ez a része minél több gyermeket nevelhessen. Hogy családot alapíthasson, kénytelen feleségét hivatalba küldeni. Az önkormányzat ütése 1942 oktôbet ïê-aû, péntekért. , 61 ezt a helyzetet méltányolja és a tisztviselőt nem helyezi át, áthelyezés esetén azonban * ezek a családok tönkre fognak menni. Tehát a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy azt az élethossziglan megválasztott tisztviselőt, aki kinevezését nem fogadja el vagy az áthelyezésre vonatkozó rendelkezésnek nem tesz eleget, nyugdíjazni kell vagy szolgálatából el kell bocsátani, ^egyenesen erkölcstelen. A törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a városi tisztviselőket anyagi károsodás "ne érje, ellenben a megyei tisztviselőkről egy- ">• általán neon gondoskodik. Óriási tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot a javaslat indokolásának. az a része, amely szerint az ország tisztviselői karának színe-java távozott a visszacsatolt területekre és így a régi területen nem maradt kellőszámú vezetésre alkalmas tisztviselő. Ez rendkívül sértő és igazságtalan megállapítás a régi területen visszamaradt tisztviselőkre nézve (Meskó Zoltán: Úgy van! Úgy van!) és ezért eljárást kellene indítani azok ellen, akik a belügyminiszter urat ilyen értelemben informálták. Hiszen köztudomású az, hogy még olyan esetek is előfordultak, hogy a visszacsatolt területekre kénytelenek voltak gyakornokokat főszolgabí rákká kinevezni. (Mozgás a középen.) Azt hiszem, a belügyminiszter úr maga sem állítja, hogy erre azért volt szükség, mert több megfelelőképességű főszolgabíró vagy aljegyző már nem akadt ebben az országban. Tehát nem felel meg a valóságnak az, hogy a visszatért területekre átvitt tisztviselőkkel az ország egyéb területen lévő közüle- tek legjobb erőit vesztették el. Ez a megállapítás meg nem érdemelt, igazságtalan ítéletet tatalmaz a régi oszágrészen megmaradt tisztviselői karra nézve. Teljesen elhibázott a javaslatnak az az indokolása is, hogy azért szükséges a kinevezési és r áthelyezési rendszer, mert tisztviselőhiány van. A tisztviselőhiány ugyanis nemcsak egy-két vármegyében fordul elő, hanem hiány van az egész országban. Hogyan képzeli tehát a belügyminiszter azt, hogy hiányt üiánnyal pótolhatná. A hiánynak egyetlen oka az, hogy a tisztviselők nevetségesen csekély javadalmazásban részesülnek. (Meskó Zoltán: A gazdasági életben jobban el tudnak helyezkedni és elmennek! Nem lehet ilyen fizetés mellett szolgálni! Ez természetes! — Rapcsányi László: Éhbérért!) Az általános kinevezési . rendszer nem azt fogja eredményeznii amit a belügyminiszter úr mondott, hogy a tisztvise^ lői kar szilárdabbá válik és töibb lesz a közpályára lépők száma, hanem éppen az ellenkezőt. Az önkormányzati tisztviselők tömegesen fogják otthagyni a tisztviselői pályát és a gaz- r dasági életben fognak elhelyezkedni; és éppen a gerincesebbek lesznek azok, akik el fognak távozni, tehát a tisztviselői karnak értékesebb része. Erre csak egy példát hozok fel. Itt van például Pest vármegye, ahol az önkormányzati tisztviselők, amennyiben akartak, mindenkor a legradikálisabban járhattak el a zsidó térhódítással szemben» mert bizonyosak voltak abban, hogy vitéz Endre László alispán úrtól (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) azért megrovásban nem fognak részesülni. (Rapcsányi László: Sok ilyen alispán kellene!) Ez a helyzet teljesen meg fog változni, hiszen a tisztviselők nagyon jól ismerik a belügyminiszter úr felfogását ezen a téren. (Meskó Zoltán: Endre