Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
Âz országgyűlés képviselőházának 309. ország' megszállott területe, amely orosz megszállás alá került. Mi sem kerültük volna ki semmiképpeiii sem ezt a sorsot. Ha mi. magyarok önálló nemzeti életet akarunk élni, ha templomainkban magyarul akarjuk tisztelni az Istent és ha azt akarjuk, hogy magyarul sírhassuk el barátunkat, magyarul dalolhassunk örömünkben, magyar mesét hallgassanak gyermekeink és magyar imát mondjanak temetésünkön, akkor azt hiszem, mindenki belátja, nekünk ott kell állanunk azoknak a nagy kulturneinzeteknek: a németnek és az olasznak az oldalán, a Don* partján (Hosszantartó lelkes taps a Ház mknden oldalán.), azoknak a nemzeteknek az oldalán, ^amelyek ennek a vörös mételynek kiirtását tűzték ki célul maguk elé. Csak pár hete, hogy én magam is bejártam a 'harctereket. Láttam, hogy mit jelent a modern, úgynevezett korszerű háboíü a harctér szempontjából, mit jelent az ország, a nép szempontjából, ahol a háború folyik. Olt tulajdonképpen megszűnik minden élet. a fegyverek pillanatok alatt tesznek tönkre javakat, amelyek talán évtizedek munkájából kerültek össze. Azt hiszem, senki sem akarja azt, hogy a mi országunk is ilyen harctérré váljék, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) nem akarja azt, hogy ez legyen a mi sorsunk, hogy a mi családjaink is földönfutókká legyenek ezen a szép magyar földön. Ezért állunk mi a Don mentén! (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Ha nemzetünk minden elhullajtott véreseppje égeti is a lelkemet, őszintén, a katona becsületességével hirdetem. hog v y ezt : a harcot mindenáron győzelemmel kell befejezni (Élénk helyeslés és taps.) és a bolsévizmust' hazánk határaitól távol kell tartani. (Úgy van! Ügy van!) Óva intek tehát mindenkit, aki talán a bolsevizmus nem teljes ismeretében, a következmények félremagyarázásával vagy talán fülzottan internacionális felfogásból azt hiszi, hogy ezekkel az eszmékkel lehet valamire menni. (Helyeslés.) Ezeket az eszméket mi nem fogadhatjuk el.' (Ügy van! Úgy van! — Élénk helyeslés.) Éppen ezért kötelessége minden magyarnak, hogy ne adjon tápot semmiféle ki jelentésiével, szavával vagy gesztusával annak, hoe-y ő ezt a nemze^rontó, ezt az erkölcs- és vallásellenes irányzatot bármilyen tekintetben csak bármily kis vonatkoztatásban is elismerje. (Élénk helyeslés és taps.) Hiszen a tatárjárás semmi sem volt a bolsevizmushoz képest. (Felkiáltások: Igaz! Ügy van!) A tatárjárás csak az embereket gyilkolta,, a bolsevizmus a lelkeket mérgezi meg. (Ügy van! Ügy van!) Ez után nemzeti, feltámadás nein lehet, (Ügy van! Ügy van!) A Némethirodalom jövőbelátó vezére megérezte, hogy ütött a cselekvés órája, amikor a német hadigépezetet elindította, amaz úton, amelynek győzelmes útját és mérföldköveit az oroszországi hatalmas terüle 4 !nyereségek jelentik. Ne higgyék az urak — én magam is voltam kint. saját tapasztalataim alapján mondom — hogy mivel ma nem villámháború van é s mivel a német haderő is bizonyos vonaliig elérkezett, a harci a győzelemtől messze van. Szent meggyőződésem, hogy igenis a keleti arcvonalon a. harcod győzelmesen be fogjuk és be is kell fejeznünk. (Élénk helyeslés és taps.) Természetes dolog, hogy a katona nem mond időinon tot (Helyeslés.), mert a háború nemi dátumpolitika. (Ügy van! Ügy van!) Amint kifejtettem^ nem idegen érdekekért. hanem a magyar jövőért küzdünk a Don jnelülése 1942 november 19-én, csütörtökön. 593 lett, a hazáért, a nemzet jövőjének megalapozásáért. (Elérek helyeslés.) A Don partján álló hjonvéd testi és lelki támogatást vár tőlünk. A győzelmi akarat szent tüzét táplálnunk kell, éreztetnünk kell vele, hogy nincs elszakadva ai nemzettől, hogy minden gondolatunkat, minden tettünket az ő érdekei irányítják. Éreznie kell, hogy hemzetünlk minden tagja szilárdan hisz a győzelemben (Ügy van! Ügy van!) és az ahhoz vezető, sokszor rögös, sokszor meredek úton rendithetetleu akarattal hlalad előre. Ebből ia bizakodó, erős nemzeti lélekből kell táplálkoznia a harcoló hadseregnek. Nem elég tehát, ha ellátjuk őket fegyverrel, ruhával, élelemmel, vagy ha ajándékot küild nekik az ismeretlen polgár; a hadiszerencse változó, ia fáradság és véráldozat kiIhiat a lélekre, azt tehát erőben kell tartami, a győzelmi akaratot meg kell szilárdítani. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a nemzet minden életmegnyilvánulásának a harcoló honvéd áll a középpontjábain. (Ügy van! Úgy van!) Én ezt várom minden magyartól. Tegyünk félre minden civakodást, tegyük félre az úgynevezett magyar átkot, a torzsalkodást és vegyünk erőt a kishitüségen. Viseljük e i a lemond ásókat álhatatos- lélekkel és tegyük mindezt a harcoló honvédnek. (Taps a Ház minden oldalán.) Ehhez még csak azt a! gondolatot fűzöm hozzá, hogy mi látjuk a nehézségeket, és éppen azért, mert látjuk ezeket, legyünk példaadók, haladjunk mi is a lemondás útján. Ne legyünk ingadozók, ne üljünk fel mindig a híreknek, a iha!rctér változó szerencsével' vívott harcai ne befolyásoljanak bennünket abban a meggyőződésben, hogy a végső győzelemig kell folytatni a hareot. A nemzet ereje ne a könnyű győzelem pillanatában mutatkozzék meg, hanem a nehéz megpróbáltatások óráiban. (Ügy van! a Ház minden oldalán.) A győzni akarás, a nemzet egységbeforrása akkor új erőt. megújulást fog a honvéd lelkének jelenteni. (Ügy van! Ügy van!) A látogatásom eredményeként bizonyos dolgokat már most végrehajtottam. Ezeknek egyike volt a zsold felemelése. A másik pedigaz, hogy elláttuk őket megfelelő ruházati cikkekkel. A téli felszerelés egy része már kiérkezett másik ^része még útban van. A honvédnek egyik kívánsága volt az, hogy a szabadságos vonatok gyorsabban közlekedjenek. Itt eredményről számolhatunk be: a szabadságos vonatok rövidebb útvonalon haladnak. (Éljenzés a Ház minden oldalán.) Ujabb kórházvonatokat állítottunk be. Kiegészítettük a fegyverzetben és a létszámhan előállott hiányokat. Mindezt azért, hogy a honvéd ne érezze, hogy magára van hagyatva, hogy az a távolság, amely az egyik honvéd és a másik között van. kisebb legyen, hogy a honvéd érezze azt, hogy az itthoniak nem szakadtak el tőle, hanem vele egyetértenek és együtt éreznek. (Élénk éljenzés.) Gyorsabbá tettük a postaközlekedést. "Rádiókat, könyveket küldünk ki, hogy a honvédek a téli estéken szórakozhassanak. A honvédet saját sorsa mellett legjobban érdekli családja sorsa, ha ez rendezetlen, az érinti legfájdalmasabban. Éppen ezért egy ma megjelent rendelettel igyekeztünk ezt a kérdést a szegény magyar nemzet anyagi lehetőségei határai között megoldani. (Élénk helyeslés.) Meg kell emlékeznem itt a Házban a mill jszterelnök úr közbelépéséről, úgyszintén 90*
