Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
590 Az országgyűlés képviselőházának 309. megláttam, másnak is meg kell látnia, hogy az ország többsége nem törődik a fcüzdŐ honvédséggel, az ország 1 többségét annak sorsa, szenvedése, vér áldozata nem érdekli, csak a maga egyéni piszkos hasznára tör. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Élénk ellenmondások a jobbohlaloín és a középen. — Felkiáltások jobbfelŐl: Ez nem áll! — vitéz TakáchTolvay József gr.: Hotry lehet ilyet mondani 1 ? 1 — Elnökcsenpet. •— vitézLipcsey Márton: Ez nem igaz! — vitéz Takách-Tqlvay József gr.: Ilyet nem szabad mondani kifelé! — Felkiáltások iobbfelől: De befelé sem! '— Jaross Andor: Hallgassuk meg' a front szavát türelemmel!) Elnök: Kérem a kénviselő urakat, szíveskedjenek csendben'maradni. (Felkiáltások jobbfetlői: Ea nem áll! — vitéz TAvesey Márton közbeszól. — Horváth Géza <vitéz Dmcsey Márton felé): Ne lármázzon! Mit lármáz? — Zaj.) Figyelmeztetem Andréka képviselő urat, nem lehet olyanokat mondani, ^ hogy az ott kinn küzdő honvédek sorsa az itthoniakat nem érdekli! Ezt figyelmébe ajánlom a képviselő úrnak. Andréka Ödön: Nem ezekkel a szavakkal mondtam, méltóztassék kontrollálni. (Zaj.) ETnHk: Csendet kérek! Andréka Ödön: Tessék kontrollálni amikéi most közöltöm, s ami olyan vihart váltott ki. Kérem a Há7 minden egyes tagját menjenek ki a keleti pályaudvarra a kivonuló honvédek vonatához. Tessék megszólítani az egyeseket külön-külön és én minden néven nevezendő konzekveciát levonok, ha az wak egyetlenegy százalékod ide tudnak állítani olyant aki az ellenkezőjét fogja mondani annak, amit én mondtam. (Jaross Andmr: Legyünk bátrak az ierazság szavát meghallgatni! — Zaj a jobboldalon és a közénen. — vitézi Lincsey Márton: Meghallgatom kérem, de tudom méltányolni is.) Elnök; Csendet kérek, kénviselő urak! Andréka Ödön: Amikor kinn zokszó nélkül. követelő hangok nélkül véirzik a honvédség, ngyanakkor idebenn fekete niacokról kénytelen hallani és fekete árakról kénytelen tudomást szerezni. T. Képviselőház! Én a fekete piacról kint a fronton hallottam. TJgvanezzel 'kapcsolatban. amikor olyan divatossá vált az a hizonyo« belső front hangoztatása, akkor kint egyszemű honvédektől hallnttam azt, hogv nem belső front az, hanem fekete front. Tessék elhinni. ezt sem én találtam ki. tessék -utána érdeklődni, hiszen Jönnek naponta, haza és mennek naponta ki. (Mozqás a jobb)'oldalon.) T Ház! A Házban ma elhangzott bészédekbőla bomvédség iránti tökéletes szeretet volt kiérezhetiő. Ezzel szemben merem azt a kijelentést tenni- hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy a kint küzdő honvédség és az itthoniak között elszakadás ne álljon be. (vitéz Takáeh-Tolvay József gr.: Ki szítia? -^Mester Miklós: Akik harcolnak, bizonyára nem! — yitéz Imrédy Béla: Hogy «'zítaná"? Hét hónapig kiat volt, nem ért rá szítani! — Krantz Bajimind: Iratkozzék fel és akkor beszéljen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Mozpás. — Mokesay Dezső Struccpolitikát nem űzhetlünk!) Tessék folytatni a beszédet. Andréka Ödön: Még azoknak az igen t. képviselőtársaimnak is, akik ma ezzel a beszédemmel nem azonosítják magukat s ezért la-lá» elítélnek^ ezért! talán' visszavágnak, maülése 1942 november 19-én, csütörtökön. radéktalanul át kell érezniök, hogy igenis, ennek a képviselőháznak is éppen olyan felelőssége van a tekintetbon, hogy a kint harcoló honvédség ne szakaidjom el tőlünk, hogy itt a belső részen, Magyarországon belül, az itthoniak is legalább olyan közösségi szellemben tudjanak élni és tudják követni a kintieket, mint amelyben ők már előrehaladtlak- (Helyeslés és társ <!• szélsőbal oldalon — Pándi Antal: Ott összefognak, itt nem! Ez a helyzet! •- Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (vitéz Jaross Andor: Legyünk csendbe»», hallgassunk és cselekedjünk! — Zaj.) Csendet kérek! Andréka Ödön: A miniszterelnök úr október <H- beszédét az újságokban szintem kint olvastuk. A beszé'd tanúságai szerint n miniszt felnök ÚT nem Jósol sok jövőt a most harácsolt, szerzett va gyónóiknak. Amikor H miniszterelnök úr beszédéből ezt olvassuk ki. akkor feltételezzük, hoo-y e? most már nem fen vertes, hanem igen : s. amit a miniszterelnök úr Tflasrn lát. annak konzekvenciáit levonja és . eselekedni fo><r, ha keüh n ledéréi ves-mb eszközökkel is, de keresztülviszi, hogv itt bent seinki «è juthasson addig vasy on okhoz, illegitim vfio-y túlzott .jövedelmekhez, amíg magyar testvére-nk ott kint a "Hon partján véreznek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amikor a német és a magyar katonák illetményei között elég nagy különbség mutatkozik, amikor a magyar honvédség harrcos-p6tdíjánál háromszor na^vobb a német katona hajéoe-pótdíja, akkor felmerül a. kérdés, miből lehetne ezt fedezői Amint a kormányzat kellő erélyességgel megfogja ezeket a jogtalan vagvonokat. elcsípi ezekét a háborús nyerészkedőket, elkobozza» ezeíknek vagyonát és erre a e.élra fordítja, ezek feltétlenül elegendők lesznek arra, hogy a!z a magyar honvéd ngyamolyan dotációban részesüljön, mint »ïï-ib^ a néirnet. (Ügy van! Ügy van! a szél sob alól dalon.) Kettős dolog ez. Nemcsiak az anyagiakon va,n a hangsúly, hanem az erkölcsieken is. A honvédség joggal érzi magát megsértettnek, hiszen a németek maguk is elismerik, ho f ïy a magyar egyenrangú katona, és amikor ezt elismerik, amikor diesiérükí amikor azi ő küzdelmeilt a hadparancsokban méltatják, akkor jogosan elvárhatná azt, hogy legalább ugyanannyit kapjon, mint az a 1 német katona kap. "De amikor ezt nem kapja és amikor ezt nem látja, akkor érzi, hoigy ő egv megalázottabb vagy kisebb értékű, (vitéz Nagy Vilmos honvédelmi miniszter: No, ezt már igaczán mem mondhatja! — Ügy van! jobb felől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) , .„ .. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (laj.) Csiendet kérek! Andréka Ödön: A földkérdéssel kapcsolatban, ahogy páir nap alatt értesültem. 90.PO0 holdat szántak a mostani háborúba^ maguk14 kitüntetett és harcoló honvédek részére. (Ellenmondások jobbfelől, — vitéz Lipcsey Márton: Ne idézzen, ha nem tudJa! — Egy Jiffmn jobhfél&l: Csak a vitézeknek!— Zaj.) A 90.000 hold eleve kevés. (Zaj) Elnök: Csendet kérek! Andréka Ödön: Az igen t. honvédelmi niiítiiniszter úrhoz volna egy tiszteletteljes kérésem. Kernelem, hogy nála, aki méltányolni tudja a különböző harctéri szolgálatok értékét, ez a kérés meghallgatásra fog találni, Brte,-
