Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

Àz országgyűlés képviselőházának ÉÔS. hiszem, hogy amikor a fasiszta alkotmányra és a fasiszta világnézettre utalok, Maróthy Károly igen t. képviselőtársam ezt el fogja fogadni és meg ' fog nyugodni abban, bogy a kinevezési rendszer helyesebb. Vásáry István igen t. képviselőtársunk valóban igen figyelemreméltó alapos beszédben szállt síkra iaz autonómiákért, engem azonban ez a lelkes és nagy alaposságra valló beszéde — megmondom őszintén — nem győzött meg. Azt állította Vásáry képviselőtársam, hogy ez a törvényjavaslat az autonómiák lényegét, a választási rendszert szünteti meg, tehát megszünteti magát az autonómiát. Ennek az álláspontjának igazolására hivatkozott a tudományra, a gyakorlati helyzetre és a történelmi tradíciókra. Méltóztassanak megengedni, hogy én is ebben a sorrendben próbáljak észrevételeket tenni beszédére. Ami a tudoimálnyt illeti, azt hiszem, Vásáry képviselőtársam; el fogja fogadni néhai Concha Győző professzor állásponjái. aki kereken megírta már régen, hogy az autonómiának, z önkormányzatnak nem lényeige a tisztviselők választása, és egyáltalán nem fontos az a kérdés, hogy az. autonómiákban a tisztviselők választlatnak-e vagy pedig kineveztetnek-e. (Közi Horváth József: Vannak, akik éppen az ellenkezőjét mondják!) Vannak más tudósok, akik ezt mondják, de én is tudnék hivatkozni modernebb, líjabb, mostani professzorokra, akik azt állítják, hogy a kinevezési rendszer nem létnyege az autonómiának, és én is azokhoz csatlakozom, akik ezt az álláspontot foglalják el. Ami a gyakorlati helyzetet illeti, — mert erre is hivatkozott képviselőtársain — a helyzet a következő. Ha igaz az, ho^y az autonómiák, az önkormányzatok működésük lényegét a tisztviselők választásában látják, akkor ez abuzus, mit meg kell szüntetni, és sajnos, ez a helyzet. (Űoy van! jobbfelől.) Méltóztassanak csak visszagondolni azok, akik valamelyik önkormányzat közgyűlésén valaíha résztvettek, hogy milyen részvétlenség mellett zajlanak le ott a viták, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) méltóztassanak arra gonidblni, hogy a polgármesternek és az alispánnak szónokokat kell felkérniök, nehogy a köiltségvetéis vita nélkül szavaztassék meg, és bizony néha nagyon nehezen találnak szónokokat. Méltóztassanak arr

a gondolni, hogy nincsen olyan közgyűlési terem, amely elég nagy volna-arra, hogy beférjenek választásokkor, de különösen alispánválasztáskor a közigazgatási bizottsági tagok; méltóztassanak arra gondolni, hogy amint lezajlott a választás, abban a pillanatban kiürül a terem, abban a pillanatban megtelik a büffé, abban a pillanatban megy a vonat, sietni kell haza, és a referensek a főjegyzőtől lefelé az akták százait referálják üres padok előtt s akik ott maradnak, azok sem figyelnek arra, hogy mit referálnak, úgyhogy az autonómiák- közgyűlési élete teljes részvétlenséget mutat,, egyetlen kivétellel, a választások kivételével. Ismétlem, ha ez így van, —• és isajnos 'így van — ez abuzus és ezt meg kell Szüntetni s az az autonómia, amely csupán ebben látja tevékenységét, hatáskörét és munkakörét, nemcsak arra érett meg, hogy elvegyék tőle a választási rendszert, amely alkalmat ad ennek az abuzusnak/ kifejlődésére:, hanem arra is megérett, hogy megszűnjék. (Helyeslés jobbfelől.) Én természetesen nem fogok) arra a konklúzióra jutni, hogy ütése 194% október 16-án, pénteken, : 49 megszűnjenek az autonómiák, csak Lázért hangsúlyoztam ezeket a dolgokat, hogy annál pregnánsabban tudjam a Ház előtt dokumentálni, hogy >az autonómiák fenntartása mellett szükség van természetesen ezeknek tökéletes megreformálására. Képviselőtársam hivatkozott a tradíciókra is. ' A tradíció szent dolog, kegyeletes fogalom, de nem hiszem, hogy volna még egy olyan kegyeletes fogalmunk amely mögött annyi maradiság, annyi I maradi szándék, annyi önző érdek lapulna meg, mint «a tradíció fogalma mögött. (Ivády Béla: Nem egészen így van!) Bocsánatot kérek, úgy ; értettem, hogy vannak ilyen törekvések. Azok, akik ezeket a törekvéseket szolgálni akarják, ezeket a tradíció mögé laujtatják. Már most mi a tradíció? Nem valami elvont fogalom, nem illúzió, hanem realitás. És ha a tradíció fogalmát elemezzük, végső elemzésben oda kell eljutnunk, hogy tradíció mindaz az egész erkölcsi, szellemi és materiális hagyaték, amely nemzedékről nemzedékre száll, amely . évszázadok vagy évezredek óta nemzedékről nemzedékre jutott el a mai napig a mi birtokunkba. Minden, ami ebből a <.birtokállományból érték, az tradíció. Ebben benne van a mi jellemünk, benne van >a mi magyar gondolkodásmódunk, benne van a magyar észjárás, a magyar zene, a magyar kultúra, ' a magyar nyelv,, de benne van az egész materiális kérdés is. Annak a generációnak pedig, amely éppen birtokában - van ennek a nagy hagyatéknak, ennek a birtokállománynak, nemcsak az, a kötelessége, hogy ezt a birtokállományt épségben megőrizze és átadja a következő generációnak, — ez nagyon kényelmes álláspont lenne — hanem az a kötelessége, hogy ezt a birtokállományt fejlessze, gazdagítsa, (Helyeslés.) az elkorhadt részeket kicserélje, a rossz kerekeiket, szegeket kidobja és újabbakkal, jobbakkal, modernebbekkel pótolja. (Helyeslés.) Mert hainem ezt teszi, hanem a rosszul értelmezett tradíciónak kényelmes illúziójában ringatja) magát, akkor lemarad ez a nemzet a nemzetek gyilkos versenyében. Tehát, t. Képviselőház, » amikor Vásáry István t. képviselőtársam olyan nemes pátosszal csapott az asztalra és azt mondta, hogy ő inkább bízza magát a 700 esztendős tradícióra,, mint ennek a törvényjavaslatnak kísérletezésére, ez bennem őszintén szólva az anakronizmus érzését váltotta ki. Mert aki ezt állítja, hibásan értelmezi a tradíciót és a tradícióval szemben való kötelességét. Én székely ember lévén, igazán büszke vagyok és kegyelettel gondolok Gábor Áron ágyúira, * büszke vagyok a Halotti beszédre, de milyen volna az, ha képviselőtársam a Halotti beszéd szavaival mondaná el itt beszédét és ha ma katonáink Gábor Áron ágyúival vonulnának ki az orosz harctérre. (Tetszés.) Ezek fejlődő dolgok. A jogtudomány sok ágon megmaradhat, a perrendtartás, a váltójog évtizedeken át változatlanul maradhat, mert eléggé tökéletes ahhoz, hogy egy évtizeden keresztül eszköze legyen a jogszolgáltatásnak, de a közigazgatás joga egy pillanatra, egy decenniumra sem maradhat változatlanul, mert ennek követnie kell az élet folytonos fejlődését, ennek fejlődnie kell az élettel és ennek következtében nem lelhet arra az álláspontra helyezkedni, hogy csak visszafelé tekintsünk. Nekünk előre kell mennünk, fejlődnünk kell az európai élettel, a modern élettel és a mai ma-