Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
576 Az országgyűlés képviselőházának 309. ütése 1942 november 19-én, csütörtökön. lomhadjárátot indító titkos rádióállomást is Lehet venni, nem lehet ezt a veszélyes és ragályos 'Mrhordást megakadályozni. Ennek egyetlenegy módja van: honvédelími szempontból korlátozzuk a rádiókészülékek lámpaszámát és ezzel eleiét vegyük annak a propagandának, amelyet nemcsak egészen idegen elemek, hanem nálunk iái megtévelyedettek, vagy m pedig a gyengeszívűek is űznek. \ (Padányi-Gulyás Jenő: Ki a frontra a készülékeket!) . . T. Ház! Ezek után befejezőül két gondolatot legyein szabad* megemlítenem. A hősi szemlélet szükségességét szoktuk mindig emlegetni, így van. Hősi szemlélet nélkül nincs tisztesséígies, beesületieis magyar elet, nincs tisztességes hailáilvállalás és énnek következtéiben nines esnem w lehlet komoly nemzeti jövő. Nem, kétséges, hogy lennek növelését az ifjúságnál kell kezdeni. De az ifjúságnál úgy kell ezt ar nevelést elvégezni, hogy az ifjúság valóban maradandó és mély tartalmú emlékeket kaphasson. Felvetem a t. Ház, és a honvédelmi miniszter úr előtt is a következő kérdést, amelyet r az iparügyi tár'ea táriglyalása során voltam bátor megemlíteni. Az is szükséges, hogy a békebeli élet hősi szemlélete és a háborús katona hősi szieimlélete közötti ne álljon fenn különbség. Helyesebben a békeélet foglalkozási ágainak hősi szemlélete m emieilkedjélk fel a katona, hősi szemléletéhez. Ezt olymódon lehet a nemzetbe oltani, hogy nemcsak a világháború hősi halottainak állítunk emléket, hanem a m un kábám hősi halált haltak részére isi Ha az új nemzieidiék azt fogja látni, hoigy idehaza azt az apró kis munkát, amelyet ő vállalt vagy visel, olyan hősi módon lehet elvégezni, mint odakint a harctéren a katona, teljesíti a maga legelsőrendű nemzeti, honvédő kötelességét, akkor méltóztassék elhinni, a több termelés, a belső fegyelem és a lelki egység sokkal könnyebben lesz fenntartható, mint eddig volt. Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a gondolatot magáévá tenni és az iparügyi miniszter urat ennek megvalósításában segíteni, hogy (elsősorban országosan egy nagy közös emlékművet állítsanak és avassanak fel, azután pedig minden ipari helyen — erre leginkább a tokodi szerencsétlenség int bűnünket a maga 51 hősi halottjával — állítsunk emléktáblát, vagy emlékművet, még pedig lehetőleg! a háborús hősi emlékek színhelye közelében, hogy a totális háborúk idején mindenki, fiatal és idős egyaránt érezze, hogy élni, hősiesen élini is nemzeti és elsőrendű feladat. (Helyeslés.) - A tárca költségvetését elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Nyilas Ferenc jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T- Ház! Örömmel üdvözlöm az igen t. honvédelmi miniszter urat, aki ma mutatkozik he itt a Házban, de nagyon helyesen, elismerésremékó an kötelességének tartotta, hogy először ia fronton küzdő bajtársait látogassa meg; ott mutatkozott be és az ott szerzett tapasztalatokkal jött mi elénk, a t- Ház elé expozé ját elmondaniMélyen t- Képviselőház! A honvédelmi tárca tárgyalásakor magyar embernek az első szava nem lehet más, mint a legteljesebb elismerés, hála és köszönet azok iránt, akik odakünn, ezer és ezer kilométerre az édes hazától ércfalakat alkotnak a haza védelmében. (Ügy van! Úgy van!) Igaz, hogy a Don mellett harcolnak, de ott is a Tiszát és a Dunát védik. Igaz, hogy Kzsevnél és Sztálingrádnál vannak, de ott is Debreceint és Budapestet védik. Ezt a háborút nem mi kerestük. Ezt a háborút ránk kényszerítették. A vörös veszedelmet mi ismertük a legjobban Magyarországon. Ha a »művelt Nyugat« mindazon átment. volna, amin mi átmentünk, talán máskép cselekszik, akkor talán egyesült európai haderők támadnák ma a vörös rémuralmat és védenék a kereszténységet és az európai kultúrát. Mi a »művelt Nyugat«-nak a vérünkből termelt szérumból szolgálhatunk,, ha kívánják, de mindenesetre azért küzdünk a vörös veszedelem ellen, mert saját bőrünkön próbáltuk ki idehaza, hogy mit jelent a vörös rémuralom. T. Képviselőház! Nem elég a szép szó a hála kifejezésére, mert a szó csak serkent, de a példa vonz- Nekünk tettekkel kell bebizonyítanunk, hogy valóban hálásak vagyunk a fronton küzdő honvédeink iránt. Ne csak gondoljunk rájuk szeretettel, hanem tettekben is nyilvánítsuk hálánkat. A fronton küzdő honvéd kétszeres hősiességgel, elszántsággal és bátorsággal küzd, ha tudja, hogy idehaza a családja nem nélkülöz és ha a jó Isten úgy rendelné, hogy többet soha nem jön haza az orosz mezőkről, akkor özvegyéről a nemzet gondoskodik, ha pedig megrokkanva jön haza, akkor nem kell, mint az első világháború után, kiállnia a hídfőkhöz és az utcán koldulnia (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), hanem a nemzeti becsület és a mai keresztény világnézet meghozza számára az elismerést a megélhetés formájában is. Ha ez megvan, akkor ezek a katonák mint oroszlánok küzdenek, kétszeres örömmel teljesítik kötelességüket. (Ügy van!) Mert nincs borzasztóbb dolog, mint amikor az a katona kapta a leveleket hazulról, hogy otthon nélkülöznek, hogy nem volt kenyér, nem volt ruhanemű, a gyermek nem^ mehet iskolába, a kis földet elárverezték és a család tönkrement, a műhely elpusztult. Újból hangsúlyozom, tettekkel kell a hála ríkat bebizonyítanunk. T. Képviselőház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bizonyos tapasztalatokkal rendelkezhetem, mert egyrészt mint katonatiszt, másrészt mint országgyűlési képviselő az első világháborút is végigcsináltam. (Egy hang a balközépen: Harcolta!) Harcoltunk itt is, mint függetlenségi 48-as képviselők, csak nem akartam profanizálni a harcot azzal, hogy így említem meg. (Helyeslés.) Mondom, bizonyos tapasztallatokkal rendelkezem és akik olyan könnyedén kritika tárgyává teszik ellenzéki működésemet és hol mint álellenzékit, hol mint ál-kormánypártit, vagy nem tudom mit emlegetnek, (Rátz Kálmán: Ki mondja ezt?) •— vannak ilyenek is, vannak olyanok is — azok gondoljanak arra. hogy egy magyar képviselő ül itt a Házban, ezekben a -padokban, aki végigcsinált egy forradalmat, látott megszületni egy forradalmat, belekerült olyan eseményeikbe. — nem szívesen került -bele — amelyekbe belesodródtak '"sokan, akik szívük szerint talán nem lettek volna ott. Ez a tapasztalat, az a magyar lelkiismeret, amely bennem él, arra késztet, hogy igenis szordiuót, hangfogót tegyek a hangomra akkor, amikor . a Képviselőházban a háború kellős közepén
