Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. 475 mány pedig- ezek megrendszabáiyozása helyett a világnézetileg' is a háború győzelmes befejezése érdekében dolgozó nemzetiszocialista sajtót tartja ellenfelének. A sajtó ezen naponta mérgező hatásának, az életünkből még ki nem rekesztett zsidóságnak, sőt itt-ott felsőbb társadalmi rétegeinkben is megnyilatkozó felfogásnak eredményeként nem él egyöntetűen társadalmunkban az a meggyőződés, hogy a most folyó világmérkőzés, amelynek egyik are vonalszakaszán, a Don mellett egy magyar hadsereg harcol, éppenúgy magyar ügy, mint ahogy német vagy olasz. (Ügy van! ügy van!) Vegye tudomásul mindenki, hogy a bolsevizmus legyőzése nélkül nincs biztos európai élet és fejlődés. A Don mellett harcolló magyar honvéd úgy kell, hogy állja a vártát, mintha a Kárpátok hegygerincén állana. Fent elmondott szavaim és meggyőződésem alapján, bármennyire is tisztelem a honvédelmi miniszter úr katonai múltját és hazafias lelkületét, a 'költségvetést a, pártszövetség nevében el nem fogadhatom. (Élénk éljenzés, helyeslés és tap\s a szélsőbáloldalon. A szónoU&t üdvözlik.) Elnök: Szólásra, következik a vezérszónokok közülti Nagy Ferenc jegyző: Vitéz Csicsery-Eónay István! Elnök; Vitéz Csiösery-Kónay István képviselő urat illeti a szó. Vitéz Csicsery-Rónay István: T. Ház! (Halijuk! Halijuk!) Az előadó úrnak és az előttem szóló vitéz Jatroiss Andor t. képviselőtársamnak lelkesedéstől áthatott magasszárnyalású fejte1 geitései a honvédségről, mindannyiunk szívében a féltő szeretet és hála érzéseit szólaltatták meg a messze távol, ellenséges földön harcoló hős fiaink iránt, akik életüket és testi,épségüket áldozzák a hazáért. (Ügy van! Ügy van!) A katonai szervező erő, a férfierények és a határtalan hősiesség' világszerte elismert magyar faji tulajdonságok. (Ügy van! Ügy van!) Csak ezek birtokában volt lehetséges az, hogy a pár évvel ezelőtti kis zsoldos hadseregünkből máról-holnapra erőteljes, ütőképes, korszerűen feliszerelt és kiképzett honvédséget tudtunk felállítani. Ennek a honvédségnek . alapjait még a trianoni katonai megkötöttségünk idején Gömbös Gyula szervező zsenije fektette le. (Ügy van! Ügy van!) Az elmúlt húsz esztendő trianoni elnyomatása idején a leventeintézményen és néhány katonai hagyományokat ápoló egyesületen kívül a magyar fiatalság seholsem nyerhetett katonai nevelést, nem fejleszthette őseitől örökölt katonás szellemét és öntudatát. Volt idői, midőn bizonyos réteg a békés revízió álmodozó romantikájával gyengítette ennek a kizárólag" saját erejére utalt népnek lelki erőíit. Éppen ezért csodálattal és rajongó szeretettel kell tekintenünk ifjú honvédségünkre. Az orosz pusztákon ma újra^ magyar legendák születnek. A magvar honvéd megmutatja, hogy 1500 kilométernyire otthonától a Kárpáthatár érintetlenségéért meg tud halni. Földmívesek és munkások az ország minden részéből, bár életüket a trianoni kegyetlen sors komorrá tette, ma úgy harcolnak a magyar hazáért, hogy szövetségeseink csodálatát vívják ki. Fiatal tartalékos tisztek, akikről azt hittük, hogy gyenge idegzetűek, hogy az elmúlt húsz esztendő sokszor megalázó és kiábrándító nyomorúsága kiölte belőlük a lelket, most úgy harcolnak, mintha gyermekkoruk óta katonának készültek volna. (Igaz! — Ügy van! Ügy van!) Honvédeink haláltmegvető bátorsága és vitéz magatartása jóleső büszke érzéssel kell, hogy. eltöitse az egész nemzetet. És ez óriási erőt jelent számunkra. A hősök nem halnak meg hiába; míg van nemzet, amely átérzi áldozatukat és amely hősnek tiszteli őket. Itt elismerésisel kell megemlékeznem a magyar sajtórái, amely megértő és odaadó munkája révén napról-napra tájékoztatja az ország közvéleményét terjedelmes ismertetésekikil a harctér hőseiről. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Mit csinál a Magvar Nemzet?) Midőn a honvédség kiváló teljesítményeiről beszélünk, meg kell emlíékeznünk arról a férfiúról, akinek honvédelmi minisztersége alatt ment végbe honvédségünk felszerelése. Rar'tha Károly vezérezredes akkor került a honvédelmi minisztérium élére, amikor e roppant.világmérkőzés _ félelmetes : arányai már kezdtek kibontakozni és amikor világos lett, hogy a magyarság a viliág népeinek elkövetkező élet-halál harcában csak állig felfegyver kezve, erényeinek és erőinek tökéletes mozgósításával állja meg a helyét. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Barth a . Károly • vezérezredes ennek a felismerésnek jegyében évek hosszú során át úgy állta meg helyét, hogy annak hasznát ma élvezzük és holnap még tisztábban fogjuk látni. Csatlakozom az előadó úr megállapításaihoz aiz új honvédelmi minisztert, vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes urat illetően, akinek nagyszerű kvalitásait volt alkalmam megismerni már a Ludovika Akadémián és azután egész pályáján, háborúban és békében egyaránt. Örömmel üdvözlöm a miniszter urat azért, hogy hivatalbalépése után azonnal kiment a frontra és a helyszínen állapította meg azt, ami a távolból nehezen látható (Élénk helyeslés és taps.) s egyúttal felvette az érintkezést a német főhadiszállással. Miként előzőléig a, honvédvezérkar főnöke, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes is tette, harctéri szemléje után, éppenúgy a honvédelmi miniszter úr is tájékoztatott bennünket hazajövetele alkalmából és mindkét tájékoztatás megnyugtatott valamennyiünket, hogy katonáink sorsa jó kezekben van letéve. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a miniszter rír duplájára emelte honvédeink zsoldját és emelte a hadigondozottak jáirulékát. T. Ház! A kiképzés fontosságáról szeretnék néhány szót mondani. Tökéletesen egyetértek vitéz Jaross Andor képviselőtársaimmal, aki a militarista szellem szükségességéről beszélt. A militarizmus, az állandóan harcrakész nemzet eszméjének ez a mély erkölcsi alapja, amely szerint a háborúra lelkileg legjobban felkészült, technikailag legjobban felszerelt és legjobban begyakorolt) nemzetek pazarolják a legkevesebb anyagi és erkölcsi erőt a fegyveres összecsapás ideién. A jól kikéozett hadsereg nagy ütőképeséggel rendelkezik, mert biztonságérzetével, fölényes katonai teljesítményéivel messze túlszárnyalja) a gyakorlatlan és nem eléggé katonai szellemű ellenfelét. Már tavalyi költségvetési beszédemben felhívtam a figyelmet a kiképzés fontosságára. Kértem az akkoiri honvédelmi miniszter urat:, hogy tegye lehetővé gvakorlóterek és_ gyakorlótáborok létesítését. Most örömmel jelenthetem, hogy ez megtörtént. Sőt a harctérre kikerülő csapataink a frontra való beosztásuk előtt kéthónapos külön kiképzésben részesülnek. Had vezetőségünk ezzel el akarja; érni azt, hogy a frontra kerülő honvédeink roh am harcosok legyenek. Világos, hogy i