Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. 475 mány pedig- ezek megrendszabáiyozása helyett a világnézetileg' is a háború győzelmes befeje­zése érdekében dolgozó nemzetiszocialista saj­tót tartja ellenfelének. A sajtó ezen naponta mérgező hatásának, az életünkből még ki nem rekesztett zsidóságnak, sőt itt-ott felsőbb társa­dalmi rétegeinkben is megnyilatkozó felfo­gásnak eredményeként nem él egyöntetűen társadalmunkban az a meggyőződés, hogy a most folyó világmérkőzés, amelynek egyik are vonalszakaszán, a Don mellett egy magyar hadsereg harcol, éppenúgy magyar ügy, mint ahogy német vagy olasz. (Ügy van! ügy van!) Vegye tudomásul mindenki, hogy a bolseviz­mus legyőzése nélkül nincs biztos európai élet és fejlődés. A Don mellett harcolló magyar hon­véd úgy kell, hogy állja a vártát, mintha a Kárpátok hegygerincén állana. Fent elmondott szavaim és meggyőződé­sem alapján, bármennyire is tisztelem a hon­védelmi miniszter úr katonai múltját és haza­fias lelkületét, a 'költségvetést a, pártszövetség nevében el nem fogadhatom. (Élénk éljenzés, helyeslés és tap\s a szélsőbáloldalon. A szóno­U&t üdvözlik.) Elnök: Szólásra, következik a vezérszóno­kok közülti Nagy Ferenc jegyző: Vitéz Csicsery-Eónay István! Elnök; Vitéz Csiösery-Kónay István képvi­selő urat illeti a szó. Vitéz Csicsery-Rónay István: T. Ház! (Hali­juk! Halijuk!) Az előadó úrnak és az előttem szóló vitéz Jatroiss Andor t. képviselőtársamnak lelkesedéstől áthatott magasszárnyalású fejte­1 geitései a honvédségről, mindannyiunk szívé­ben a féltő szeretet és hála érzéseit szólaltat­ták meg a messze távol, ellenséges földön har­coló hős fiaink iránt, akik életüket és testi,ép­ségüket áldozzák a hazáért. (Ügy van! Ügy van!) A katonai szervező erő, a férfierények és a határtalan hősiesség' világszerte elismert magyar faji tulajdonságok. (Ügy van! Ügy van!) Csak ezek birtokában volt lehetséges az, hogy a pár évvel ezelőtti kis zsoldos hadsere­günkből máról-holnapra erőteljes, ütőképes, korszerűen feliszerelt és kiképzett honvédséget tudtunk felállítani. Ennek a honvédségnek . alapjait még a trianoni katonai megkötöttsé­günk idején Gömbös Gyula szervező zsenije fektette le. (Ügy van! Ügy van!) Az elmúlt húsz esztendő trianoni elnyoma­tása idején a leventeintézményen és néhány katonai hagyományokat ápoló egyesületen kí­vül a magyar fiatalság seholsem nyerhetett katonai nevelést, nem fejleszthette őseitől örö­költ katonás szellemét és öntudatát. Volt idői, midőn bizonyos réteg a békés re­vízió álmodozó romantikájával gyengítette en­nek a kizárólag" saját erejére utalt népnek lelki erőíit. Éppen ezért csodálattal és rajongó szere­tettel kell tekintenünk ifjú honvédségünkre. Az orosz pusztákon ma újra^ magyar legen­dák születnek. A magvar honvéd megmutatja, hogy 1500 kilométernyire otthonától a Kárpát­határ érintetlenségéért meg tud halni. Föld­mívesek és munkások az ország minden részé­ből, bár életüket a trianoni kegyetlen sors ko­morrá tette, ma úgy harcolnak a magyar ha­záért, hogy szövetségeseink csodálatát vívják ki. Fiatal tartalékos tisztek, akikről azt hittük, hogy gyenge idegzetűek, hogy az elmúlt húsz esztendő sokszor megalázó és kiábrándító nyo­morúsága kiölte belőlük a lelket, most úgy harcolnak, mintha gyermekkoruk óta katoná­nak készültek volna. (Igaz! — Ügy van! Ügy van!) Honvédeink haláltmegvető bátorsága és vitéz magatartása jóleső büszke érzéssel kell, hogy. eltöitse az egész nemzetet. És ez óriási erőt jelent számunkra. A hősök nem halnak meg hiába; míg van nemzet, amely átérzi ál­dozatukat és amely hősnek tiszteli őket. Itt elismerésisel kell megemlékeznem a ma­gyar sajtórái, amely megértő és odaadó mun­kája révén napról-napra tájékoztatja az ország közvéleményét terjedelmes ismertetésekikil a harctér hőseiről. (Zaj és mozgás a szélsőbalol­dalon. — Palló Imre: Mit csinál a Magvar Nemzet?) Midőn a honvédség kiváló teljesítményei­ről beszélünk, meg kell emlíékeznünk arról a férfiúról, akinek honvédelmi minisztersége alatt ment végbe honvédségünk felszerelése. Rar'tha Károly vezérezredes akkor került a honvédelmi minisztérium élére, amikor e rop­pant.világmérkőzés _ félelmetes : arányai már kezdtek kibontakozni és amikor világos lett, hogy a magyarság a viliág népeinek elkövet­kező élet-halál harcában csak állig felfegyver kezve, erényeinek és erőinek tökéletes mozgó­sításával állja meg a helyét. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Barth a . Károly • vezérezredes ennek a felismerésnek jegyében évek hosszú során át úgy állta meg helyét, hogy annak hasznát ma élvezzük és holnap még tisztábban fogjuk látni. Csatlakozom az előadó úr megállapításai­hoz aiz új honvédelmi minisztert, vitéz nagy­baczoni Nagy Vilmos vezérezredes urat ille­tően, akinek nagyszerű kvalitásait volt alkal­mam megismerni már a Ludovika Akadémián és azután egész pályáján, háborúban és béké­ben egyaránt. Örömmel üdvözlöm a miniszter urat azért, hogy hivatalbalépése után azonnal kiment a frontra és a helyszínen állapította meg azt, ami a távolból nehezen látható (Élénk helyeslés és taps.) s egyúttal felvette az érintkezést a német főhadiszállással. Miként előzőléig a, honvédvezérkar főnöke, vitéz Szom­bathelyi Ferenc vezérezredes is tette, harctéri szemléje után, éppenúgy a honvédelmi minisz­ter úr is tájékoztatott bennünket hazajövetele alkalmából és mindkét tájékoztatás megnyug­tatott valamennyiünket, hogy katonáink sorsa jó kezekben van letéve. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a miniszter rír duplájára emelte honvédeink zsoldját és emelte a hadi­gondozottak jáirulékát. T. Ház! A kiképzés fontosságáról szeretnék néhány szót mondani. Tökéletesen egyetértek vitéz Jaross Andor képviselőtársaimmal, aki a militarista szellem szükségességéről beszélt. A militarizmus, az állandóan harcrakész nemzet eszméjének ez a mély erkölcsi alapja, amely szerint a háborúra lelkileg legjobban felké­szült, technikailag legjobban felszerelt és legjob­ban begyakorolt) nemzetek pazarolják a leg­kevesebb anyagi és erkölcsi erőt a fegyveres összecsapás ideién. A jól kikéozett hadsereg nagy ütőképeséggel rendelkezik, mert bizton­ságérzetével, fölényes katonai teljesítményéi­vel messze túlszárnyalja) a gyakorlatlan és nem eléggé katonai szellemű ellenfelét. Már tavalyi költségvetési beszédemben felhívtam a figyel­met a kiképzés fontosságára. Kértem az akkoiri honvédelmi miniszter urat:, hogy tegye lehetővé gvakorlóterek és_ gyakorlótáborok létesítését. Most örömmel jelenthetem, hogy ez megtör­tént. Sőt a harctérre kikerülő csapataink a frontra való beosztásuk előtt kéthónapos külön kiképzésben részesülnek. Had vezetőségünk ezzel el akarja; érni azt, hogy a frontra kerülő hon­védeink roh am harcosok legyenek. Világos, hogy i

Next

/
Oldalképek
Tartalom