Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
548 Az országgyűlés képviselőházának 309. a jól kiképzett és begyakorolt katona biztonságérzete nagyobb és így sokkal kisebb veszteséggel tud végrehajtaná olyan feladatokat, amelyeket a gyakorlatlan és bizomytialian hadsereg vagy egyáltalában nem képes, vagy csak igen nagy véráldozatok árán tud megoíidlaini. Minthogy a modern háború és a korszerű harci eszközök egyre nagyobb sokoldalúságot és képzettséget követelnek a katonáktól, a haderőn kívüli kiképzés jeleittoségie lényegesen emelkedett. Pár évvel ezelőtt a honvédség katonai szellemű nevelésének a levente-intézmény volt egyetlen eszköze. Ma már a minden tekintetben megfelelő hadsereg szervezése, kiképzése csak úgy képzelhető el. ha a bevonuló újoncok a katonai kiképzés alapelemeivel már tisztában vannak és így kiképzésük jellegzetesen harci kiképzés lehet a háború tapasztalatai alapján. A modern tűzfegyverek és tűzgépek célszerű felhasználása és a 'korszerű harcászat gyakorlati elsajátítása képezi tehát a továbbképzés feladatát. A haderőnkívüli kiképzésnek arra kell törekednie, hogy < a zászlók alá kerülő ifjúság szellemében keményebb, katonásabb, testében pedig egészségesebb és rátermettebb legyen, mint a régebbi nemzedékek. A mai időkben acélos keménységű, dinamikus lelkületű, fegyelmezett és bajtársi szellemben nevelődött ifjúságra van szükség. Magyarország volt az első európai állam, amely a 'katonai kiképzés nemzetnevelő mivoltát és katonapolitikai szempontból való óriási jíeentőségét felismerte. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem túlozok, amikor azt állítom, hogy hazánk történelmeiben kevés olyan nagy-, jelentőségű intézmény volt, mint amilyen ma a leventeintézmény. (Ügy van! a jobboldalon,) A népvándorlás korára emlékeztető világviharíbaai csak úgy állhatja meg helyét nemzetünké ha vállalkozó szellemű, szilárd jellemű, nagy ellenállóképességű és hatalmas teljesítményekre képes ifjúsága van. (Ügy van! a jobboldalon.) Korfordulót élünk, midőn az új világ irányító eszméit, óretgyakorlatát a fiatalságnak már saját életébe kell beépítenie és amikor mi áldozatosabb, kötelességtudóbb, fegyelmezett ebb és a közösségi gondolattól 1 ' jobban áthatott magyar jövőről beszélünk, kell. hogy fiatalságunk már ezeknek az eszményeknek gyakorlásában nŐjjön fel, — mint mondotta egyik beszédében miniszterelnökünk — s hogy az igazi egységes, spártai erkölcsű, kemény, jobboldali Magyarország megvalósulását csak attól az ifjúságtól remélhetjük, amelyet még nem fertőztek meg^ a haldokló másik világnak sorvasztó eszméi és közösségromboló életstílusa- (Ilovszky János: Helyes megállapítás!) Aki ma az ifjúság nevelése élén áll, nagy felelősséget visel vállain, mert a nemzet jövőjével sáfárkodik. Örülök hogy vitéz Béldy Alajos altábornagy személyéiben olyan képességúí és munkabírású férfiú áll az ifjúság élén, aki máris lerakta alapjait annak .az óriási szervezetnek, amely az egész ifjúságot és az egész magyar sportot egységbe foglalja. A női levente intézmény felállítását, mint örvendetes haladást üdvözlőin. A főiskolai ifjúságnak be kell kapcsolódnia a magyar ifjúság hatalmas, egységes szervezetébe. A »Volk und Reich« magyar számában Szabó László diá'kvezér helyesen határozta meg az ifjúság feladatát: egyformán készülni harcra és építésre. Jfag, ez gomoly katonai előképzést ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. és a gyakorlati tudományos intézettekben szervezett kutató- és tervezőmunkát igényel. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogászifjúsága a Verbőczy Bajtársi Egyesület kebelében leventeszázadot alakított és elismerésreméltóan folytatja a katonai előképzést. Az ifjúság kérdésével azért foglalkozom, »mert a honvédség minősége szempontjából nagyjelentőségű, hogy milyen szellemű és milyen kiállású az ifjúságunk. A keleti arcvonal, sok legendás hőstette köszönhető annak, hogy a trianoni évek ifjúsága nem ült fel a sokszor pacifista közvéleménynek és értékesebb részében megmaradt tisztán a katonai hagyományok alapján és azokat ,a maga szerény eszközeivel, de csodálatos lelkesedéssel ápolta. T. Ház! Hazánklat eddig megkímélte a Gondviselés a háború közvetlen pusztításaitól. A nyugalomnak, rendnek és biztonságnak páratlan szigete ez az ország az egyre inkább pusztulásba rohanó világban. A háborús korlátozások a túl finyásaknak lehetnek kellemetlenek, de még mindig magasait az európai átlag feletti életnívót biztosítanak és bizony esténként ugyanúgy megtelnek a szórakozó helyek, színházak és mozik, mint azelőtt- A léha, túlzott szórakozási kedv azonban csökkenőben van. Helyette a mai nehéz időkben valóban szükséges léleküdítő szórakozások felé fordul az érdeklődés. De még így is túlsókat panaszkodunk. Hallunk olyan panaszokat, amelyeket egy rokkant hős honvéd szegy élne kiejteni. Az, hosrv ,'-i háború borzalmait közvetlenül nem érezzük. köszönhető nagv szövets-éo-eseinkkel együtt harcoló honvédségünknek. (Ügy vün! Ügy van!) A háborúba ténylegesen csak a világégés! harmadik évében avatkoztunk. Fölényes hadvezetésünk és kiváló csapataink nagyszerű magatartása következtében aranyláncban alacsonv veszteségeket szenvedtünk, minek következménye az volt. hogy n ma^var közvélemény egyes részeiben nem vette túlságosan komolyan a háborút. A vérnélküli területvis«znszerzések jói ; ''szt feledtették azt. hogy a 20 trianoni esztendővel mi minden háborúnál borzalmasabban megfizettünk az elszakított'területekért. (Úgv van! Ügy van!) Alaptalan, mondhatni könynyelmű optimizmus vett erőt a lelkeken és arra kevesen gondoltak, hogy a biztos végső gvőzeiem kivívásáért esetleg minekünk is súlyos megpróbáltatásokat kell vállalnunk. Ezt a balhiedelmet oszlatta el némileg ai szovjet két váratlan légitámadása, amelyek katonai szempontból — hála Istennek — teljesen hatástalanok voltak, de, sajnos, a polgári lakosság életében és vagyonában károkat okoztak. Azon a két szeptemberi éjjelen suhant át rövid időre a magyar főváro« fölött a háború szele. Ha fiz áldozatokat sajnáljuk és ha hősöknek, a belső front hőseinek tartjuk, meg kell állapítanunk, hogy ezen légitámadások) komolyságra, hősiesebb életszemléletre és áldozatosabb magatartásra figyelmeztették és késztették a magyar társadalmat. Jól mondta az előadó úr: vállaltuk a harcot, álljuk végig azt férfiasan, keményen, a fronton küzdő honvédségünk példáját követve a végső győzelemig. T. Ház! A hősi halottak'a nemzetért, a nemzet jövőjéért áldozták életüket, hogy mi idehaza nyugodtan élhessünk, hogy gyermekeink^ magyarok lehessenek, hogy otthonunk megkíméltessék a háború pusztításaitól. Az emberi hála és becsület minimuma tehát az, hogy a hősi halottak hátraiinaradottaiaak a
