Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942. évi november hó 19-én, csütörtökön, Tasnádi Nagy András, vitéz Törs Tibor és Krúdy Ferenc elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1943. évre szóló állami költségvetés. A honvédelmi tárca. Hozzászóltak : Vitéz Jaross Andor, vitéz Csicsery-Rónay István, Vajna Gábor, Váró György, Bajcsy-Zsilinszky Endre, gr. Zichy Nándor, vitéz Várady László, vitéz Makray Lajos, Baky László, Szabó Gyula, Meskó Zoltán, Padányi-Gulyás Jenő, Halmai János, Szilágyi Olivér, Andréka Ödön és vitéz Nagy Vilmos honvédelmi miniszter. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Kállay Miklós, vitéz Lukács Béla, vitéz Nagy Vilmos, Reményi-Schneller Lajos. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 9 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Moesáry Ödön, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Nagy Ferenc, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Nyilas Ferenc jegyző urakat kérem fel. Áttérünk a napirendre. Következik a ihonvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása. Szólásra következük a vezérszónokok köziül! Mocsáry Ödön jegyző: Vitéz Jaross Andor! Elnök : Vitéz Jaross Andor képviselő urat illeti a szó. Vitéz Jaross Andor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mindeneik előtt örömmel kívánom megállapítani, hogy az előadó úr tegnap elhangzott beszédének érdemleges részével teljes mértékben egyet tudok érteni. Az a lelkes hang, az a katonaszív, amely az ő mondataiból kicsendült, teljes rokonérzésünkkel találkozott. De nem hagyhatom említés nélkül és előre bocsátom azt is, hogy^ a tegnapi ülés után pár sízót váltottam f is az előadó úrral és meg vagyok arról is győződve, Ibogy ezeket a szavaimat is, amelyeket most hozzáfűzök, ő is teljes mértékben aláírja. Beszédének utolsó harmadában a magyar reálpolitika kérdését húzta alá és talán lehetnek ebben a teremben egyesek, akik úgy értelmezték, hogy az a politika, amelyet ma folytatunk, tlZ ci bare, amelyet ma vívunk, nem teljesen magyar reálpolitika és erre a Iharcra talán akikor kerül a sor, amikor ez a nagy yilágmérkőzés befejeződik és csak a magyar reáliák érdekében dolgozhatunk. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. teremnek többsége és az előadó úr is egyetért velem, amikor megállapítom a leghatározottabb formában azt, ibogy az a harc. amelyet ma vívunk a tengelybarát hatalmak oldalán, szövetségeseink mellett, a legszigorúbb értelmezésű magyar reálpolitikai. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldklonj Egyetértek az előadó úrral a tekintetben is, hogy ma, amikor a honvédelmi tárca költségvetését tárgyaljuk, bizonyára megtelik ennek a teremnek a levegője még több felelősséggel, még több felelősségtudattal, mint amit talán eddig tapasztalhattunk, bár etekintetbetn azt hiszem, semmi néven nevezendő hiány nem volt, mert valameninyien, akik ma ebben a teremben ülünk, amikor ezzel a tárcával foglalkozunk, lélekben valóban elmegyünk oda a Don partjára (Ügy van! Ügy van!) és odagondolunk a honvéd sorsára (Ügy van! Ügy van!), tekintet nélkül arra, hogy azok, akik ehhez a tárcához hozzászólnak, maguk is szerepcsések lehettek néhány hónapot megoszthatni ott a magyar honvédek sorsával, vagypedig csak lélekben gondolnak oda >a messze keletem küzdő magyar hadsereg útjára. T. Ház! A magyar közéletben gyakran hallottuk és megismétlődött az a megállapítás, hogy ezt a hazát ,a kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn. Amikor ennek a megállapításnak az erkölcsiségét teljes mértékben magamévá tudom tenni, a valóságszemlélet mégis azt mondatja velem, hogy igen, a kard szerezte meg ezt hazát, de a keresztnek útját továbbra is a kard nyitotta meg és védelmezte meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloMalon.) Mindnyájunk előtt ismeretesek a magyar történelemnek azok a fejezetei, amelyek egészen kétségtelenül bizonyítják azt, hogy ez a 84
