Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

544 Az országgyűlés képviselőházának 309. nemzet akkor volt erős gazdaságában, műveltségében virágzó és haladó, amikor erős hadseregre tudott támaszkodni s a nemzeti tragédiák akkor következtek be, amikor^ a belsé csatarend felbomlásának következményeként t a haza védelmét biztosító hadseregünk nem állott rendelkezésünkre. (Ügy van! Ugy van!) Büszkén szoktuk mondani azt is, hogy katonanernzet vagyunk. Egyik magasrangú tábornokunk mondotta nekem nemrégen azt, hogy ez a megállapítás talán ma még nem teljesen indokolt, talán inkább jól tudunk verekedni és ha formaruha van rajtunk, akkor katonaneinzët is tudunk lenni, de mihelyt levetjük a formaruhát, akkor megfeledkezünk a polgári életben arról, hogy a katonanemzet erényeit kell mindennap gyakorolnunk. (Úgy van! Úgy vein! a szélsőbaloldalon,) Talán szigorúnak látszik első pillanatra az a megállapítás, mégis sok igazság van benne, és azt hiszem, helyesén értelmezzük a nemzet programját akkor, ha a minden vonalon katonáneprzetté válásnak a programmját és célját tűzzük ki. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) A húszéves trianoni sors általában rányomja a, maga bélyegét még ma is egész államiságunkra és bizonyos mértékben honvédségünkre is. A trianoni bilincs akkor hullott le a nemzet testéről, amikor Európában már hatalmas hadseregeket építhettek ki a környező államok. Nehezen tudtunk a korlátozások keletéből kivetkőződni, és amikor' már akadály nélkül kezdhettünk volna hozzá hadseregfejlesztő terveink megvalósításához, már csak korlátozottan állt rendelkezésünkre _ a szükséges nyersanyag. Németország politikai fejlődése kissé másirányú volt és Seeckt generálisnak akkori hadserege alkalmas keretet alkotott -arra, hogy amikor eljött az időué® fel lehetett tölteni nagy nemzeti hadsereggé, • tényleg azonnal a birodalom igazán kiváló haderejévé vált. Trianoni elhagyatottság unk, amelyet a langyos genfi pacifizmus elhatározó erejében is gyengített, reménytelenné tette hasonló tervek megvalósítását. Talán ennek is lehet tulajdonítani azt, hoigy a trianoni idők zsoldos katonájában kissé keveredett a tiszt visel ö típusa a katonaeszmény jellegzetességével. Mégis sóikat tettünk és sokat fejlődtünk az elmúlt négy év alatt. A honvéd megoldotta a területgyarapodásisal ráháruló feladatokat. Mindenkor felejthetetlenné lesz a márciusi hóban a Kárpátok gerincén rohamozó honvéd, s a magyar történelem fogja megörökíteni a Bácskát két-három nap alatt elfoglaló honvédköteléke; feet. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A nagy orosz rónán megállta helyét fiatal honvédségünk és ma, amikor a Don partján a világ egyik legjobban felfegyverzett és legelszántabb fanatikus katonatípusával áll szemben, nyugodtan meghajthatjuk előtte az elismerés lobogóját. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ••''; . A mai koír hatalmasan fejlődő technikaija új arcot adott a háborúnak is és bár mindenkor azonos mértékű vitézség és bátorság avatta a férfit harcos katonává, mégis meg kell állapítanunk, hogy a gép szörnyetegeik között célját pontosan látó, a hihetetlen tűzerejű fegyverek között leliki egyensúlyát megtartó katonának valami új, keményebb idegrend szerre és állhatatosságra van szüksége. Ezt a keménységet, ezt az állhataitosságot kell biztosítanunk a magyar honvéd számára tervszerű ^ honvédelmi nevelés, fegyelmezett kiképzés és jó vezetés útján. Bizonyaira egyetértenek velem t. képülése 194È november 19-én, csütörtökön. viselő társaim, hogy ehhez olyan közszellemre is van szükség, amely a mindennapi élet minden pillanatában egységes lelkülettel nyilatkozik meg, amely a, magyar élet minden atomját egyformán átjárja és a honvéddé lett magyart a legválságosabb, legnehezebb és leg'magárahagyottabb pillanataiban sem hagyja el. (Úgy van! Ügy van! Tap

s a széUőbaloídalon.) A magyar honvédnek fanatikus magyar lelkülettel telített katonává kell válnia. A beteg humanizmusból fakadó pacifista gondolatnak még az árnyalatát is el kell vetnünk, helyébe az egész vonalon militarista gondolkodásnak kell lépnie. (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, a magyar állam legyen olyan közösségi munkaállam, amely a maga 'biztonságát belső egyensúlyán túl erős hadseregére építi fel s az államközi szerződéseik^ és megállapodások csak kiegészítő biztosítékai legyenek nemzeti függetlenségünknek, A Kárpátok medencéjén belül lakó más nemzetiségű csoportok előtt csak akkor lesz tekintélyünk és csak akkor tudjuk az ő életük fejlődését is biztosítani, ha minden körülmények között a szervezett nemzet fegyveres erejére a honvédségre támaszkodunk. (Ügy van! Ügy van!) Szükségünk van tehát minden áron korszerű felszerelésre. Hadseregünket a kor igényeinek megfelelően motorizálnunk kell. A fogatolt alákulaitok megszállási feladatok megoldására talán megfelelnelki, de támadó hadviseléshez semmi esetre sem. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk olyan hadseregre Van szükségünk, amely támadásra alkalmas. Kizárólag védelmi célok kitűzése lankasztólag hat a nemzeti kedélyre. Vállalni kell a támadó szellemet, mint az önvédelem legjobb biztosítékát, de természetéé, hogy ennek a támadó szellemű hadseregnek a védelem minden fortélyát és. áldozatos szellemét is sajátjának kell vallania. Az előttünk fekvő honvédelmi költségvetés a tavalyihoz képest 200 millió pengővel emelkedett, de ha számbavesszük az egy év alatt bekövetkezett áremelkedést az anyagokban és a bekövetkezett fizetésemelésekéit, úgy az emelkedés mindössze 40 millió pengőre zsugorodik össze, tehát a, hadsereg fejlesztés szempontjából szerény véleményem szerint még korántsem elegendő. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ebben a költségvetésben nem foglaltatnak benne^ a hadrakelt sereg költségei, előbbeni megállapításomat azonban e mellett a szempont mellett is nyugodtan fenntartom. Sokszor halljuk, amikor valami nagyobb méretű állami feladat megoldásáról van szó, kishitűen, kissé önvédően, hogy szegény ország vagyunk és takarékoskodnunk kell az anyagiakkal. Ezt a kibúvót a leghatározottabban el kell utasítanunk! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy számos gazdagabb, nagyobb és erősebb állam van Európában, de azt hiszem, nagyzási hóbort nélkül, öntudattal mondhatjuk, hogy aki látja a Kisalföld és Dunántúl termékeny lankáit és szőlőhegyeit, aki ismeri a Bácska mély humuszát, aki látta a kárpátaljai és erdélyi hegyek rengetegeit,, élvezte Budapest fényeit, aki előtt nem maradt rejtve vidéki városaink polgári szolidsága, — belekomibinálom ebbe még a mi földmíves népünk és ipari lakosságunk szorgalmát — az velem együtt fogja mondani, hogy mi nem vagyunk szegény, ország, legfeljebb szegény magyarok vannak még, akiket talán nem részeltettünk eléggé