Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
538 Az országgyűlés képviselőházának 3Ô8, azelőtt mi volt. A társaság továbbfolytatta leletét, mintha mi sem történt volna. (Vajna Gábor: Hallatlan !) Ez a tár sais ág tehát 1928-ban megszánt létezni, ötnegyed évig a levegőben lebegett és 1929-ben egy kis turpis causaval, kis fondorlattal újra bekerült a cégek közé és folytatta működését. T. Ház,! Egyáltalán nem alkarok hangulatkeltő 1 előadást tartani, azt akarom azonban, hogy mégis legyen egy kis képe a Háznak arról, hogy kik voltak ennek a társaságnak ügyvezetői. Minthogy a társaság külföldi, igazgatósága itt nincs, vannak azonban úgynevezett ügyvezetői. Egyik ügyvezetője Gesmai József, a másik pedig dr. Saisvári. Természetes, hogy mind a kettő zsidó, az is> természetes, hogy a zsidótörvény kijátszása miatt 19443-ben mind Gesmai Józsefet, mind Sasvári igazgatót a rendőrbíróság ismételten jogerősen megbüntette. Ez csak természetes dolog. (Kuhajda Vilmos: Ez hozzátartozik a zsidókhoz!) Ennek a részvény társaságnak egyes főtisztviselői évekkel ezelőtt óriási összegeket sikkasztottak el. Ez is természetes dolog. Nem érinti az államkincstár érdekét, de érinti a részvényesekét, érinti az ott dolgozó munkásokét, tehát már ezen a címen is bele kellene szólni a rész^vény társaságba. Azonban nem érintette az íillamkinestár érdekét- De az, hogy a társulati adó illetékmentessége megszűnt és 1928 óta társulati adó-illetékképen egy fillért sem fizettek be az évi 2 millió pengő tiszta nyereség után, pedig az adó,körülbelül 800—900 ezer pengőt tesz ki, már érinti az államkincstár érdekéti Méltóztassék csak kiszámítani, 19;>8-ig 10—12 milliót tett ez ki százalék és bírság: nélkül abban az időben, amikor a pengőnek vásárlóerejével sok-sok katonát lehetett volna felszerelni és a hadseregre sok-sok nénzt lehetett volna költeni. (Gr. Serényi Miklós: Magyar embert 10 pengő adóhátralék miatt végrehajtanának!) T. Ház! Nem mondóméi ezeket a párhuzamokat, inert ez olyan szomorú és 'beteg tünet, hogy semmiféle szembeállítást a nyomorgó magyar adófizetővel vagy egyéb kö; telességét teljesítő emberrel nem akarok tenni éb n em vonom, mesr ezt a párhuzamot Méltóztassék ellenben megengedni, hogy rámutassak arra az igen fondorlatos manipulációra, amellyel ez a cég & magyar közgazdaságtól és a magyar kincstártól újabb milliókat vont el és csalt ki, minden büntetés pt» minden követ kezmény nélkül. Ennek a Budapest vidéki Kőszénbányának leányvállalatai voltak, még pedig az Egercsehi és a Dräsche. Az Eger csehi Kőszénbánya úgy végezte üzemátalakításait hogy a szenet és általában mindent a Budapestvidékitől vásárolt jó magas áron úgy, bogy mind az Esreresehi, mind a Dräsche állandóan passzivak voltak, nem mutattak ki nyereséget, mert minden — kamatban, hiteiben, tartozásban — a Budapestvidékihez folyt be. Vájjon miért? Azért, mert a Budanesívidcki adómentes, illetékmentes volt és évente transz Ce rá It a ki a millió pengőket, a Dräsche és az Egeresein vagyonát Belgiumba. (Vajna Gábor: Nagyszerű!) Ekkor történt valami. Befutott egy feljelentés 1938-ban % A feljelentési, éveken keresztül hajtottam, jártam jobbra,, jártam balra, kértem és könyörögtem, hoí?y tessék megbüntetni, elintézni. Mindenütt megíg-érték, hogy most már bekövetkezik az eltitkolt hatalmas társulati adóilleték biztosítása, amely kö- i ütése 1Ù4É november Í8-án, szerdán. rülbelül bírság és százalék nélkül 12 milliót* bírsággal és százalékkal 42 milliót tett ki. Megnéztem a telekkönyvet, sehol semmi. Az ingatlanokon sem biztosítási végrehajtás, sem zárlat, se semmi. Leveleket írtam, mentek a levelek, nem történt semmi. (Va.ina Gábor: 15 millió hatvan bombázó repülőgép ara!) A végén, hosszú évek után, átklerült az ügy véleményadás végett az igazságügyminisztériumba, ahonnan, az a válasz jöhetett: kérem, nem látszik egészen tökéletesen fennforogni az adóeltitkolás, aminek alapján a pénzügyminiszter úr ezt az ügyet nyilván félretette. Kérdeim- a t. Házat, lehet-e. szabad-e egy ilyen világos, kristálytiszta adóeltitkolási ügyet félretenni és az államkincstár zsebéből 12 milliót, ^ százalékkal és bírsággal együtt 3-8—40 millió illetéket egyszerűen a belga vállalatnak odaajándékozni? Gesmai és Sasvári kétségtelenül nagyon ügyes emberek, akik nagyon jól válogatták meg egyes munkatársaikat. Nem akarok senkit sem gyanúsítani, nem akarok ebből következtetéseket levonni, de arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy azt a véleményt, amelyet adott, a K. T. és a Kúria gyakorlatának megfelelően legyen szíves és revideálja. A Kúria 36. Pg./1936. számú ítéletében hasonló esetre vonatkozóan egészen világosam kimondja, hogy a külföldi részvénytársaság magyarországi bejegyzett képviselete nem különálló jogi személy, tehát nem lehetett volna ezt semmiképpen sem kimenteni az adócsalás vádja alól. Ha pedig ez így van, ha » királyi Kúria , ezt elvileg kimondotta, akkor ez & f belga vállalat sem viheti el ma, háború idején, a magyar munkából, a magyar verítékből és a magyar dolgozók keserves filléreiből összegyűjtött hatalmas vagyont, hanem tessék azt a társulati adót és illetéket azonnal a megfelelő bírsággal együtt leróni. (Úgy van! a ssélmbaloldalon.) Mi nem a tőlkeképzés ellen beszélünk, hanem csak az erkölcstelenség ellen. Ez semmi más, mint erkölcstelenség. Ez az eset ennél a vállalatnál egy erkölcsi ügyész után kiált, aki vádat emel az ilyen 'emberek ellen, akik képesek a hadiban álló Magyarország hadviselési érdekeit közvetve, ilyen súlyosan és vészesen megkárosítani. Tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat. hogy ebben az ügyben sürgősen és azonnal tegye meg a biztosítási intézkedéseket, mert a belga vállalat már a tavasszal bejelentette megszűnését Brüsszelben, amiről természetesen Budapesten nem tudhattunk. Hitelezője nincs, mert hiszen dúsgazdag vállalat. És most jön a másik nagyon ügyes fogás. Addig a hathónapi ideig, amennyi a bejelentésre nyitva áll, a vállalat a jegyzőkönyvet Brüsszelben a tárcájában tartotta és most 1942 "szeptember havában egy beadványt nyújtott be a cégíhivatalhoz, mondván, hogy megszűntünk, nem akarunk tovább műkölni. Most megszűnik. Ha pedig a vállalat megszűnt létezni, akkor természetesen senkin a világon nem lehet az adót behajtani, mert bár az Egereseidről, a Drascheról és a többi Önálló jogi személyről mindenki tudja^ hogy leányvállalatai, rajtuk az adót többé senki sem hajthatja be. Belgiumból*, Brüsszelből pedig szinte lehetetlen visszahozni a pénzt. Kérem tehát a pénzügyminiszter urat, vegye a kezébe soronkívül ezt az ügyet a magyar hadviselés érdekében és rendelje el a zárlatot ennek a manipuláló cégnek a vagyo-