Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

532 Az országgyűlés képviselőházának 308 T. Ház! Még- mindig legalább 50.000 zsidó tarthat miagyar háztartási alkalmazottat. Ezek a cselédlányok természetesen mást nem halla^ nak, mint a Szovjetnek, Angolországnak és Amerikának dicsőítését. így ezek teljesen a zsidók befolyása alá kerülnek, felveszik azok szokásait, erkölcseit és mentalitását. Ez annál veszedelmesebb, mert ezek a cselédlányok so­kat barátkoznak a honvédekkel és azokra így rossz hatással vannak, elbeszélik ugyanis nekik mindazt, amit a zsidóktól hallottak. Ilyenfor­mán terjesztőivé válnak a zsidó propagandá­nak^ Nagyon egyszerűen lehetne ezen segíteni: * tessék már végre olyan rendelkezést kibocsá­tani, hogy 45 éven aluli cselédlány ne dolgoz­hassák zsidó háztartásban. így legalább a ma­gyarok hozzájutnának háztartási alkalmazot­takhoz és megszűnnék a 'fajgyalázás is. Egy igen fontos honvédségi gépgyár épít­kezésénél még mindig zsidók vannak a vezető állásokban. Báron Leo vezető-mérnök, Lendvai József a gyártást vezeti, az. építkezést pedig Delmár félzsidó vállalkozó vezeti. Nagyon va-, lószínű, hogy ezek ellenségeinket az építkezés pontos helyéről informálják. Ne csodálkozza­nak tehát a rendszer urai, ha a legközelebbi bombatámadásnál igen jó hJelyre fognak a bombák esni. Igen egyszerű módszert lehetne itt alkalmazni abból a célból, hogy Magyaror­szág a jövőben megmeneküljön a bombatámia­dástól, amely módszer sokkal többet érne, mint egy hatásos légvédelem. Ezer zsidót be kellene zárni egy helyre, körül kellene venni őket gép­fegyverekkel és amikor az első bomba leesnék, ki kellene végezni ezt az 1000 izsidót. (Derültség és mozgás jobbfelől.) A következő alkalomkor ismét 10.000 zsidóval kellene ugyanezt csinálni, és így tovább. Ennek az volna a következménye, hogy vagy nem bombáznák az országot, vagy­pedig igen rövid időn belül megszabadulnánk a zsidóságtól. Ez aiz eljárás nagyon is indokolt, mert mindenki tapasztalhatta, hogy amikor a szovjet bombázók magyar munkáslakásokat bombáztak, a zsidók örömmámorban úsztak és röhögve figyelték a kivilágított... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék parlamentáris kifejezéseket használni. Gr. Serényi Miklós: Még: rövidhullámú le­adók segítségével is irányították lakásaikból a repülőket Azt is tapasztaltuk, hogy a Li­pótvárosban, a Dohány-utcában még tévedés­ből sem estek le szovjet bombák, ellenben an­nál több esett le ott, ahol magyar munkások vannak. T. Ház! Már az előző világháború végén uralkodó állapotokból megtanulhatta volna a kormányzat, hogy a belső frontot aláaknázó ellenség majdnem veszedelmesebb, mint a fronton fegyverrel a kezében harcoló nyílt el­lenség. Semmiféle eszköztől sem szabad tehát visszariadnunk, hogy ezekr e a szovjet propa­gandát folytató és állandóan szabotázsra uszító zsidókra és csatlósaikra lesújtsunk. Ké­rem ezért a miniszterelnök urat, hogy most az utolsó, huszonnegyedik órában a legkíméletle­nebb intézkedéseket foganatosítsa ezek ellen. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak­Következnék Pápay István képviselő r úr interpellációja, aki azonban interpellációját törölte. Következik Bálint József képviselő úr in­terpellációja a pénzügyminiszter és a vallás­ée közoktatásügyi miniszter úrhoz. ülése 1942 november 18-án, szerdán. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Bálint Jó­zsef országgyűlési képviselő intemellációja a pénzügyminiszter s a vallása és közoktatás ügyi miniszter urakhoz a kolozsvári gyermekklinika ügyében. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter uraknak arról, hogy a kolozsvári gyermekklinika épü­lete és felszerelése távolról sem felel meg azok­nak a követelményeknek, amelyeket Kolozsvár és környéke beteg gyermekeinek igényei tá­masztanak? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter és a vallás- iés közoktatásügyi miniszter úr ezien a tarthatatlan helyzeten a leigröfvidiebb időin be­lül változtatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a slzó. Bálint József: Mélyen t. Képviselőház! Igen sajnálom, hogy a vallás- és közoktatás­ügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkal­mával az idő előrehaladottsága miatt nem került rám a sor. Pedig a magyar népműve­lésről, különös tekintettel az erdélyi népmű­velésre és azután Erdély egyeteméről, a kolozs­vári Fielrenc József tudományegyetemről sze­rettem volna elgondolásaimat elmondani és azért gondoltam, hogy egy interpelláció kereté­ben az egészből kikapom azt a részt, ami a legjobban fáj, ami a legjobban égeti epriem, ta­lán Kolozsvár városát, de nemcsak Kolozsvár városát, hanem az egész környéket, sőt tovább­megyek, a Székelyföldet, ahol hála Isten, igen sok magyar gyerek van. Az idegen uralom, a román megszállás alatt nemcsak a szórvány magyarság közegész­ségügyét, hanem külömösen a magyar tömbök, a magyar vidékek közegészségügyét elhanya­golták. A mai helyzet különösen fáj akkor, amikor amúgyis vérzik a magyar. Ezért el­gondolásunk csakis az lehet, hogy minden vo­nalon mentsük a magyar jövőt, a gy erők et Kolozsváron tudvalevőleg nincsenek közkórhá­zak, kizárólag klinikák vannak, amelyek nem­csak tanulmányi, hanem közkórházi feladatokat is betöltenek. Zilahon 30. Désen 30, Nagyvára­don és Szaitmároia ugyancsak 30 gyéreik befő- ­gadására van férőhely a közkórházakban. Nagyváradon és Szatmáron, tekintve a kör­nyéket, ez egészen kevés. A kolozsvári gyer­mekklinika teljes túlzsúfoltsága mieillett is csupán csak 60 ággyal rendelkezik. De milyen gyermekklinika! Egy elavult, még lakásra is egészen alkalmatlan, düledező villa amely a Majális-utca 34—36. számú telkén fekszik. Ehhez a villához a Jókai-utca torkolatától négyszáz méteren lehet feljutni, ami körülbelül 25 méteres emelkedést jelent. Ez a körülmény — eltekintve attól, hogy a telek távol fekszik a többi klinikai épülettől, azt a nagyobb hát­rányt is rejti magában, hogy a klinikát, felke­reső betegek, különösen a téli nedves időben olykor egyáltalán nem tudják megközelíteni a klinikát, de a kocsin tolt gyermekeknek a klini­kára való szállítása, vagy pedig éppen gyalog vitelük majdnem lehetetlen. A klinika 1910-ben költözött ebbe az épületbe és azóta sincs el­látva azokkal a berendezésekkel, fertőző osz­tállyal, központi fűtéssel, nielegvizszolglálta­tással. ami nélkül egy klinika még 1910-ben sem tölthette be a maga hivatását. Enyhe ítélet szerint is az egyetemi gyér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom