Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

524: Az országgyűlés képviselőházának 308. sorra, valamennyi munkás rendbehozta a saját portáját. Egyébként a Salgótarjáni Kőszénibáinya E. T. az épületekéit telekáron adta el. Kéireim a t. Házat, bogy válaszomat tudomásulvenni méltóztassék. Budapest, 1942, évi november hó 12-én. Varga József $. k. m. kir. iparügyi miniszter. Elnök: Méltóztataak-ie

1 az iparügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul vennie .(la en!) A Házi a választ tudomásul vette. Következik aiz iparügyi miniszter úr ^ yálaisEja Mester Miklós képviselő^ úrnak, július hó 15-én előterjesztett interpjeÜlációjára. Kérem, a jegyző urat, hogy 'a miniszteri választ felolvasni szíveskedjék. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Mester Miklós országgyűlési képviselő úr folyó évi július' hó 15-én interpellációt intézett a m. kir. kormányhoz a székelyföldi kisiparosok állami megrendelések útján való munkához juttatása iránt. Az interpelláció tárgya szerint ügykörömet érinti, amiért is tisztelettel az alábbiakban válaszolok 'az interpelláló képviselő- úrnak. A kormány eddig is már széleskörű gondoskodással igyekezett a vissza csatolt erdélyi részek s így természetesen a székelyföld iparosságának munkához juttatását elősegíteni. Hivatkoznom, kell a 11.500/1941. számú rendeletemre, amely a visszacsatolt keUeftmagyarországi és erdélyi részeket köizszállítások szempontjából területileg korlátozta, ami gyakorlatilag! annyit jelent, hogy a közszálílításd megrendeléseket mindazokra a cikkekre nézve, amelyeket árterület lakossága termelni tud, kizárólag a részükre) adható vállalatba. Tehát a Székelyföldön területileg 'illetékes közigazgatási hatóságok, intézetek és intézmények az ipar köriébe vágó szükségleteiket elsősei ham ä székelyföldi iparosságtól szerzik be, még akkor is,, ha ezáltal esetleg az egész I országra kiterjesztett versenyhez viszonyítva, valamivel magasabb árat kell fizetniök. Utalnom kell a Székelyföldlön lebonyolított építkezésekre, amelyek több, min,t félszáz kisipari ágat foglalkoztatnak. Egyben bátor vagyok rámutatni arra a körülményre, hogy a visszatérést követő napokban kiküldött szakelőadóim által a Székelyföldön is megalakíttattam a lábbelikészítő, a szabó, a fehérnemüyarró, a sapkakészítő, a szíjgyártó és koesigyártó kisipari közszállító csoport okát, amelyek azóta számottlevő munkát végeztek. Most vannak folyamatban az országios jánmű próbamunkái, amelyek sikeres elvégzése a székelyföldi kovácsok, bognárok, kötélverők ós szíjgyártók részére jelentenie: komolyabb munkát. Az egyes honvédkincstári megrendelésekből természetesen a székelyföldi kisiparosságot is mindig részesíteni kívánom, mégpedig, különös méltánylást érdemlő helyzetükre tekintettel, az országos fej hányadnál nagyobb mennyiséggel. Remélem, hogy a- mai nyersanyaghiány mellett különösen nehéz helyzetben lévő lábbelifkészítő-, szabó- |és ' szíjgyártóiparosok részéire is fogok a. jövőben annyi munkaalkalmat találni, hogy azzal a legnehezebb háborús időkön átsegítem, őket. Kérem a. t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1942. évi november hó 11-én. Varga József s. k., m, kir. iparügyi miniszter. ülése 1942 november 18-án, szerdán. Elnök: Méltóztatnak az iparügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette.

t Következik az iparügyi miniszter úr válasza Pándi Antal képviselő úrnak f°lyó évi július hó 8-án •előtérjesetett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a miniszteri választ felolvasni szíveskedjék. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Pándi Antal országgyűlési képviselő úr a Bauxitipar rt. mosonmagyaróvári timföldgyárában vagónkirakodással foglailkoztatott fákkordmunkások akkordbére tárgyában 1942. július 8-án kérdést intézett hozzáan. Tisztelettel bejelentem, hogy a Bauxitipar rt. mosonmagyaróvári timföldgyárában a vagónkirakadásnál dolgozó munkások munkabéreit szakközegeimmel a helyszínen felülvizsgáltattam. Ezek a munkások akkordban dolgoznak s az akkord úgy valu ímegállapítvai, hogy a munkások a megállapított legkisebb munkaibérnek legalább a kétszeresét keresik meg, de legtöbbször még ennél is többet. A túlórákat az üzem a törvényes rendelkezéseknek megfelelően fizeti A munkásokat is kihaUgatva, megállapította szakközegem azt is, hogy amikor a vasúti kocsik nem egyenletes beérkezése folytán kirakodási munka nincs, az üzem az. akkordmunkásokat napszámos munkabérrel, egyéb munkálatoknál foglalkoztatja. Az megfelel a valóságnak, hogy az éjjel, • valamiint a vasárés ünnepnap végzett kirakodásért — pusztán erre való tekintettel — a vállalat nem fizet magasabb díjat, dé nincs olyan törvényes rendelkezés, amely ezt kötelezővé tenné. Egyébként a munkaszüneti napon végzett munka díjazásának kérdéséit vizsgálat tárgyává, teszem s arra törekszem, hogy ezt a kérdést egysége sen szabályozhassam. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1942. évi november hó 11-én, Varga s. k.«i Elnök: Méltóztatnak az iparügyi miniszter úr válaszát tudomásul vennif (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Ezzel az interpellációkra adott írásbeli miniszteri válaszokkal végeztünk. Következik a szóbeli interpellációk előterjesztése. Az első interpelláló, Bartha Ignác képviselő úr az igazságugyminiszter úrhoz intézett interpellációját törölte. Következik Csorba János képviselő úr interpellációja a miniszterelnök és a fölmívelésügyi miniszter urakhoz, a belvíz által sújtott területek után fizetendő haszonibérkedvez*' meny ügyében kiadandó rendelet tárgyában. Kérem a jegyző ura, szíveskedjék az, interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyiso (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz és a m. kir. földművelésügyi miniszter úrhoz. A 6780/1941. M. E. számú rendelet kifejezetten az 1940/1941, gaízdasági évre vonatkozott és csak az elmúlt gazdasági évre vonatkozóan tartalmazott rendelkezéseket a rendkívüli vízkárok által sújtott mezőgazdasági ingatlanok haszonbérének fizetésére vonatkozó kedvezmények tárgyában. Annak dacára, hogy az 1941/1942. gazdásági éviben az ország egyeis részeiben az előzői évinél is sokkal niagyobb vízkárok fordultak elő, inindfâzideig a vízkárok által sújtott mezőgaz-