Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Az országgyűlés képviselőházának 308, láló képviselő úr által említett alacsony órabérek a IV. területi csoportba tartozó faipari üzemek gépmunkásainak és segédmunkásainak minimális órabérei, melyekhez azonban ezidő"szierint még 30%-os bérpótlék is járul. Az interpelláló képviselő úr szerint egyes vállalatoknál a bérrendezéseket kijátsszák, felkérem, hogy erre vonatkozó konkrét panaszokat juttasson el hozzám, azok kivizsgálásáról és orvoslásáról gondoskodni fogok. 2. Tisztelettel bejelenteni, hogy' az' interpelláló képviselő úr ama kérésére, miszerint a székelyföldi gömbfafeldolgozó. üzemiek a II. és III. területi csoportba Boroztassanak, megbíztam aiz Országos Ipari Munkaügyi Felügyelőséget» hogy a kérdiést vizsgáljiai meg s &. vizsgálat ereduuéínyéhez képest tegyen javaslatot a terüllelti hosorozás esetleges megváltoztatásáról. ;i. A hadbavonultak hozzátartozóinak ellátása általános probléma. Saját hatáskörömben tett intézkedésként bejelentem, hogy felhívásomra a nagyobb munkaadók érdekképviseletei felszólították tagjaikat, hogy a katonai szolgálatot teljesítő alkalmazottak hozzátartozói rós'ére segélyként fizessék ki annak az összegűét- felét, amelyet a katonai szolgálatra bevonultak, hozzátartozói családi segélyként a kincstártól kapnak. A hadba vonultak hozzátartozóinak ellátását a munkaadók megterhelésevei javítani nem lehet, mert újabb szociális terhet — különösen a kis és köziparL üzemek — vállalni nem tudnak. Közölhetem még, hogy gondoskodás történt abban az. irányban, hogy a katonai bevonulások miatt megüresedett munkahelyeket elsősorban a katonai szolgálatot teljesítők hozzátartozóival töltsék be, természetesen a sokgyermekes anyáknál a támogatásnak ezt a formáját aika imazni nem lehet. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásulvenni. Budapest, 1942. évi november hó 11-én. Varga József s. k. m. kir. iparügyi miniszter«. Elnök: Méltóztatnak-e az iparügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik az iparügyi miniszter úr válasza Budinszfcy László képviselő úrnalk folyó évi június hó 24-ón előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszteri választ felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Budiuszky László országgyűlési képviselő úr folyó évi június hó 24-en a bányamunkásság tarthatatlan helyzete és a fentiálló visszásságok megszüntetése tárgyában interpellációt intézett a m. kir. kormányhoz, amelyre tisztelettel az alábbiakban válaszolok: Igaza van az interpelláló képviselő úrnak, hogy a bányamunkáisság helyzete valóban nem osztálykérdés. Éppen ezért nem szabad egyoldalú; beállításban foglalkölzni a bányamunkásság sorsával. Az 1940. évi október havi sztrájk nem gazdasági okokból következett be, A sztrájk után az" elsőrendű élelmi cikkek, azonkívül a munkásbakancs árai az 1940. évi október havi élelemtári árakon rögzítíettek. A bányamunkások ezeket a cikkeket, a, zsírt és a szalonnát kivéve, ma is ezen az áron kapják. A zsír és sízalonna árában történt változásnak az az oka, hogy az 1941. évi május havában országosan • életbeléptetett 15%-os bérpótlék egybeesett a közellátásügyi miniszter úrnak a zsír ülése 1942 november 18-án, szerdán. 823 és sízalonna árát megváltoztató rendeletével. Éppen azért a zsírnál és' szalonnánál olyan mérsékelt áremelést rendelteim el, amely megfelelt az 1940. évi október havi élelemtári s a piaiéi ár közti különbségnek, ami kilogrammonként 60 fillér. Múlt év május hava óta minden hónapban, a bányászok részére 100.000 kilogramm talpbőrt utáltaitok ki, amelyek egy részéből a bányák bakancsot készíttetnek a kisiparosokkal, másik részüket pedig javításra „használják. Ezzel az intéz fedésemmel a bányamunkásság igen meg van elégedve, s ha nem is jut a földalatti munkáwnak évente 3, a külszínen dolgozónak pétiig 2 pár új bakancs, a foldalait dolgozók majdnem mindegyike megkapja évente a 2, a külszínen dolgozók mindegyike az 1 pár bőrtalpú bakancsot. Az interpellációnak a munkabérekre s a levonásokra vonatkozó rész© teljeslein téves adatokkal számol. Tény az, hogy nyugbéjrjárulék, ^ betegsegélyezési és temetkezési járulék címén történniek levonások a munkástól, meg kell neki fizetnie az esetleg kivételezett anyagot is, dé ezek, csak törtrészei a, munkás fizetésiéinek s így hai el is fogadjuk, hogy egy bányamunkásnak egy havi keresete 160—170 pengő (pedig az átlagos kérésiéit ennél legalább 80%-kal töJbtó, az előbb említett levonások után még mindligl jóval 100 pengőn felül kellene Lenni a kijáró fizetésének. A levonások legoagyofob részét a hónap közepén a munkásnak kifizetett előlegek képezik. Aki hónap közepén kevesebb előleget vett fel, az fizetéskor több pénzt kap. ; Ami a Letiltásokat illeti, alz egyáltalában nem önkéfnyes! ' intézkedések szerint megy végbe, haneim bírói letiltások alapján történik. Ezek ellen a vállalat semmit sem tehet. A kotyházai üzemmel kapcsolatos költségkalkulációra azt jegyzem meg, hogy a szénárakat a m. kir. köziellátásügyi miniszter úr állapította; meg. A vájárvizsga és tanfolyam hivatali elődöm 1937. évi 38.000 szám alatt kiadott reudele|e

; folytán kőtelező. Miután a vájárrá való előléptetés feltétele aiz írni-olvasni tudás* a vájártanfolyaimnak megkezdése előtt rendesen külön az írást, olvasást és számolást felölelő élőkészítő tanfolyamokat rendeznek a bányák. Sajnos: szükség volt analfabéta-tanfolyam riendezésére is. Hogy a, vájárok komoly társadalma mennyire értékeli a vájártanfolyamot és a vájárvizsgát, mi sem bizonyítja jobban, "mint az, hogy minden egyes tanfolyamion résztvesznek, mint vendléghallgatók idősebb vájárok is, akik már túl vannak a, vájárvizsga kötelező letételén. ». A bányáknál a munkásokat nap-nap^ mellett oktatják. Megtanítják a bányában járni, mozogni, dolgozni. Óva intik őket, de ugyanakkor figyelmeztető képek, táblák kifüggesztésével igyekeznek meggondioltságrai, óvatosságra, szoktatni. Minden bányánál ki van. függesztve a, képes plakát »mozgásiban liéjyő siklón tilos a járás!« s így el sem képzeHhéitő, hogy ugyanakkor a bányaüzteimvezető arra kényszerítse a munkásokat, hogy a kisterenyei Csigakúti lejtősaknában szénszállítás közben járjanak-kel jenek. Való igaz, hogy a baglyasaljai bányatelep egy részét, azt» amelyik össze volt építve Baglyasalja községgel, a Salgótarjáni Kőszénbánya È. T. cég eladásra kinálta munkásainak. Jelenleg, miután már saját tulajdonukká lett,