Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1942 november 18-án, szerdán. 497 ban tartva ezáltal. Várjuk tehát azt a rende* letet, amely legalább részmegoldást tartalmaz ezekre vonatkozólag. Meg kell továbbá említenem egy különleges erdélyi perfeljegyzést, amelyet még a katonai közigazgatás által installált magyar bíróságok foganatosítottak az 1932-es román vagyonrevíziós törvény alapján. Ugyanis mindiazon 'köztisztviselők ellen^ akik vagyonuk eredetét elfogadható módon igazolni nem tudták, lehetett a román törvény alapján ilyen eljárást indítani és a románok indítottak is, amit természetszerűleg a telekkönyvbe is feljegyeztear. Sőt, amint az újsághírekből kivesszük, Romániában napról-napra folytattak, és éppen a közelmúltban folytattak le ilyen eljárásokat egykori magasállásií közéleti férfiak ellen és terhükre milliós összegek állapíttattak meg. A mi közjogi rendszerünk. Istennek hála, nem kellett, hogy megismerje ezt a vagyonfelülvizsgálási^ eljárást, miközben — mondóm — volt román köztisztviselők ingatlanaira, köztük magyarokéira feljegyeztetett a yagyonrevíziós eljárás, de mind ai mai napig le nem folytatott, talán azzal az indokolással, hogy ez a törvény nem a mi törvényünk. Kérdem, hogy a legnagyobb tárgyilagosság és anyagi igazság szemmel tartásával lehetünk-e mi elnézőbbek és kíméletesebbek ezekkel a vagyonúkkal szemben, mint amennyire a megszálló román hatalorn lett volna, ha történetesen ideié marad saját jogtalanul és meg nem engedett eszközökkel gazdagodó tisztviselőivel szemben ezt az eljárást lefolytatni. Mert hogy ilyen eljárásra* ezekkel a vagyon okkal szemben szükség volt és szükség van, az kétségtelen, ezt nem kell bővebben részleteznem. Most legyen szabad említést tennem arról a perlavináról, amelyről bizonyára a miniszter irrnak is tudomása van, mégpedig az 1440/1941. M. E v rendelet 7. §-ának. az úgynevezett kárenyhítésnek alkalmazásával kapcsolatban. Sajnos, az érdekeltek a rendeletet félremagyarázták és mindenki sietett ilyen természetű pert indítani, még akkor is, ha a kárenyhítés előfeltételei távolról sem voltak meg. Testvér testvér ellen adott b* ilyen pert. ha történetesen a hagyatéki osztályt annakidején adás-vétel alakjában rendezték el. Perel olyan, akit nem hogy súlyos károsodás ért volna, hanem meggazdagodott, perel az. aki üzletszerűen foglalkozott ingatlanok adásával és vételével. Ezek között kirivó # egy részvénytársaság esete, amely alaptőke hiányában^ már 15 éve megszűnt s most a kárenvhítés hírére, — mint poraiból megélemedett Phönix — újból megszületett, hogy kisemberek százait perelje kárenyhítésért. Bíróságaink valóban súlyos feladatok elé voltak állítva, amit mutatott az a joggyakorlati ingadozás, amely a valóságos és forgalmi érték körül kialakult. Jellemző annak a vidéki járásbíróságnak az^ esete. amely exnresSzlapon kérte a marosvásárhelyi jogi szaklapnak, az Erdélyi Jogéletnek szerkesztőségét, hogy az Istenért, küldlje már a legközelebb megjelenő^ számot, mert addig nem akar ítéletet mondani, amíg a lapban megjelenő joggyakorlatot nem látta. Az ügyvédekkel kapcsolatban — erről a kérdésről Bartha Ignác képviselőtársam is szólott — f legyen szabad megemlítenem a szovátai Bírák Házának a dolgát. Ezt a románok tisztán bírói intézményként építették, de kimutathat óláig az ügyvédek pénzéből, amelyet a telekkönyveknél úgynevezett önkénítes hozzájárulások címén szedtek. Méltányos lenne, ha az Országos Ügyvédi Gyámr és Nyugdíjintézet megfelelő részesedéshez juthatna, hiszen ez az intézet vett át ellátottakat is _ Erdélyben. Meg kell említenem azt is, hogy mi, erdélyi ügyvédek^ 1932 januártól kezdve a román ügyvédi nyugdíj- és gyampánztárnaik milliós összegeket fizettünk, be s ezeknek pontos kimutatása a román ügyvédi közlönyben (megtalálható. Igaztalan dolo<ç volna, ha ezek a, befizetett milliós összegek, amelyből Bukarestben a román ügyvédi nyugdíjalap szép palotákat vásárolt, számunkra teljesen füstbe menne. Valahogyan meg kellene a módját találni annak, hogy ezekhez az összegekhez a magyar ügyvédi nyugdíj- és gyámintézet hozzájusson. Legyen szabad hálámat és köszönetemet kifejeznem asz erdőszentgyörgyi járásbíróság felállításának a gondolatáért, amelyet már tavalyi beszédemben, mint nagy közérdeket képviselő szükségességet jelöltein meg 1 . Ma az a helyzet, hogy az erdőszentgyörgyi járás lakói, akiknek jelenleg én vagyok a képviselője, óriási kerülővel vagy úttalan utakon tellett, hogy megközelítsék a legközelebb eső járásbíróságot. Az a tény, hogy ezt a sürgős és égető kívánságot az igazságügyminiszter úr honorálni tudta, újabb bizonyítéka irántunk való jóindulatán:ak és annak, hogy dacára a nehéz viszonyoknak, az erdélyi igazságügy megszervezése terén továbbra is lankadatlan buzgalommal tevékenykedik. Ugyanakkor legyen szabad megemlítenemi azt is, hogy az erdélyi igazságügyi szervezésnek a betetőzése a mi legtöbb hagyománnyal rendelkező intézményünk, amely százados bizonyítéka volt annak, hogy Erdélyben a jogot műveltük éspedig magyar módra műveltük, a marosvásárhelyi ügyvédi-bírói vizsgabizottság, amelyet számos törvényhozói intézkedés kegyelettel megóvott, mint hagyományos jogi intézményt, még neim működik, pedig ez az intézmény igazán csak de facto és nem de jurei szünetel, mert mind a mai, napig semmiféle olyan törvényes intézkedés nem hozatott, amely azt eltörölte volna, hiszen a trianoni szerződés becikkelyezését ilyennek! nem tekinthetjük. A múltban) megtépázott Székelyföld és a székely főváros, amelynek a jelenben, daciálra élníiakarásámak, egyetlen egy főiskolai jellegű intézménye nincsen, bár azt megérdemelné, jogairól nem «mond le és kérve kéri az igazságügyminiszter urat, tegye emiékeze tassé , nevét ennek az intézménynek a helyreállításával, hadd legyen ezen a téren is restitutio in integrum. Az igazsáigügyi tárcáit, miután az szervesen beépült a kortól megkívánt nemzetépítő munkába és miután az igazságügyminiszter úr személye iránt különös bizalommal viseltetem,$ örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a balközépen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Polonkay Tivadar! Elnök; Polonkay Tivadar képviselő urat illeti a szó. Polonkay Tivadar: T. Képviselőház! ígéretet teszek, hogy nagyon rövid leszek. Éppen ezért méltóztassék megengedni, hogy a magyar jogi fejlődés manetét ne is érintsem, hiszen különböző felszólalt képviselőtársaim
