Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

49; Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1942 november 18-án, szerdán. nagyon szépen és nagyon bőven rátértek err© a kérdésre. Én csupán egypár erdélyi kérdést vetek fel és ajánlok a minisztérium jóindulatú támogatásába. Elsősorban is az erdélyi telekkönyvek ren dezését vagyok bátor a miniszter úr figyel mébe ajánlani. Ezen a téren nálunk Székely* földön nagyon sok rendeznivaló van. Itt még mindig ,az eredeti betétes telekkönyvek Van nak használatban, ezeket vezették tovább, míg a csonka ország területén ezek a betétek 1920-ban már megújításra találtak. Nem kell említenem, hiszen közismerten örvendetes tény a székelyek szaporasága, ez azonban arra vezet, hogy egyes telekkönyvekben nemcsak, hogy rengeteg tulajdonos szerepel, hanem a birtok elparcellázódása következtében minden tulajdonosnak rengeteg telek könyvben van tulajdona bejegyezve. Míg a trianoni Magyarországon a betétek megújítása folytán mindenkinek az ingatlantulajdona egy telekkönyvi betéten szerepel, addig Székelyföldön és Erdélyben átlagban minden tulajdonosnak legalább 10 telekkönyve van. Az udvar helyi járásbíróság 53 községe közül 12 községben van tagosítás, ,ami különösen megnehezíti a telekkönyvi munkálatokat, mert ez még inkább fokozza a birtoknak mind természetbeni, mind telekkönyvi elaprózódását. Mindez azt jelenti, hogy Erdélyben legalább háromszorannyi munka van egy telekkönyvi átírásnál, mint az ország többi területén. Ha tehát átlagban 6000 ügyszámra szoktak egy telekkönyvvezetőt számítani, akkor Erdélyben 2000 ügyszámra kellene egyet beállítani. Csak egyetlen példát említek. Az udvarhelyi járásbíróság 1942 október havában már a 10.780-as számnál tartott Ez feltétlenül indokolttá teszi ennek a járásbíróságnak azt a komoly kérését, hogy egy harmadik telekjegyzőkönyvvezetői állást szervezzenek és töltsenek be. Ügy tudom, hogy ezt a kérdést a marosvásárhelyi ítélőtábla felterjesztése is támogatta és erről a helyről is nagyon kérem a mi' niszter urat, hogy szíveskedjék ennek a kérésnek eleget tenni és ezt a harmadik telekkönyvvezetői állást engedélyezni. Ez a kérés annyival indokoltabb, mivel a sokkal kisebb telekkönyvi forgalmú Ceglédnek és Nagykőrösnek szintén három telekkönywezetője van. A telekkönyvi állapotok rendezésével kapcsolatban az előttem szólott t. képviselőtársam említette, hogy a románok nagyon sok község telekkönyvét ^ egyszerűen magukkal vitték. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék ezeket a telekjegyzőkönyveket diplomáciai úton visszakövetelni, mert a székely kisgazdák sem eladni, sem vásárolni jogérvényesen nem tudnak s a hitelélet teljesen szünetel. Ha nem adják vissza a telekkönyveket, akkor a községek birtokában lévő kataszteri birtokívek * tisztázásával és azonosításával kellene a telekkönyvi jogbizonytalanságot megszüntetni. Egy másik kérdésem és kérésem, hogy a román közjegyzők által elvitt hagyatéki iratok visszaszerzése itránt is méltóztassék az eljárást a külügyminisztérium útján megindítani. Ugyancsak tisztelettej kérem a legfelsőbb román bírósághoz, amely megfelel a magyar Kítriáuak, a fellebbezés folytán felkerült peresiratok vitsiázaszerzését is. A románok által ma gyarságuk miatt elbocsátott és most visszavett bírák, bírósági tisztyiselők saját hibájukon kivül szolgálaton kívül eltöltött idejének a nyugdíj szempontjából történő móltányos beszámítását is kérem és ezt^ kitérj eszteni! kérném azokra a bírákra is, akiket ügyvédi oklevelük alapján neveztek ki. A bírósági tisztviselők és a bírák r füzetese tekintetében több képviselőtársam intézett kérést a mélyen t. igazságügyminiszter úrhoz. Ezek a bírósági'' tisztviselők mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel telesítik kötelessé süket és igazán hivatásuk magaslatán állnak. Érthetően lesújtja tehát őket az a körülmény, hogy amíg más hivatalokban a városi, vagy megyei alkalmazottak legalább egy Shavi fizetésükkel egyenlő karácsonyi segélyben részesülnek, addig ők 6—8 pengő, szinte megalázónak mondható karácsonyi segélyt kaptak. Arra kérem a miniszter urat, hogy különösen a mai nehéz világban, amikor a téli beszerzés a tisztviselők számára olyan nagy nehézséget jelent, találja meg annak módját, hogy ezek az érdemes bírósági és törvényszéki tisztviselők is legalább egy havn fizetésüknek megfelelő karácsonyi segélyben részesüljenek. (Helyeslés a középen.) Tisztelettel kérem az igazságügyminiszter urat a, sepsiszentgyörgyi ierazságügyi palota építésének megindítására. Sepsiszentgyörgyön a járásbíróság, a telekkönyvi hatóság és az ügyészség teljesen el van választva a törvényszéktől, egészen más uteában, külön éoületben, még pe'dig rossz, egészségtelen éoületben vau. Ezért kérem az igazságügyi! palota megépítésének tervbevételét. Beszélhetnék még többet is, Ígértem azonban, hogy rövid leszek és így az említett dolgoknak az igazságügvminisziter úr _ szíves fi

1 gyeimébe ajánlása mellett azzal a bizalommal, amellyel pártunk! és magam is az ijsrazságüeyi kormányzat iránt f viseltetünk, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni? ~ (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitat bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Valóban nem frázis, ha azzal kezdem beszédemet, hogy kedves kötelességet teljesítek, amikor hálás köszönetet mondok elsősorban mindjárt az előadó úrnak az ő rendkívül értékes, mindenre kiterjedő, szakszerű, formai szépségekben is bővelkedő szép előadói beszédéért, de ugyancsak hálás köszönetet mondok pártkülönbség nélkül a vita összes szónokainak is azért az idő komolyságához igazán méltó, emelkedett szellemű vitáért, amelynek során tárgyilagos és általában jóindulatú elbírálásban részesítették az igazságügyi hatóságok, és intézetek működését. Igaz, hogy rámutatva a tapasztalt, vagy jóhiszeműen vélt hiányosságokra, de másrészt nem fukarkodva az elismeréssel, sőt itt ott a dicsérettel sem, amiért természetesen külön köszönetet mondok azoknak a munkatársaimnak nevében akiket ez az elismerés és dicséret megillet. T. Képviselőház! Mielőtt a vita szónokainak válaszolnék, a régi szokáshoz képest, de úgy érzem, kötelességszerűen is, egy rövid kis összefoglalást szeretnék adni az igazságügyi hatóságoknak és intézeteknek a múlt évi költségvetési vita óta eltelt egy esztendő alatt kifejtett működéséről, arról a komoly és lelkiismeretes munkáról, amelyet ezek az igazság-