Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

49; Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1942 november 18-án, szerdán. nagyon szépen és nagyon bőven rátértek err© a kérdésre. Én csupán egypár erdélyi kérdést vetek fel és ajánlok a minisztérium jóindulatú támogatásába. Elsősorban is az erdélyi telekkönyvek ren dezését vagyok bátor a miniszter úr figyel mébe ajánlani. Ezen a téren nálunk Székely* földön nagyon sok rendeznivaló van. Itt még mindig ,az eredeti betétes telekkönyvek Van nak használatban, ezeket vezették tovább, míg a csonka ország területén ezek a betétek 1920-ban már megújításra találtak. Nem kell említenem, hiszen közismerten örvendetes tény a székelyek szaporasága, ez azonban arra vezet, hogy egyes telekkönyvek­ben nemcsak, hogy rengeteg tulajdonos szere­pel, hanem a birtok elparcellázódása következ­tében minden tulajdonosnak rengeteg telek könyvben van tulajdona bejegyezve. Míg a trianoni Magyarországon a betétek megújítása folytán mindenkinek az ingatlantulajdona egy telekkönyvi betéten szerepel, addig Székelyföl­dön és Erdélyben átlagban minden tulajdonos­nak legalább 10 telekkönyve van. Az udvar helyi járásbíróság 53 községe közül 12 község­ben van tagosítás, ,ami különösen megnehezíti a telekkönyvi munkálatokat, mert ez még inkább fokozza a birtoknak mind természetbeni, mind telekkönyvi elaprózódását. Mindez azt jelenti, hogy Erdélyben legalább háromszorannyi munka van egy telekkönyvi átírásnál, mint az ország többi területén. Ha tehát átlagban 6000 ügyszámra szoktak egy telekkönyvvezetőt szá­mítani, akkor Erdélyben 2000 ügyszámra kel­lene egyet beállítani. Csak egyetlen példát említek. Az udvar­helyi járásbíróság 1942 október havában már a 10.780-as számnál tartott Ez feltétlenül indo­kolttá teszi ennek a járásbíróságnak azt a ko­moly kérését, hogy egy harmadik telekjegyző­könyvvezetői állást szervezzenek és töltsenek be. Ügy tudom, hogy ezt a kérdést a maros­vásárhelyi ítélőtábla felterjesztése is támo­gatta és erről a helyről is nagyon kérem a mi' niszter urat, hogy szíveskedjék ennek a kérés­nek eleget tenni és ezt a harmadik telekkönyv­vezetői állást engedélyezni. Ez a kérés annyi­val indokoltabb, mivel a sokkal kisebb telek­könyvi forgalmú Ceglédnek és Nagykőrösnek szintén három telekkönywezetője van. A telekkönyvi állapotok rendezésével kap­csolatban az előttem szólott t. képviselőtársam említette, hogy a románok nagyon sok község telekkönyvét ^ egyszerűen magukkal vitték. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztas­sék ezeket a telekjegyzőkönyveket diplomáciai úton visszakövetelni, mert a székely kisgaz­dák sem eladni, sem vásárolni jogérvényesen nem tudnak s a hitelélet teljesen szünetel. Ha nem adják vissza a telekkönyveket, akkor a községek birtokában lévő kataszteri birtokívek * tisztázásával és azonosításával kellene a telek­könyvi jogbizonytalanságot megszüntetni. Egy másik kérdésem és kérésem, hogy a román közjegyzők által elvitt hagyatéki iratok visszaszerzése itránt is méltóztassék az eljárást a külügyminisztérium útján megindítani. Ugyancsak tisztelettej kérem a legfelsőbb ro­mán bírósághoz, amely megfelel a magyar Kít­riáuak, a fellebbezés folytán felkerült peresira­tok vitsiázaszerzését is. A románok által ma gyarságuk miatt elbocsátott és most visszavett bírák, bírósági tisztyiselők saját hibájukon ki­vül szolgálaton kívül eltöltött idejének a nyug­díj szempontjából történő móltányos beszámí­tását is kérem és ezt^ kitérj eszteni! kérném azokra a bírákra is, akiket ügyvédi oklevelük alapján neveztek ki. A bírósági tisztviselők és a bírák r füzetese tekintetében több képviselőtársam intézett ké­rést a mélyen t. igazságügyminiszter úrhoz. Ezek a bírósági'' tisztviselők mindig a legna­gyobb lelkiismeretességgel telesítik kötelessé süket és igazán hivatásuk magaslatán állnak. Érthetően lesújtja tehát őket az a körülmény, hogy amíg más hivatalokban a városi, vagy megyei alkalmazottak legalább egy Shavi fizeté­sükkel egyenlő karácsonyi segélyben részesül­nek, addig ők 6—8 pengő, szinte megalázónak mondható karácsonyi segélyt kaptak. Arra ké­rem a miniszter urat, hogy különösen a mai nehéz világban, amikor a téli beszerzés a tiszt­viselők számára olyan nagy nehézséget jelent, találja meg annak módját, hogy ezek az érde­mes bírósági és törvényszéki tisztviselők is legalább egy havn fizetésüknek megfelelő kará­csonyi segélyben részesüljenek. (Helyeslés a középen.) Tisztelettel kérem az igazságügyminiszter urat a, sepsiszentgyörgyi ierazságügyi palota építésének megindítására. Sepsiszentgyörgyön a járásbíróság, a telekkönyvi hatóság és az ügyészség teljesen el van választva a törvény­széktől, egészen más uteában, külön éoületben, még pe'dig rossz, egészségtelen éoületben vau. Ezért kérem az igazságügyi! palota megépítésé­nek tervbevételét. Beszélhetnék még többet is, Ígértem azon­ban, hogy rövid leszek és így az említett dol­goknak az igazságügvminisziter úr _ szíves fi 1 gyeimébe ajánlása mellett azzal a bizalommal, amellyel pártunk! és magam is az ijsrazságüeyi kormányzat iránt f viseltetünk, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni? ~ (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitat bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Valóban nem frázis, ha azzal kezdem beszédemet, hogy kedves kötelességet teljesítek, amikor hálás kö­szönetet mondok elsősorban mindjárt az előadó úrnak az ő rendkívül értékes, mindenre kiter­jedő, szakszerű, formai szépségekben is bővel­kedő szép előadói beszédéért, de ugyancsak há­lás köszönetet mondok pártkülönbség nélkül a vita összes szónokainak is azért az idő komoly­ságához igazán méltó, emelkedett szellemű vi­táért, amelynek során tárgyilagos és általában jóindulatú elbírálásban részesítették az igaz­ságügyi hatóságok, és intézetek működését. Igaz, hogy rámutatva a tapasztalt, vagy jóhi­szeműen vélt hiányosságokra, de másrészt nem fukarkodva az elismeréssel, sőt itt ott a dicsé­rettel sem, amiért természetesen külön köszö­netet mondok azoknak a munkatársaimnak nevében akiket ez az elismerés és dicséret meg­illet. T. Képviselőház! Mielőtt a vita szónokai­nak válaszolnék, a régi szokáshoz képest, de úgy érzem, kötelességszerűen is, egy rövid kis összefoglalást szeretnék adni az igazságügyi hatóságoknak és intézeteknek a múlt évi költ­ségvetési vita óta eltelt egy esztendő alatt ki­fejtett működéséről, arról a komoly és lelkiis­meretes munkáról, amelyet ezek az igazság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom