Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

'196 Az országgyűlés képviselőházának SÓS. ugyanakkor közösségi termék is. A nemzet egyeteme, a lángeszű szellemi és vérségi elődök sorozata, a megelőző századok, a kornak szelleme mind-mind kialakító tényezők. A végvári világ nélkül Balassa Bálint nem írt volna gyönyörű, halhatatlan vitézi énekeket. Komárom polgári környezete, a pápai kollégium szellemi dajkálása, Kecskemét pusztai világa, a 48-as szabadságharc nélkül Jókaink nem lett volna az, akinek mi ismerjük. Ebben leli magyarázatát, hogy minden szellemi termék egy bizonyom idő múlva a nemzet közkincsévé kell, hogy váljék. Addig azonban nem csupán a szerző, hanem elsősorban a kiadók, azután az örökösök pénzértékben kifejezhető, szabadkereskedelem tárgyát képezhető tulajdonát alkotják egészen a szerző halálától számított ötven évig, szóval egy olyan hosszú ideig, ami másfél emberöltőinek; felel meg, mialatt az egyes művek utáni jövedelem élvezete rendszerint már nem a közvetlen örökösök, hanem különböző jogügyletek folytán már olyanok kezében' van, akik a nagy alkotó szellemétől teljesen távol állanak. (Felkiállások a balközépen: Grósz Bella!) Vájjon nagy jogfioiszltasnak Számítana-e, hia ezt a kérdéses ötven évet más államok törvényhozásához képest rövidebbre, 30 évre, egy emberöltő tartamára rövidítenők, hogy mindahhoz, ami részbeni' a nemzet egyetemének is köszönhető, a nemzet széles rétegei közkincsként hamarább hozzájussanak, mielőtt az minden aktualitását elvesztené? Másrészt pedig nagyobb mértékben' kellene gondoskodni a szerző, a szellemi ember, az alkotó védelméről, hogy öreg napjaira ő maga viagy később hátramaradott családja ne jusson végnyomorba és ne legyen kiszolgál tátva a kiadók kényének-kedvének. Az egyszerű ^napszámosnak is megvan határozva a létminimuma, így kell, hogy legyen a szellemi embernek, az alkotónak is meg legyen határozva a részesedési minimuma egyes művek után. Ma a kiadói joggal nemcsak élni. hanem visszaélni is lehet abban a pillanatban, amikor a kiadónak joga nyílik valamely szellemi termék kiadására és ki inem adására. Mi sem könnyebb, mint a kiadók mentalitásának mesr nem felelő művet előre, születésének pillanata előtt lekötni, azután egyszerűen' irattárba süllyeszteni, hadd porladjék el, hadd felejtődjék el. S az a szellemi termék, amely hatni, irányítani tudna a nemzet közösségében, egyszerűéin' eltűnik, nem kap nyilvánosságot, megfullasztják, mielőtt -megszületett volna. Mi ez, ha nem a nemzet javainak elsíkkasztása? Mert hiszem maga a nemzet, is közreműködik abban, hogy valaki egy remekművet alkosson. Olyan jogszabály meghozatala szükséges, amely az ilyen előre felvásárolt és bizonyos időn keresztül ki nem adott szellemi terméket egyszerűen közkinccsé nyilvánítja. Ezek után engedtessék meg inekem, hogy bár röviden, de egyes olyan problémákra térjek át, amelyek elsősorban az én szűkebb tájházamat, Erdélyt érdeklik. Mindenekelőtt hálás köszönetemet fejezem ki az igazságügyi kormányzatnak azért a tapintatért, azért az odaadó munkáért, amellyel a magyar jog egységesítését sikerült Erdélyben zökkenésmentesen keresztülvinnie. Mi jogászok ezt szívből óhajtottak, mert mindig az volt a véleményünk, hogy egy nemzet kebelében csak egyféle jognak van helye, de felelősségünk tudatábaim aggályainkat is ki kellett fejtenünk, hiszen lényegében egy szokásjog ültetődött vissza olyain . ülése 1942 november Í8-án, szerdán, területre, ahol a folyamatosság már kilencven éve megszakadt, vagy pedig ahol ez a szokásjog soha érvényben sem volt — utalok a székely magánjogra. Most végre a szomorú időkre emlékeztető, nálunk igazaim csak ideiglenesen vendégszereplő osztrák magánjog utolsó romjai is eltakaríttattak. Azzal kapcsolatban, hogy egyes családjogi kérdésielkbeni eljárást az igazságügyminiszter úr újra kíván szabályozni, legyen szabad nagybecsű figyelmét felhívnom arra, hogy szükséges volna egy olyan bírói eljárás bevezetése, amely a kérelmezőnek őskeresztény származását erga omnes hatállyal megállapítaná. Ma tudniillik az a helyzet, hogy minden hivatal, intézmény, sőt magánintézmény is, valamennyi természetes eredeti okmányok alapján ezt saját hatáskörében külön-külön akarja megállapítani, amiből beláthatatlan zűrzavar keletkezett. (Ügy van! Ügy van!) Mert kinek nem volna ma baja hivatallal és ezzel kapcsolatban származásával'? Legalább is aiz aktív középosztálybeli emberek között. És így majd minden aktív embernek két-három garnitúra okmánnyal kell felszerelve lennie, hogy magát _ egyszerre mindenfelé megnyugtató módon igazolja. Most már megtörténik, — legalább is Erdélyben — hogy egy-egy eredeti okmány csak egy példányban van meg és azt Dél-Erdélyből beszerezni nem lehet, mert hiszen, ha el is jutna a kérvény az illető délerdélyi Lelkészi hivatalhoz, azt a lelkészt hivatalvesztéssel sújtanák, ha megtudnák/hogy egy magyar állampolgár számára a diplomáciai út megtoerülésével — ami felettébb hosszadalmas' — ilyen okmányt ki merészelt állítani, vagy átmerészelt adni. így megtörténik, hogy egy-egy közös felmenő egyetlen, példányban meglevő születési okmányára négyen-öten várakoznak, hónapokon keresztül, amíg az valamely hatóságtól vagy minisztériumtól visszakerül. (Ügy van! a balközépen.) Nem volna-e egyszerűbb, ha ezt az őskeresztény származást az eredeti okmányok alapján bírói úton egy családra vonatkozóan meg lehetne állapítani? (Ügy van! Ügy van! — Taps a balközépen.) Ami pedig az erdélyi földet magát illeti, nem csupán birtokpolitikái, hanem igazságügyi vonatkozásban is meglehetősen sok tisztázatlan kérdés van. Elsősorban ott vannak azok a községek, amelyeknek telekkönyve túlmaradt vagy egyszerűen elvitték. Most milyen ingatlanforgalom lehet az ilyen községekben? Meg kell említenem azt is, hogy ott vannak aa 1—2 holdas földeik, már a negyedik, ötödik vagy tizedik tulajdonos kézén, amelyek eredetileg agrárreformos juttatások voltak, most pedig szegény magyar parasztok kezén vannak, akik hétről-hétre jönnek a bíróságokra és nem tudják elképzelni, hogy ezek a földek miért nem forgalomképesek', miért nem lehet reájuk kölcsönt felvenni. Hasonlóképpen van a házakkal, amelyeknek telekértéke elenyésző hányadot képez sí minthogy a ház agrárreformos juttatáson épült s rendszerint valamelyik szegény magyar emberé, aki annakidején megvásárolta a telket a szerencsés juttatóitól, most nem tud házára, ami egyetlen össiziekuporgatott vagyona, kölcsönt kapni. Nincs hitele most, amikor jobb időik eljövetelével egy kicsit terjeszkedni, tovább építkezni, vállalkozni szeretne. Bizony botcsinálta kényszerhitbizományok ezek és kis megspórolt magyar vagyonkák vannak évszámra' guzsbakötve s bizonytalansága