Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Az országgyűlés képviselőházának $08, Ebben a helyzetben az avatatlanok előtt könnyen felvetődhetik a kérdés, hogy nincs-e a parlamenti jogalkotás ma senyvedő állapotban nálunk is és nem túlzott-e a végrehajtó hatalom jogszabályalkotási készsége és hatásköre. Ezzel kapcsolatban — amilyen röviden csak érinthetem a dolgot — meg kell jegyeznem, hpgy a mi parlamentarizmusunk nem egy ki agyait r papirosalkotmánynak az intézménye, hanem évszázados jogalkotásnak, évszázados alkotmányos fejlődésnek az eredménye és ezt elismerik még azok is, akik történetesen egykamarás országgyűlést akarnak, amikor elismerik;, hogy ennek az országgyűlésnek, igenis, létjogosultsága van. Ami magukat a jogszabályokat illeti, örömmel tapasztalhatjuk, hogy a, közösségi szellem hovatovább előtérbe nyomul. Előtérbe nyomul az én fokozott felelőssége a közösség iránt és ez valóban korunk igazi szelleme. Ha nem találkoztunk e'ddig nagyob kodifilkációs jogalkotásokkal,, amelyek az egyén jogait és kötelezettségeit a családdal, az állammal szemben, továbbá a munka fegyelmét és becsületét körülírnák és biztosítanák, valamint nemzeti létünk alapját, a magyar termőföldet és a tokét egész terjedelmében a nemzet szolgálatába állítanák, ez csak a most fennálló háborús viszonyoknak köszönhető. < Ezért csupa részmegoldás, csupa növeli ár is jogalkotás az, ami elénk tárul, amint már többen szerencsések voltak ezt említeni. Mindmegannyi emléke ez egy jogi síkon vívott csatárharcnak, amelyet lépésről lépésre kell vívnunk nemzetünk élet jogainak megvédéséért, egy jobb és magyarabb élet megvalósításáért. Ennek az állandó csatárharcnak fővezére az igazságügyminiszter úr, akiinek általam igen nagyrabecsült személyét akkor is ott szeretnők látni, amikor megindul az általános offenzíva a magyar élet követelményeinek és a magyar élet alapjának megfelelő jogren'dszer kialakításáért, amelyet a szabados cselekvés és a mindenre való tekintet nélküli »adom-veszem« szelleme helyett a nemzeti szolidaritás,, a közösség iránti fokozott felelősség szelleme hasson át, A mii jogrendszerünk egyes alappilléreit egy népünk szellemétől elidegenített kor építette be abba a jogrendszerbe, amely minden politikai viszontagság és időleges szét'darabolíság ellenére az évszázadok során folyamatosan fejlődött és r fejlődött volna az 1848-as törvényhozás nyomán is, ha az abszolutizmus a halálos csapást nem éppen erre a jogrendszerre mérte volna, amely csapás olyan következményekkel járt;, hogy egyes részleteiben münd a mai napig nem tudtuk kiheverni. Csupán a magyar föld tragédiájára kell utalnom, annak tragikus eposzát egypár hónappal ezelőtt ennek a teremnek a falai visszhangozták, mert az ősiség közjogi rendszerébe beágyazott földet az abszolutizmus eltelte után, mint a pénz- és kamatgazdálkodás függvényét láttuk viszont és ma a magyar földre általában az a szabály áll, amelynek értelmében az csereberélhető, a végletekig osztható, mdnt bármiféle a ponyvára kicsomagolható áru, amelyet, ha úgy tetszik, maguk a pénzintézetek vásárolhatnak meg, egyszóval megszoktuk, átment a gondolkozásunkba, hogy a földre vonatkozólag nem gazdasági egységekbein, középés kisgazdaságokban, hanem holdakban, öleikr ben, illetőleg befektetésképpen pénzben, régebben forintban, koronában gondolkoztunk, aminek fatális következménye volt. hogy később kénytelenek voltunk leuban, dinárban, szokolülése 194% november 18-án, szerdán. 4Ö5 ban gondolkozni erről a földről. Ma az ebből eredő veszélyt beláttuk, kénytelenek voltunk egyes segédjogszabályokat hozni, legalábbis a különböze ügyleti jóváhagyások formájában. De mikor leszünk ott, hogy a föld igazságügyi és telekkönyvi vonalon szabályoztassék a régi jobbágy téliekhez hasonlóan, amely megélhetési bázis volt, mint birtokminimum és miikor alkotjuk meg a kis parasztgazdaságot, mint telekkönyvi és oszthatatlan jogi egységet, annak minden köz-, hitel jogi, örök- és családjogi következményével együtt, amikor még a tervszerű és nagyobbmérvű tagosítás sem jutott a megvalósítás stádiumába? A másik, korszellemben megoldásra váró kérdés, amely újra meg újra visszatért költségvetési tárgyalásunk alkalmával, amelyet már tavaly is bátor voltam megemlíteni, a részvény jog kérdése. Mai részvény jogunk a névtelen, bujkáló és nyereséget hisztérikusan hajhászó tőkének teljes kiélési jogot ad, akárcsak a kapitalizmus gátlásnélküli virágkorában. (Ügy vctn! Ügy van! d balközépen.) A hitelt szabályozó, ipari vállalatokat mozgásban tartó pénztőke legszívesebben ezt a formát választja. Ma a részvénytulajdon egy okkult vagyontárgy, ellenőrizhetetlen, minden bejelentési kötelezettséget kimondó jogszabály ellenére. Mi akadályozza meg azt, hogy eigy részvénytársasági gyűlési ne váljék bábszínházzá, ahol bábemberek — strómanok — elnököljenek, nyula tkozzanialk, beszámoljanak és szavazzanak, miközben valaki őíket láthatatlan huzalokon hátulról rángatja. Ma, amikor a nemzet termelésének 'és hiteléletének javarésze a részvénytársaságok kezében van, joggal kérdezi a nemzet közvéleménye, hogy a részvénypakettek milyen jogszabályok alapján, milyen feltételekkel és kik között cserél nek gazdát és általában a részvénytulajdonosnak milyen jogai vannak. Joggal megkérdezheti a nemzet közvéleménye, hogy azok. akik az ország ipari, ásványi kincseivel sáfárkodnak, ennek a nemzetnek hű fiai, a termelésnek szakemberei-e vagy pedig csupán a profitnak lovagjai, amikor az előállított cikkek mennyiségétől és minőségétől ezrek 'és ezrek élete függ ott kint a Don mentén és ettől függ itt bent a belső front tartása is; másrészt pedisr ezer és

i ezer egzisztenciának, magántisztviselőnek és munkásnak sorsát nem lehet csupán a konjunkturális profit puszta függvén vévé tenni. (Ügy van! tfgyv<tn! a középen.) Ha a nemzet javaiban és nem pénzben gondolkodunk, akkor ezek a részvények tőzsdei spekuláció tárgyai tovább nem "lehetnek. Szükséges a rés'zvényjogot újra szabályozni. A. legutóbbi hetekben az Uj Magyarságban olvashattunk ezzel kancsolatban e°"v épületes cikksorozatot. Mindezek a jelenségek megindokolják azt, hogy új résizvényjogot kérünk. A közösséigi^ szellemmel kapcsolatban még fel szeretném hívni az igazságügyminiszter úr figyelmét a következőkre. A költségvetéshez fűzött indokolásban olvastam azt, hogy a magyar remekírók kiadására új jogszabályok készülnek. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlítem a magyar szellemi tulajdon a szerzői jog kérdését is. A mi szerzői jogunkat az 1921. évi LIV. te. szabályozza. Ez a törvény annakidején a legmodernebb foglalkozásnak számított, mégis rá kell mutatnom arra, hogy ez most már több szempontból nem felel meg a mai idők szellemének, a közösségi életnek. Kétségkívül^ a remekmű mindenekelőtt a lángész terméke, egyéni termék, de 77*