Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
492 Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1942 november 18-án, szerdán. dalnak rossz szándéka, vagy rosszindulata az oka, hanem egyszerű emberi machináció. (Ugy van! Ügy van jobbfelől.) Ezt akarom hozzáfűzni az összeférnetlenségi törvény problémájához. Most pedig érdembe a mindenekelőtt egy mondattal akarok csak áldozni és elébeharangozni a honvédelmi költségvetésnek. Ma minden költségvetésnél és minden költségvetés előtt minden babér azoké, akik messze, ezer kilométerekre a határokon túl védik ezt a rendet, ezt a jogrendet és lehetővé teszik nekünk, hogy itt nyugodtan élhessünk és költségvetéseket tárgyalhassunk. (Úgy van! Ügy van!) Ez megnyilatkozik, ha nem is f ellengős szavakban, de az igazságügyi költségvetés indokolásának első mondatában, amely azt mondja, hogy (olvassa): »A törvényhozás az 1941 :XX. te, 1. t-ában foglalt rendelkezéssel — közel .huszonhárom évi megpróbáltatás után — a magyar állam területéhez visszacsatolta a m. kir. honvédség által visszafoglalt délvidéki területeket. Ennek következtében az igazságügyi tárca, költségvetései a visszacsatolt délvidéki területekkel gyarapodott Magyarország igazságügyi hatóságainak kiadásait és bevételeit foglalja magában.« Én a költségvetésben annak egyik legjelentékenyebb tételével, főleg a törvényelőkészítésben es a rendeleti jogalkotásban való közreműködéssel kívánok foglalkozni. Ezt a közreműködést az igazságügyminiszter úr eszközli. Az általános indokolás szerint 1 (olvassa): »Az igazságügyminisztérmmnak a törvényelőkészítés és^ a rendeleti jogalkotás munkájában való részvétele ezidőszerint az alábbi négy nagyobb csoportra tagolható: a háborúval és a rendkívüli gazdasági viszonyokkal, az elszakított országrészek visszacsatolásával, a zsidókérdés rendezésével és az államélet rendes menete során szükséges jogalkotással kapcsolatos területekre.« Én már a bizottsági tárgyalás során voltam bátor az igazságügy miniszter úr szíves figyelmét felhívni arra, hogy amennyiben szerény személyemen állana, én a magam részéről azt kérném, hogy egy ötödik csoport is létesíttessék, amelynek területiéire az igazságügyminiszter úr működése, illetőleg az igazság« ügyminisztérium törvény- és rendeletelőkészítő osztályának működése kiterjedne, ez az ötödik csopoirt pedig volna a nemzetvédelem fejlesztése során szükséges jogalkotással kapcsolatos területi is. A bizottsági tárgyalásnál is voltam bátor röviden kifejteni, hogy a nem- • zetbiztonsági, a nemzetvédelmi és a nemzetfejliesztési jogszabályokra gondolok. Az igazságügyminiszter úr megtisztelt engem azzal, hogy válaszában reflektált, erre a felszólalásomra és töhbek között azt mondotta, hogy hiszen én talán az ő és minisztériuma minden működésében csakis azt látom és láthatom, hogy a nemzetvédelmi szempontokat nagyon is szem e'lőtt tartják és a nemzetvédelmi szempontok szerint alkotják a törvényeket, a rendeleteket és viszik át azokat a gyakorlati életbe. A magam részéről ezt tisztelettel és örömmel koncedáltam is, de miután akkor nem volt idő. mód és alkalom arra, hogy bővebben szóljak erről, most egy 5—10 perces eszmemenet ^keretében^ legyen szabad mégis visszatérnem arra, miért kértem én akkor az igazságügyminiszter urat, hogy tudatosan dolgozzék éhben a tárgykörben az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya. Talán mintegy bántóan hangzik, ha azt mondom, hogy »tudatosan«, mert hiszen az igazságügyminiszter úr és az ő törvényelőkészítő osztálya, annak nagynevű vezetője, Vladár Gábor és Bonczos államtitkár úr nem szorulnak rá arra, hogy nekik ebben a tekintetben tanácsot adjunk, akár én, akár más; hogy mégis miért hívom fel újra és újra erre a figyelmet, ezt egyetlen szóval tudnám megindokolni, amelyet már beszédem elején WerDŐozire vonatkozólag mondottam, ez az egy szó pedig az, hogy: intuíció. Mit értünk voltaképpen az intuíció fogalma alatt 1 ! Az intuíció szerintem ihlet, amely tériben, időben, terjedelemben, dinamizmusban többet hoz ki az emberi alkotásokból, mint amennyit az aidiott korlátok és gátak között emberi erőtől várni lehet. Ennek az intuíciónak meg kell nyilvánulnia a jogi életben is. Szerintem nem elégséges az, hogy kitűnő törvényeket hozunk; nem elégséges az, hogy azokat — tegyük fel — kitűnően hajtják végre, mint ahogyan nem mindig hajtják végre kitűnően; nem elégséges az, hogy van invenció; nem elégséges az, hogy van tudásunk; néni elégséges az, hogy van végtelen becsületességünk; nem elégséges az, hogy van szorgalmunk. Mindez nem elégséges. Kell ezen felül is valaminek^ lennie, egy magasaJobrendű ihletnek: intuieiónak, amely azt a bizonyos pluszt; kihozza térben, időben, formában, dinamizmusban. Erre legyen szabad egy pár példát felhoznom. Ha azt kérdezi valaki tőlem, hogy mi az intuíció eddigi jogfejlődésünknél, erre azt mondhatnám, gondoljunk a vérszerződésre, gondoljunk a Szent Koronának az egész vilá• gon egyedül álló tanára, gondoljunk Werbőczi szerepének az újabb időben történt és általam előbb is aláhúzott meglátására^ a nemzeti szellemnek bele-lehelésére az ő jogalkotásaiban, joggyüjtésébeu és még több ilyen dologra: ez mind intuíció, ez mind felül van azon a téren, azon az időn, azon a mértéken, azon a dinamizrmuson, amelyet elvárni lehet Ez valami több: ezt meg kell érez-nh Van azután az intuíciónak egy ellentéte, az éremnek egy másik oldala is. Például Szent István a fiához intézett intelmeiben többek között azt mondja, hogy: Begnum unius linguae inbecilie et fragile est. Ahogyan ezt ma magyarázzák;, ez pontosan ellenkezője az intuieiónak. Szerintem meni az volt a célja Szent Istvánnak, hogy azt bizonyítsa be, hogy csak az az ország, az a regnum lesz erős és töretlen, amely többnyelvű és többerkölcsű népet foglal hatalmi jogkörében és nem azt akarta kifejezni Szent István, amit egyes nemzetiségek bizonyos túlkapásokkal belemagyaráznak, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) hogy itt tehát minden nemzetiségnek a kormányzásban, a regnum birtoklásában,, az impérium gyakorlásában a magyarsággal egyenlő jogai vannaki. (Úgy van! Ügy van!) Nem ezt! Szerintem pontosan az ellenkezőjét, (Ügy van! Ügy vamJ) mégpedig azt, hogy egy regnum arravaló, hogy több népnek, amely annak a regnumnak a bűvkörébe jött, amely érzi annak kardja j suhintásának erejét, palástjának betakaró erejét és megvédő izmos karjának úttartását és biztonságát, erős összefoglalója legyen; ezért tessék alkalmazkodni minden többnyelvű és másnyelvű népnek ahhoz az egyetlen néphez, amelyik a reghumot, az impériumot gy.aikorolja. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Ez az értelme ennek, tisztelt Ház. Ezért felemelem a szavamait az
