Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
Az országgyűlés képviselőházának 808. T. Ház! A nemzetek és népek nem szívesen és nem rokonszenvből változtatnak életviszonyaikon ós jogi iiendszereiken. Hatalmas, át nem fogható és az egyes nemzetek által meg nem akadályozható erkölcsi, lelJki, 'technikai és gazdasági erők irányítják minden nemzet sorsát. A magyar nép egy évezredjen keresztül egészséges valóságérzékkel, lelkiséggel és 'akaraterővel tartotta fenn magát és tudta a különböző koir&z alkokon átmenteni azokat az értékeket, amelyeket az elődök alkottak és ráhagytak. A korszellem rendszerint az azt kitermelő nemzet életében szokott 'bizonyos merevséggel érvényesülni, ellenben azoknak a nemzeteknek életében, amelyek átörökíthető értékkel rendelkeznek, a régi rend átalakulása káros zökkenést nem okoz. Meggyőződésem, hogy amikor új életviszonyokat fogunk szabályozni és különösen új jogrendszerünket fogjuk kialakítani... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Bocsáry Kálmán:..., a nemzet regi értékei fognak bennünket az új viliágba átvezetni. Mivel tudom, hogy az igazságügyminiszter úr és kiváló munkatársai, akikkel szemben kifejezett elismeréshez lelkes örömmel csatlakozom, ezeknek a magasabbrandü szempontoknak alapján formálják a mi jogalkotásunkat és építik a hidat nemzetünk új korszakába,... Elnök: Méltóztassék befejezni, képviselő úr. Bocsáry Kálmán:... a költségvetést örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és á középen. — A szónokot sokan üdvözlik-) Elnök: Szólásra következik Î Porubszky Géza jegyző: vitéz Zerjintváry Szilárd! Elnök: vitéz Zerinváry Szilárd képviselő urat illeti a szó. vitéz Zerinváry Szilárd: T. Képviselőház! Az igazságügyi költségvetés vitájában igen nagy élvezettel hallgattam az összes felszólalásokat és magának az előadó úrnak előadását is. Az ilyen felszólalások alkalmával szinte sajnálja az ember, hogy az idő rövidsége nem engedi meg a szónoknak a bővebb okfejtést és a hosszabb kiterjedést, mert úgy érzi ilyenkor az ember, hogy valamit veszít tanulásban, lelkesedésben és lelkesítésben. Nagy élvezettel 'hallgattam Bocsáry Kál mán igen t. képviselőtársam magas színvonalú fejtegetéseit is. Ugyancsak az idő rövidségére való hivatkozással nem tudok azokra részletesebben reflektálni, de felesleges is, mert minden egyes szavát aláírom. Legyen szabad azonban visszatérnem az ő beszédét megelőzőleg elhangzott egy-két felszólalásra. Ezek között a felszólal ások között az első Nagy László igen t. barátomé, akinek egyesmegállapításad't» bár a túloldalon ül, szórólszóra aláírom. Aláírom például azt, aanát a bírói karról mondott s azokat a szavait, amelyekkel a bírói kart olyan szépen megdicsérte, munkájukat méltatta, kívánságaikat kifejezésre juttatta az igazságügy miniszter úr előtt többek között azzal a kifejezéssel élve, hogy a bíró legyen anyagilag és erkölcsileg független, mert a cipőtalpaló és jegyzőkönyvet körmölő bíró nem ideális állapot. Mint a magyar képviselőháznak ezidőszerinti egyetlen bíró tagja, a túloldalra is hálásan megköszönöm ezeket e szép szavait Nagy László képviselő társamnak. Mondott valamit az én igen t. képviselőtársam Verbőczyről is, a nagy jogalkotóról, -akiről azután Mezey Lajos t képviselőtársam gyö nyörű beszédében többek között azt mondotta, ülése 1942 november 18-án, szerdán. 491 hogy nemcsak a magyarságnak, hanem egész Európának akkori legnagyobb jogtudósa volt. Werbőeziről sok téves fogalom van közéletünkben és jogászi életünkben. Általában úgy látják őt, mint a nemesi, a főnemesi és a rendi jognak olyan képviselőjét, aki a hangsúlyt egészen erre helyezte s aki mintegy a rendi előjogok bástyáit védelmezte a jobbágyság ellen, tehát bizonyos fokig lokálpatrióta vagy mondjuk, rendi patrióta volt. Nagy László t. képviselőtársam igen magas színvonalú és mély meglátású beszédet tar tott, de ebben a tekintetben ő sem látta meg Werbőczi nagyságát, ellenben meglátta Mezey Lajos igen ft. képviselőtársam, — és ehhez valami hozzáfűznivalóm nekem is lesz — hogy ő a nemzeti lélek géniuszát, ihletét vitte bele a magyar jogalkotásba, meglátta azt, amit én az ő beszédének folytatásaképpen tovább fejlesztek; meglátta azt az intuíciót, amivel ő meszsze kiemelkedett kortársai közül, nemcsak mint magyar ember, nemcsak mint jogászember, nemcsak mint európai ég világraszóló jogász, hanem amivel messzire hatva, századokra kitér jedŐieg bele lehelt valamit a jogéletbe; ez a Ibelelehelés pedig az, hogy a római jognak szinte erőszakosan betörő hatásával szemben, amellyel szemben maga a hatalmas germán jog sem tud védekezni, megvédte a magyar jogot, megvédte talán a rendiség bástyái mögött, de megvédte és megtartotta magyarnak, nemzetinek és messze századokra biztosította ezt a nemzeti jelleget. Ezt kell meglátni Werbőcziben, ez Werbőczi intuíciója. (Gr. Apponyí György: Ügy van!) T. Ház! Ha már most tovább megyek a felszólalásokban, akkor lehetetlen észre nem vennünk Bndinszky László igen t, képviselőtársamnak egyik észrevételét, amely többek között az öszeférhetlenségi törvény előkészítésével foglalkozó bizottságra vonatkozott, amelynek mindketten tagjai vagyunk és amelyre vonatkozólag azt az aggályát fejezte ki. hogy valamiképpen a Zsitvay-féle javaslatból nem lett soha törvény, így nem lesz ebből sem, mert hiszen meg kellene állapítani a tényállást, meg kellene szüntetni bizonyos igazgatósági tagságokat és leküzdeni mindezeket a gát' lásokat, hogy egy tiszta összeférhetetlenségi törvény megalkotható legyen. Kijelentem: annak ellenére, hogy nem vagyok vezérszónok, csak egyszerű, szónoka pártomnak, mégis tudom, hogy pártunk túlnyomó többségének álláspontját vallom, amikor mondom azt, hogy igenis, követeljük mi is a tiszta, a legpuritánabb, a legegyenesebb és a legjobb összeférhetlenségi törvényt. (Börcs János: Máért nem csináljuk akkor meg! — Mozgás.) Elnök: Méltóztassék a szónokot beszélni hagyni. Ne méltóztassék zavarni. Vitéz Zerinváry Szilárd; A törvényhozó tógája legyen szerzetesi talár, legyen az fehér tóga, legyen a tiszta becsület tógája; amit hozott magával azt értékesítse, de a törvényhozó ne szerezzen, különösen ne szerezzen olyasmit, amit törvényhozói minőségben szerezni nem lehet. (Helyeslés.) JÇ&t követeljük erről az oldalról és ebben a tekintetben nem engedjük a másik^ oldalt magunkra licitálni. (Helyeslés jobbfelől.) Ebben a tekintetben semmi vád és szemrehányás bennünket nem. érhet, annál is kevéebbé. mert ezt a vezérfonalat volt miniszterelnökünk, Bárdossy László maga adta meg és amennyiben a vita, vagy a törvényelőkészítés bizonyos fokig vagy bizonyos vonalban módosul vagy megváltozik, ennek nem ennek az ol-