Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-294

38 Az országgyűlés képviselőházának 294. ülése 1942 október 15-én, csütörtökön. tartalmat és teremtse meg a lehetőséget arra, hogy a decentralizációból le legalább annyi megvalósulhasson, amennyi az egyes tájegységek egészséges közigazgatásához okvetlenül szükséges. Mosonyi kJ3ft>viselőtársamnak szeretnék még válaszolni, aki arról az oldalról nem elsőül hozta fel a mi behíváson alapuló mandá^ tumunkat. Több ízben hallottuk már közbeszólások formájában is, hogy az erdélyi képviselők és általában a visszatért területek képviselői nem választás, hanem behívás útján ke«

1 rültek ebbe a házba, (Maróthy Károly: Ez nem sértés!) bizonyos mértékig csökkenteni akarják a súlyunkat, (Maróthy Károly: Nem! — vitéz Lipesey Márton: Hát mit akarnak mást?) sőt 'kétségtelenül csökkenteni akarják a súlyunkat, nem tudjuk, miért. Hiszen ez ellentétben áll Mosonyi képviselő úr felfogásával is, aki elvileg a tisztyiselővála sztásoknál is a kinevezési rendszer hívének vallotta magát, ha ennek ellenpólusa, vagyis az, hogy legyen egy nemzetszervezet, amely kinevezésre ajánl, megvan. Már pedig a behívott képviselők, azt hiszem, majdnem mind ilyen, az erdélyi életben kialakult nemzetszervezetben vállaltak munkát, (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) az az élet termelte ki és választotta ki őket. {Mester Miklós: Közöttünk is vannak behivottak!) Ugyanazt akarom mondani: az ellenzéki padokon is vannak behívott képviselőt, ami ugyancsak azt bizonyítja, hogy nem lehet a behívott képviselőket eggszen egyszerűen a kormány kiszolgálóinajk tekinteni, (Felkiáltások a széisőbaloldfílon: Nem! Nem!) mert mi igenis álltunk már kormányhatalommal szemben és ez a szembenállás, azt hiszem, nagyobb kockázat volt* mint amilyen a mai szembenállás lenne. (Egy hang a ssélsőbaloldalon: Ebben igaza van!) T. »Ház! Az Erdélyi Párt részéről a tárgya ^ lás alatt lévő törvényjavaslatot teljes egészében elfogadom és elfogadnám akkor is, ha nem ideiglenes megoldást hozna, mert helyesebbnek tartottam volna, ha a kormány már most nem ideiglenes formában, nem ötéves in' tervalkumnál, (Maróthy Károly: Meglesz!) hanem véglegesen rendezte volna ezt a kérdést (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meglesz!) Elnök: Kérem, ne tessék a szónokot zavarni. Albrecht Dezső: Valószínű, hogy meglesz, természetesnek vettean. volna azonban, hogyha kormány már most jöjjön ezzel. Mi ezen az állásponton vagyunk és amikor azt az óhajunkat fejezzük ki, hogy a közigazgatási reform elmaradt részei is mielőbb idekerüljenek a Ház elé, főképpen a decentralizációra .és az az egyes autonómiák hatáskörének elmélyítésére vonatkozó részek, ennek az óhajunknak •előrebocsátása mellett a törvényjavaslatot megszavazom. (Helyeslés és taps a jobbolda' Ion és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Vásáry István! Elnök: Vásáry István képviselő urat illeti a szó. Vásáry István: ' Mélyen t. Képviselőház! A parlamenti szolsások szerint az előttem szólott képviselő űr fejtegetéseivel kellene kezdenem felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk!) azonban elég rövid az^ idő, úgy látom, mindenki alkalmazkodik a házszabályszerű időhöz, és így nincs módoimlban részletesen foglalkozni beszédével. Mindenesetre egy nagyon jelentős szempontot vetett fel a maga álláspontjának megindokolására, amikor a nemzetiségi kérdésre utalt és előadta azt, hogy egyedül a magyar kormány erejében és hatalmában bízik, amikor azt reméli, hogy a tisztviselői kérdés megoldása, a tisztviselők alkalmazása az ország visszacsatolt részein a nemzet érdekeinek megfelelő lesz. (Gr. Teleki Béla: Nem így mondotta!) Mélyen t. Ház! Nem akarok hosszasabban foglalkozni ezzel a Jkérdéssel az említett okokból, csak egy kijelentést teszek. A nemzet léte nem a ttnindenkori kormány erején és hatalmán, hanem a nemzet erején és hatalmán nyugszik. Én nem vagyok hajlandó a nemzet erejének és hatalmának csökkentésére olyan rendelkezést megszavazni, amely meghagyja a kormánynak az erőt és a hatalmat olyan esetekben is, — mert voltak és lehetnek ilyenek — amelyek nem a nemzet erejét és hatalmát, nem a nemzet létét és jövőjét szolgálják. T. Ház! Meg kell vallanom, hogy ez a javaslat bennelmi igen nagy aggodalmakat kelt és nagy keserűség* töltötte el lelkemet amikor ezt a javaslatot megkaptam, láttam és elolvastam különösen annak indokolását. Azt mutatja ennek a javaslatnak az indokolása, hogy éveken keresztül kisérletezés folyt itt és a kisérletek kátyúba jutottak. Azt mutatja ez a javaslat, — és indokolása kiáltóan bizonyítja ezt, — hogy kormányaink nem készültek el az ország területének a visszacsatolásokkal való gyarapodására, nem készültek fel arra* hogy ezen a visszacsatolt területen zökkenésmentesen biztosíthassák a közigazgatás működését. (Maróthy Károly: Ez igaz!) Ez így áll, ezt nem lehet vita tárgyává tenni. Maga a belügyminiszter úr nagyon férfias őszinteséggel mondja meg azt, hogy a közigazq-atáis kátyúban van szervezeti részét illetőleg. Elmondja azt, hogy két-három-négy esztendeje már, hogy esryes országrészek visszacsatoltalak és még mindig nem állott be a rendszeres és végleges közigazgatás. (Cselényi Pál: Vis major is van!) De nemcsak ezt mondja az indokolás, nemcsak azt bizonyítja, hogy ezeken a volt megszállott részeken a kísérletezések sikertelenek lettek, hanem azt is bizpnyítja, hogy ezeken a volt megszállott részeken folytatott sikertelen kísérletezés az ország trianoni részén, az anyaországban is megbontotta a közigazgatás rendjét, szabályszerű, kívánatos funkcióját. Ez benne van a javaslatban. (SzöUősi Jenő: így van! A vis majorra nagyon könnyű hivatkozni!) Ezt nem lehet tagadásba venni. (Szöllősi Jenő: Nincs felelős senki!) Amikor a belügyminiszter úr 1939 október 27-én beterjesztette a törvényhatóságokra vonatkozó javaslatát, voltam bátor azt megellenezni több okból. A belügyminiszter űr akkor arra hivatkozott többek között és levonva a konzekvenciákat, ezeket mondotta (olvassa): »Mindezek figyelembevételével indokoltnak látszik a törvényhatósági választások elhalasztása a vázolt kérdések megoldásáig« — vagyis az önkormárayzatok ottani megszervezéséig és fungáltatásuknak megkezdéséig — »ami előreláthatólag egy év alatt meg fog történni.« Nem történt meg egy év alatt, ellenben egy év múlva ehelyett a belügyminiszter úr újabb javaslatot terjesztett be, amelyben ismét az országgyairapodásra hivatkozással egyrészt, másrészt pedig arra, hogy a közigazgatással kapcsolatos javaslatok előreláthatólag a törvényhatóságok szer-