Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
476 Az országgyűlés képviselőházának 308, 8-án történt árverési vételt, mondván 1940 január 20-án, hogy az árvetés napján még .néni volt alkalmazható az ingatlanok tulajdonjogának átírására vonatkozó fenti rendelet. Méltóztatnak látni: ez az a liberális felfogás és befolyás, amely mindent áthat. Pedig minden bizonnyal lett volna magyar vevő is. Szívesen az igaizsagugymiinisztieor úr rendelkezésére .bocsátom ezt a végzést, méltóztassék megnézni. Ezek a dolgok mutatják a zsidó liberális szellem befolyását, cnem is beszélve arról, hogy a bíróságokon még mindig vannak zsidó érdekeltségű bírók, még mindig ott van Deutsch Livia,, Bzigetiné,, a budapesti kir. büntető törvény széken, aki közismerten zsidó érdekek képviselője. Nem tud az igazságügyi kormányzat szabadulni ezektől a befolyásoktól. Vagy nem akarunk talán? Ez így nem mehet tovább, így nem lehet belenieszkednünk az új Európába, újabb törvényalkotást így hozni lehetetlen. Lázár Andor volt igazságdgyminiszter úrnak az a rendelkezése, amely szerint ügyvédjelöltek bizonyos ideig helyettesítésben nem jelenhetnek meg felsőbíróságok előtt, közvetve szintén a zsidóság érdlekét szolgálja, mert most, amikor kilátás van arra, hogy mégis c|sa.k kiesnek a zsidó ügyvédek? azzal állnak elő, hogy kérem,, ügyvédhiány van, nincs r és nem lesz elegendő ügyvéd. '(Nagy László: Ezt még nem mondta senki, nem is mondhatja.) Dohát itt van, kérem, ez a rendelkezés. Ezt azonban meg lehet és meg is kell változtatni, mert liberális rendelkezés az, hogy ügyvédjelölt felsőbb bíróság előtt nem tár* gyalhat. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány konkrét kérdésre térjek át, amelyek régóta vajúdó rendezetlen kérdések. Itt van a fegyelmi jog rendezetlensége. Van egy rehabilitációs törvényünk, amely bizonyos idő után a rehabilitáció előnyében részesíti a közönséges bűnözőt, akár hivatásszerűen, akár alkalomszerűen követett el bűncselekményt. Ezzel szemben ha egy köztisztviselő vagy általában bármely, a fegyelmi jog hatáskörébe tartozó ember valamilyen fegyelmi vétséget követ el és ennek következtében akár állását veszti, akár pedig megtartja, de súlyos hátrányba kerül: egész életén, a haláláig magán viseli a fegyelmi büntetést. Fegyelmi jogunk különben is egészen elavult, a Bach-korszakbeli osztrák rendeleteken alapszik, egyáltalán nem felel meg annak a szellemnek, amelyet az új Magyarország új törvényalkotása megkíván. (Nagy László: így van!) Méltóztassanak megengedni, megint csak kénytelen vagyok rámutatni arra a liberális felfogásra, amelyik szellemiségünket áthatja. A házassági jog egyes kérdéseinek rendezésével, a faj védelmi törvénnyel kapcolatban, amely meglehetősen átfogó volt, újabb problémákat termelt ki az élet. Kitermelte azt a problémát, hogy ha valaki a régi világban elvett egy zsidó nőt, vagy pedig egy keresztény nő zsidóhoz ment férjhez, de az újjáébredés korszakában rádöbbent, hogy különböző vérségüknél, lelkiségüknél, szellemiségüknél fogva nem tudnak tovább együtt élni és ettől meg skar szabadulni, akkor ha a másik fél elválni nem aikar és más egyéb válóok nem forog- i'enn, megszabadulni nem tud. Én egy Oti.-főorvos egyéni tragédiáját, aki hasonló esetben elragadtatta magát és a pestvidéki törvényszék kapujában lúlőtt a feleségére, megírtam egy kis jelentéktelen cikkecskében és rámutattam e probléma jelentőségére is. A cenzúra a cikket nem engedélyezte. Két napié: kellet utánajárnom, amíg ülése 1942 november 18-án, szerdán. végre megcsonkítva kiengedték a cikket* amely arról szólt, hogy megtámadható-e a zsidófajúval kötött házasság. Ez is egy bizonyos szellemre utal. Kérem az igazságügyini aiszter urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni azt a kérdést, hogy ha a házasság egy bizonyos rejett hiba miatt megtámadható, nem lenne célszerű, hogy ilyen lényeges körülmény fennforgása miatt is meglehessen támadni a házasságot. Nem mondom, hogy örökké, hogy 10 év múlva is jöhessen valaki ezzel a kéréssel, de bizonyos meghatározott iüőn, egy vagy két éven belül erre is meg kellene adni a lehetőséget, (vitéz Makray Lajos: És az egyházi) De fel kell hívnom az igazságügyminiszter ár figyelmét a vasutas tisztviselők fegyelmi ügyére is, amely bár csak részletkérdés, mégis igen különös dolog. Bizonyos vasutas tisztviselőket nemzeti szocialista magatartásuk miatt fegyelmi eljárás alá vonták. De bűnvádi eljárás is indult ellenük, kifejezetten nemzeti szocialista politikai magatarásuk miatt, és ez az eljárás évek óta folyamatban van. A kiértesítésről a MÁV-elnökség átiratot kapott, ezek az emberek tehát azóta féflizetést kapnak. A mai nehéz viszonyok között ezek a nagy családok a íélörzsfizetéssel a legnagyobb kétségbeesésben és nyomorban tengődnek. Vádiratot nem kannak, védekezni nem tudnak, viszont quasi büntetésképpen ilyan vád súlya és terhe alatt kénytelenek tengetni életüket. Nagyon kérem a méJyen t igazságügy miniszter urat, akinek szive is van, méltóztassék befolyását e tekintetben érvényesíteni a kormányzatnál, hogy vagy tűzzék ki már a főtárgy alásokat ezekben az ügyekben vagy pedig tessék ezeket az embereket állásukba visszahelyezni, illetve az ügy befejeztéig a fegyelmi szabályzat megváltoztatásával ezt az illetmény csökkentést mellőzni. De különös jelenségei vannak ennek a liberális világfelfogásnak az igazságszolgáltatás terén is. Vannak nemzeti szocialista politikai magatartásuk miatt elítélt emberek, tisztviselők, akik, bár az ítélet mellékbüntetéseként a hivatalvesztéstés a politikai jogok felfüggesztését stb. is f kimondta„mégis megkapják nyugdíjukat,, ha aláírnak egy reverzálist. amelynek azt kell tartalmaznia, hogy politikával foglalkozni soha többé nem fognak és nemzeti szocialista pár tok tagjai nem lesznek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatiam! — Horváth Zoltán: Hol van ez 1 ?) Szolgálhatok címekkel is. Ezek a jelenségek annyira belevágnak abba a magasabb erkölcsi felfogásba, amely egész igazságügyi kormányzatunkat áthatja, hogy itt is feltétlenül változásra van szükség. Egész jogalkotásunknak és az egész igazságszolgáltatásnak a homlokterében a magyar' bíró áll. A magyar bíró, aki minden politikai hullámverésben is független tudott maradni és független maradt. Méltóztassék megváltoztatni azt a jogszabályalkotást, amely az ötös tana csokra vonatkozik és azt a gyakorlatot, hogy a politikai bünpereket mindig egy és ugyanahhoz a+anácshoz osztják ki 1 , nehogy a politika hul lámái a bírói talárt csak látszólag is elérjék. Â. szerencsétlen, a vergődő, a magát politikai lag üldözöttnek vélő embernek nincs más vi ffasztíüása és reménye, mint a független bíró. Ha ezt az egy szilárd pontot h belevonjuk a politikába, akkor minden megdől, akkor megdől az egész ország erkölcsi alapja. (Úgy van! Űcrn van! a szélsöbaloldalon.) Mély tisztelettel kérem tehát az igazságügyi kormányzatot, hogy méltóztassék a magyar bírót különösen jól fizetni, tessék elegendő számú bírót alkalmazna*, függetleníteni teljesen, mert az élet különböző nehéz kérdéseiben, csak a jogban való elme-
