Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
Az országgyűlés képviselőházának 3Q8. ingatlanvagyon memcsak az államháztartás szem elől nem téveszthető anyagi érdiekei szempont jából nem lehet közömbös*, hanem főleg azért sem, mert egyfelől a hazaárulók ezután kevesebb sikerrel folytathatnák anyagi erő hiányában romboló munkájukat, másfelől pedig a nemzeti öntudat megerősítése érdekében kívánaitos lenne, hogy e törvény végrehajtása a hasonló bűncselekmények elkövetésére hajlamosak előtt elrettentő hatással legyen. T. Ház! Az elszakított országrészek visszacsatolásával (kapcsolatban nagy örömmel üdvözlöm a 740/1942. M. E. számú rendeletet, amellyel a keleti részeken, továbbá a 7.810/1942. M. E. számú rendeletet, amellyel a visszacsa; tolt déli részeken az eddig ott érvényben lévő osztrák polgári törvénykönyv és más idegen jog helyett a magyar magánjog uralma kiterjesztetett és ezzel a jogegységesítés hazánk mai egész területére ebben a szektorban megvalósult. Az összes visszacsatolt területeken hiányzik a birtokpolitikái kérdések jogi rendezése. Tudomásom szerint egyedül csak ai legutóbb visszacsatolt Délvidék birtokpolitikái kérdései nek rendezésére vonatkozóan jelent meg az 5.280/1941. M. E. számú rendelet, amely az ellenséges államok által túlnyomóan ellenséges érdemek jutalmazásául kiosztott földekre nézve — igen helyesen — a juttatást hatályon kívül helyezte és új juttatási eljárást léptet életbe. Ezt a rendeletet idáig még a Délvidéknek^ te kintélyes részére nézve sem hajtották végre, azonban a többi visszaiosatolt területekre nézve még az anyagi jogi rendelkezés is hiányzók. Szükségtelen eesetelmi azt, hogy ez a. halogatás mind nemzetpolitikai, mind termelés politikai szempontból mennyire "hátrány<>.*. Jól tudom, hogy e problémának megoldású elsősorban a föidmívelésüigyi minisztériumra tartozik. A földmívelésügyi miniszter úr költségvetési záróbeszédében erre való készségét kijelentette, de igen üdvösnek tartanám, ha a jogszabályok megalkotását és kiadását az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya is, az 5280/1941. M. E. számú rendeletben foglalt helyes jogelvek érvényesítésével már a jogegység érdekében is az összes visszacsatolt területekre nézve azonos jogelvek szerint szíves lenne szorgalmazni. T. Ház! A zsidókérdés rendezésével kapcsolatosan egész kötetre rúg már a törvényes és a rendeleti jogalkotás mennyisége. Mi vagyunk az egyetlen ország, amely törvény hozásilag törekedett e nehéz kérdést megoldani, bár a probléma csak részletekben és nem közmegnyugvást eredményező módon oldatott meg. Azt tartanok kívánatosnak, hogy a zsidóság nemcsak az igazságügyminisztérium fogalmazási szakából, továbbá a bírói és ügyészi karból, hanem az összes igazságügyi alkalmazottak köréből kizárassék. Hasonló a kérésünk a kir. közjegyzőkre és ezek helyetteseire vonatkozólag is. Az ügyvédi kamarák együttes fel terjesztésükben kérik a zsidóságnak a gyakorló ügyvédi karból való eltávolítását. Etekintetben az a visszás helyzet áll jelenleg fenn, hogy a visszaosatoH területeken a zsidó ügyvédek az összügyvédek számának csak 6%-át képviselik, ellenben a trianoni Magyarországon a helyzet ma is a régi. E kérdésnek gyökeres, egyöntetű, lehetőleg az ügyvédi! kamarák felirataiban kért módon leendő megoldása érdekében bátor vagyok e helyen is kérelmetterjeszteni elő anynyival is inkább, mert a múlt évben házhat áülése 1942 november 18-án, szerdán. 465 rozat hozatott a zsi'dó ügyvédek térfoglalásának korlátozása iránt. Önként értetődik, hogy ez a jogszabályozás az 1941: XV. tc-ben foglalt jogelvek szerint és annak továbbfejlesztésével képzelhető eL A polgári perek számában az 1941. évben ils további, bár csekélyebb mérvű apadás észlelhető, mivel a főlajstcromba iktatott keresetek száma 0-6%-kal apadt. Ez apadás lényegtelen, amellyel szemben a tárgyalásra, kiosztott, tehát kontradiktorius perek száma 5%-kal növekedett. A kötöttgazdálkodási ren'dszer mellett és a hadbavonultakkal szemben fennálló igen helyes perlési tilalomra tekintettel a polgáril perek számában a folyó évben valószínűleg még további apadás lesz megállapítható. A polgári peres eljárás olcsóbbá és gyorsabbá tétele örömet kelt a jogkereső közönségben, de igénytelen nézetem szerint a szóbeliség és közvetlenség teljes érvényesítésén felül a peres eljárást egyszerűbbé már alig lehet tenni, a békeállapot visszatértével pedig kívánatosnak tartanok azt, hogy a hatáskör szempontjából a polgári perrendtartásban foglalt értékhatárok visszaállíttassanak és a jogorvoslati lehetőség ne szűkíttessék, mert például jelenleg egy 200 pengőn aluli perben minden jogorvoslat ki van z/jrva, holott egy ilyen ügyben hozott esetleges téves ítélet a tőke, kamat és perköltségek ösz : szeadásával egy szegény embernek vagyoni romlását okozhatja. (Ügy van!) Népünk jogi felfogásával sem egyezik meg az. hogy amikor a sokkal egyszerűbb közigazgatási ügyekben kettős, sőt néha hármas jogorvoslat igénybevételére is van lehetőség, addig a peres ügyekben a fellebbezési' és a felülvizsgálati lehetőség túlmag&s értékhatárhoz van kötve. T. Ház! Igen szomorú, sőt megdöbbentő a bűnügyek számának az 1941. évben különösen kiugróan emelkedő statisztikája. (Piukovich József: A zsidók!) Az indokolás szerint az 1941évben csak a királyi vádhatóságokhoz 223.161 bűnügy érkezett, tehát laz emelkedés mintegy 55°/o-os. Ebből a vádhatósági forgalomból a bíróság elé került elsőfokú büntetőügyek száma 11-7% növekedést mutat, amiből azt a jogos következtetést vonhatjuk le, hogy a királyi ügyészség, nagyon helyesen, az ügy első bírájának tekinti magát és csak komoly esetben emel vadait. Ez össiaehasonláthaitó adatoknál pedig még a keleti országrészek adatai figyelmen kívül hagyattak. A rendelkezésemre bocsátott bűnügyi statisztika adatai szerint *az 1940, évben az elítélt bűnösök száma 16-122, az egvszeresen visszaeső elítéltek száma 6551, a többszörösen, visszaeső elítéltek száma pedig 4317. Az indokolás szerint a bűnügyek számának emelkedése az ország gazdiasági és fegweres felkészültségét^ érintő bűncselekménvekben — tiltott határátlépés, kommunista bűncselekmények» rémhírterjesztés, árdrágító visszaélések, — a közellátás érdekei elleni bűncselekménvekben mutatkozik leginkább. Ezt az emelkedést azonban a katonai szolgálat fegyelmező erejének, i»a or-, ! szag gyarapodásának és az On es a. működéi sének és más szociális áldozatokra visszave| zefchető kedvező körülményeknek kellett volna ellensúlyozniok^ Ha figyelembevesszük »at, hogy a fenti számadatokban nem foglaltatnak benne a kihágási ügyekben a r a ndőrbíroságok által hozott büntetőítéletek, valamint a rendelkezésemre nem álló keleti és délvidéki statisztika adatai, akkor méltóztassanak megengedni, j hogv azt a kérést terjeszthessem élő, miszerint a bűnözés okainak lehető felderítése érdekében
