Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. vezérelvével, feleljenek meg az éghajlatinak, a terület nagyságának és egyéb viszonyoknak, •a népélet módijának, a vallásnak, az erkölcs­nek, fetb. Mindezek a vonatkozások együtt a különböző viszonyokra és azoknak belső meg­okoltsága — szerinte — a törvények szelleme. J±lz a szellem a kor mai nyelvén koresz­mékben és világnézetekben jelentkezik. A jog azonban nem alkalmazkodhatik mindien rövid* éietü divatos eszmeáramlathoz és — amint Vladár mondja — »nem vehet fel magába olyan hatásokat, melyek nemzeti jellegéből vagy erkölcsi tisztaságából kiforgatnák«. A jog tehát az emberi sorsközosség rendje, mely erkölcsi alapelveken nyugszik. E jogi rencmiek mar születésekor tartalma volt az igazság, mert a jog es az igazság egy anya­nienoen szuiepiek es egymástól eszmeileg sona él nem vainatnak. A Kiezeniben van egy ig'en kivaio elmeieti es gyaikorlati jogtudósunknak, imvid István kir. kúriai tanácselnöknek »Jog es világnézetek« cimü nagyertekü tanuima­nya, meiyben jogbölcseleti magaslaton elemezi a jognaik az igazsagnoz és az erkölcshöz való Kapcsolatait. iViei toz Lássanak megengedni, hogy eouöl egy pár mondatot idézhessek. (Olvasna): »Közismert elgondolás szerint igazság az ítéle­tünknek a valósággal vaíó megegyezése. He­lyes, de mi a valóság, mellyel íteletünknek meg- kell egyezni "í Usaik az, amit látunk, érzé­kelünk, vagy tapasztalunkí Ha a jogszabály alkoiasa és alkalmazása körében az igazság­tartalom, próbája szempontjából egyedül csak ezeket tekintjük valóságnak, már előre le kell mondanunk a jog és íieiet igazságosságáról. Az elet érdekellentéteinek, küzdelmeinek megoi­diása nem volna más,, mint az ellentétek súlya­1 hói, erőinek leinéréséböi eredő adottságok kényszere szerint való kiegyenlítés. Ez tehát csak átlagos és nem abszolút igazság. Bármily tisztelettel nézünk is a tételes jog szabályaira, az igazság mértékét valahol messzebb kell ke­resni. Hányszor hivatkozunk a jogszabályok alkalmazása körüli vitáinkban arra, hogy »az anyagi igazság«-nak kell érvényesülnie. Hát van más igazság is? Természetesen csak egy­féle igazság van„ de a fogyatékos emberi jog­szabály felett az igazság mint eszme, mint aib­szoiutum áll.« A neves szerző induktív módszerrel arra a végső megállapításra jut, hogy a jog nagy in­tézményeinek alapvető elveiben és az ezekből kisugárzó jogszabályokban rejlő igazság végső eredményében azokkal a parancsokkal való megegyezés, amelyeket a legfőbb isteni akarat az emberi rendeltetésről s ennek keretében ember és ember egymáshoz való viszonyáról adott. A keresztyén ember vizsgálódásainak útja tehát ezen a vonalon is a Teremtőhöz ve­zet, mert az Isten oltotta szívünkbe a jogérze­tet s az igazság szeretete ós keresése utáni vá­gyat. Az Ótestamentumi tízparancsolatban és az Üjtestamentumi Hegyi beszédben örökérvé­nyű jogi és erkölcsi parancsok foglaltatnak, melyeknek időtállósága nyilvánvalóvá teszi azok isteni eredetét. Azok a törvények és ren­deletek felelnek meg ma is ez isteni rendelte­tésnek, amelyekben az abszolút igazság és a jogszabályok tartalma között a legkisebb űr tátong, »ahol« _ ahogy Antal István mondotta — »az igazság tartja a törvényt és az erkölcs tartja az igazságot: az a krisztusi erkölcs, • mely minden földi élet és emberi cselekvés ab­szolút mértéke«. T. Ház! Ha abszolút tökéletes jogszabály­alkotásra az emberi értelem nem is képesi, de ülése 1942 november 18-án, szerdán. "46& célul kell kitűznie, hogy mégfeleljen annak a nemzeti, társadalmi vagy gazdasági szüksé­gességnek, meiyet szaoaiyozni kivan, tovaooa -tOidiLyd, az igazságtartalom lemproDaját, vegui hazai viszonylatban bbiileszkeüj,ek a magyar aukotmany es jogiej lödes legi kipróbált rend­szereoe. Ulyan jogszabályod alkotásától, ame lyek nem a magyar alkotmány- és jogitörténet talajában gyökereznek és nem felelnek meg a magyar jogelveknek és jogi hagyományoknak, amelyek tenát a nemzet jogi saemieietetöi és Ikozmeggyöeödjéjsiétöi idegenek, bármennyire beváltak is a külföldön, tartózkodnunk kell, mert nálunk maradandók nem lehetnek. Példa­képpen bátor vagyok utalni a Németországból importált kereskedelmi é» váltójogi törvé­Ayeinknek a hazai életviszonyokhoz máig sem asszimilálódott számos rendelkezéséire vagy a még az abszolutisztikus) időkből reánk maradt és a közérdeket háttéribe szorító, a banya­szabadság elvért nyugvó 1S54. évi osztirák bányát örvényre. Csak az említett szellemiben alkotott jog­szabályoknak lesz meg a kellő tisztelete és tekintélye. Háborús jelenség, hogy a külön­ben is túlzottan kifejlődött kritikai érzék minden törvényt és rendeletet lekicsinyel, an­nak tartalmi helyességét vagy időszerűségét vonja kétségbe. Ez destrukció, mert bármilyen kifogásolhatók legyenek is a jogszabályok, ha azok alkotmányos tényező által alkottattak és adattak ki, azokat a lehetőség végsői határáig yégre kéllí hajtani. A végrehajtás rendjén úgyis kiütköznek a jogszabály hiányosságai, amikor is azokat kiegészítő vagy módosító rendeletekikel helyesbíteni lehet. Azonban a jogrendet, alapjaiban képes megingatni az a szabadosság, ^ amely a tételes jogszbályok sú­lyát, erejét és tekintélyét nem ritkán valódi vagy vélt séffelem hangulatában lerontani törekszik. Háborús jelenség az is, hogy egyeseik a jogiszabályalkotásban egyáltalán nem nélkü­lözhető jogászi tevékenységnek az értélkét le­kicsinylik és úgy tüntetik fel, mint az élet természetes fejlődésének és főleg a gazdasági élet előhaladásának akadályozóját. Ne enged­jük, hogy korunknak ily jogászellenesi, sőt jog­ellenes hangulata általánossá váljék, mert. ez egyfelől helytelen értékítéletből ered, másfelől a jog államfenntartó és életszabályozó erejé­nek lekicsinylése. (Üűy van! Úgy van! jobb­felől.) Gondoljunk csak az igazságügyi tárcának •egyetemes és az összes többi tárcák működé­sére is kiterjedői hézagpótló, jogrendező és egységesítő tevékenységére, valamint arra a jól megérdemelt erkölcsi értékítéletre, amely­lyel a tárgyilagos közvélemény az igazság­ügyminisztérium felügyelete alatt működő füg­getlen bíróságnak a jogszolgáltatásban való kiváló tevékenységét elismeri, védi. és méltá­nyolja. Erre vezethető vissza a közvélemény­nek ma is észlelhető, sürgető vágya oly irány­ban, hogy még a közigazgatási, pénzügyi és gazdasági jog területén hozott határozatok is végső fokon lehetőleg bírói jogvédelem alá helyeztesse-neik. T. Ház! Áttérve most már a költségvetési ismer tettesére, legyen seabad előreboosátanom, hogy ez az első költségvetésünk, amely az ösz­szes visszacsatolt területeknek, tehát a Dél­vidék igazságügyi hatóságainak költségvetését is magában foglalja, továbbá, hogy bár hábo­rús költségvetésnek! tekinthető és bár az igaz­ságügyminisztériumnak és a felügyelete alatt . álló hatóságoknak alkalmazottai közül számo­73*

Next

/
Oldalképek
Tartalom