Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-307
436 Az országgyűlés képviselőházának 307. iskola felállítását, de kérem a miniszter urat, tartsa rajta a szemét — kültuszmiihiszteri rovat ugyan — azon is, hogy az úgynevezett ipari szakiskolákból ne engedjék el a mérnöktanárokat. Ma az a helyzet, hogy az ipari szakiskolákban már gimnáziumi tanárokkal, fiteikusokkal, matematikusokkal kezdik pótolni az elment mérnökök helyét. Miért 1 ? Azért, mert mérnökszükség van. A mérnököt másutt jól megfizetik, az iskolában pedilg kény telem kevesebb állami fizetéssel megelégedni akkor, amikor másutt az iparban az állami fizetés többszörösét kaphatja. Az ipiaril szakiskolákban, — ne méltóztassék csodálkozni — főiskolát, egyetemet végzett embereknek 3 pengő órádíjat adnak, melyből 69 fillér a villatmospénz. Kettő pengő 32 filléres óradíj mellett nem lehet ipari nemzedéket nevelni. Ez az oka azután annak, hogy a mérnökök máshová mennek. Addig ils, amíg ez a kérdés a miniszter úrhoz fog tartozni, méltóztassék a kultuszminisz ter úrral megállapodni abban, hogy sürgősen ^műszaki pótlékot« állapítsanak meg az ipari s szakiskolákban tanító mérnökök részére, nehogy ezek az utolsó mérnökök is othhogyják a maguk őrhelyét. (Rapcsányi László: Ott fogják hagyni!) , $ T. Ház! Sürgetnem kell, mint ahogyan egv esztendővel ezelőtt tettem, a budapesti felsőipariskola kitelepítését, elhelyezését. Nagyon kedves az, ha egy épületben szükségből ket- I ten laknak, az anyagvizsgáló intézet és a felsőipairi iskola, de az egyik félre sem áldásos, minthogy azonban a felsőipariskolának telke is van, méltóztassék sürgetni, hogy ez az iskola felépüljön, meri különben nem fejlődhetik. Hely hiányában nem kénes felvenni' azokat a jelentkező százakat, akik kénytelenek éppen Pestről és környékéről elmaradni, mert nincs elég tanterem, s így nem tudnak párhuzamos osztályokat nyitni. Ugyanakkor vészjeleket adunk arról, hogy nincs műszaki alszemélyzet és nincs elég műszaki! vezető. T. Ház! Ezekután rátérek egy anyaggazdálkodási igazgatási elvre. Elnézést kérek a távirati stílusért, az idő sürget, örömmel állapítottuk meg néhányan, hogy az anyághivatal új épületbe került. Azonban nemcsak az épület lett új, hanem valahogy a szellem is rendezettebb lett, egyrészt azért, mert a különböző helyekről egy helyre, központba kerültek az öszszes központi anyagelosztó szervek, másrészt t ugyanakkor a belső szellem is lendületesebb lett. Örömmel közlöm e helyről is azt, hogy ott most az a felfogás dívik, hogy sorrendben első a becsület s azután a fegyelem és a szorgalom a munkában. A szaktudást azért nem helyezik — igen helyesen — a becsület elé, mert szaktudást akkor is lehet kapni, ha tanácskozóbizottságokat hozunk-össze. A becsületet azonban szaktanáccsal vagy szaktudással pótolni nem lehet. Amikor ezt örömmel szögezem le, kérem a miniszter urat arra, ha megtörténik, mint ahogyan a múltban is megtörtént, hogy megbotlott embereket fegyelmi úton elbocsátanak, tessék ezt az elbocsátást az újságokban is közzétenni. (Helyeslés.) Tessék közzétenni egyszerűen azért, hogy példát mutassunk az esetleg gyenge tisztviselők előtt, ha vannak ilyenek, de még inkább a vesztegetők számára. Tudok egy esetet, amikor a megbotlott tisztviselő mindent bevallott a rendőrségen, hogy kik vesztegették meg, mire azonban arra került a. ülése 1942 november 17-én, kedden. sor, hogy a vesztegetők bevallják, vesztegettek-e, nyilvávaló, hogy elfelejtették, hogy vesztegettek. Ha azonban közzéteszik a fegyelmi úton elbocsátott tisztviselő nevét, akkor az a vesztegető is meggondolja!, hogy vesztegessen-e, mert rájön arra, hogy már vége annak a liberális gazdálkodási rendnek, amikor a közhelyen megbotlott embert nyugodtan útjára bocsátották. A régi világnak volt az a felfogása, hogy »majd az élet« úg: s elintézi. Ne bízzuk ezt az életre, (Helyeslés.) hanem terjeszszük a közvélemény elé ezeket a neveket. (Közi Horváth József: A megvesztegetőkkel is ezt kell csinálni! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Ezekután rátérek a családi bérekre. Erről a kérdésről a következőket említem meg. Nagy örömmel állapítom meg, hogy sokan szóltak erről a kérdésről. A magam részéről a munkásság köréből jött néhány gondolatot vetek fel s szívesen mondom el ezeket, mert a józan munkásság teljesen tisztában van azzal, hogy körülbelül 1935 óta s ha meszszebbre visszatekintünk, 1919 óta több történt ebben az országban szociálpolitikai szempontból, mint ötven évvel ezelőtt óta. Ez azonban nem lehet megállás vagy lassúság oka, amit igazolnak a következő adatok is. A családi bérpótlék csak akkor lesz komoly, ha annak az anyának, akinek sok gyermeke van, olyan összeget juttat a kezébe, amelyet ő a nemzettől kapott tiszteletdíjként foghat fel. Tegyük fel, hogy négygyermekes munkás családanyának fokozatosan emelkedő pótlékkal 65 pengőt kellene kapnia, szerény véleményem szerint, ,a gyerekek után. Körülbelül ez az az összeg az, amit ma egy félnapi elfoglaltság mellett egy munkás kézhezkap. Ez a 65 pengő komoly tiszteletdíjnak számít az anya s a család számára. Azért veszem a n egygyermekes családot példának, mert a nemzeti gyarapodásnak a statisztika tudománya által ma megállapított mértéke szerint ez az a gyermekszám, amely mellett nemzeti ^szempontból szaporodásra, gyarapodásra lehel számítani. Nem csillagászati számként dobtam be ezt a számot, hanem egyszerű szükségként. Egyetértek mindazokkal, akik azt kívánják, hogy necsak a gyáripari munkások, hanem a kisebb üzemek munkásai is részesüljenek ebben. Különleges kívánságom az előbb említetteken kívül még az, hogy a korhatár emeltessék^ fel 16 évre, tehát ne 14 éven alul, hanem 16 éven felüli is kapjon a munkás családipótlékot gyermekié után, különösen ha az nem kereső elfoglaltságú. Ha pedig az a. munkás taníttatja gyermekét, ha középiskolába vagy egyetemre járatja, akkor kapja meg éppen úgy a családi bérpótlékát, mint ahogyan a tisztviselő is megkapja addig, míg a gyermekéből egyetemet végzett ember nem lesz. (Helyeslés.) A bányászok egy kérését kívánom szóvátenni, mégpedig örömmel aaért, mert ez a becsületes munkát tisztességesen végző munkás társadalmi réteg rosszabbodó közélelmezési viszonyok között 1941-ben például 9-7%-kai termelt többet, mint az előző esztendőben. Sőt. A jelenlegi esztendő féléve is azt mutatja, hogy lényegesen többet termel, mint az 1941. évben. Ennek a termelési többletnek különböző előfeltételei vannak: műszaki befektetések, kitűnő iparpolitika, nagyszerű műszaki vezetés, de mindenekelőtt a becsületes végrehajtás. A legfontosabb tehát mégis csak B.% aki a. szenet há,-
