Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. nyásszá: maga az ember, a munkás. Ha azt akarjuk, hogy ez a termelési többlet! megma­radjon, vagy hogy he csökkenjen, akkor szem­be kell néznünk azokkal a nehézségekkel, ame­lyek imost már mindig erősebben és! erősebben jelentkeznek. Ezek nemcsak lelki jelenségek, hanem élelmezési jelenségek, bér jelenségek is. Felvetem azt a kérdést, nem volna-e lehetséges az, hogy bányászs águnk pontosan olyan élel­mezési többletet kapjon a túlműszakra, amilyet az első világháborúban kapott, amikor túlmű­szakonkint liszt- és zsírtöbb letet is kapott. (He­lyeslés.) Az elmúlt világháború idején előte­remtették ezeket és ha azt alkarjuk, hogy több szén legyen, akkor tegyük lehetővé ezt most is. Egy példa is áll előttünk a cukor kérdésé­Aiel kapcsolatban. A bányász a mai kötött élel­mezési lehetőségeik) mellett feketekávét, magyar teát, kenyeret, zsíroskenyeret és hasonló enni­valókat visz magával 1 , és ha a kávéjába, meg a teájába nem tud cukrot tenni, úgy az vég­eredményben élvezhetetlen számára. A cukor­pótlás kérdését úgy lehetne megoldani, aho­gyan az a finn tesitvérnemzetnél van, ahol a dohányosok a maguk megállapított cukormeny­nyáségéből egynegyed résszel kevesebbet kap­nak. Ha ezt bevezetjük, aíkkor abban a pilla­natban jut ebben az országban is minden bá­nyásznak a túlműszakra több cukor vagy ha­vonikint egy vagy két kiló cukor. Méltóztassék , elhinni, hogy ez igen komolyan elősiegíti a ter­melés szintjének fenntartását. Az eddigiekben beszéltem a többletzsírról, a többletlisztről és cukorról, még- beszélek a pihenő kérdéséről. Idestova már harmadik esztendeje annak, hogy a bányászok még va­sárnap is dolgoznak, úgyhogy tulajdonképpen csak minden harmadik vasárnapja szabad egy bányásznak, de iaz is csak elvileg. A bányá­szoknak az a javaslatuk, hogy olyan új mun­kabeosztást lehetne bevezetni, amely szerint a dolgozó vasárnapokon csak félnapos műszak volna. Erre a műszakra több embert is lehetne beosztani, elvileg tehát szabad vasárnapi fél napjuk lenne. (Közi Horváth József: Elvileg legyen az délelőtt!) Ök a délelőttöt kívánják, hogy reggeli pihent erővel dolgozhassanak. (Közi Horváth József: Elvileg csak délelőtt!) A lényeges az, hogy vasárnap csak félnapot dolgoznának, úgyhogy nem maradna meg va­sárnap is ez a már három éve fennálló egy­hangú beállítás, minek következtében a vasár­nappal a munkás gazdálkodni egészen bizto­san nem tud. Ez nem jelentené ; a termelés­visszaesését, hanem inkább biztosítaná annak színvonalfenntartását. A ibányainyugbér kifizetésének sürgetését kérem, a kérdés 17.000 bányanyugbérest érint. A nyugbéresek ugyanis alig kapták meg az egy esztendővel ezelőtt megítélt-bányainyugbér­többletet, mert sok a számítás. Ezen a térén sietni 'kell, mert a régi bányanyugbérek igen szűk keretek között mozognak. Ha a felemelt összeget nem kapják meg a bányászok, némi jogosultsággal meglehetős nyugtalanságot is kelt a, késedelem.. Kérnem kell a minis-zter urat arra is, mél­tóztassék a 'bányászasszonyok gondozására is súlyt helyezni. A gyárgondozónői iskola gyö­nyörű eredményei azt igazolják, hogy az új kor új feladataira meg lehet a megfelelő em­bereket találni. A gyiárgondozásra a nő az ő lelkületével alkalmasabb, mint bárki más, csak éppen azt kell csinálni, hogy a munka­adók kissé nagyobb kedvvel és nagyobb szám­ülése 1942 november 17-én, kedden. 43 7 mai állítsák be a gyárgondozónőket, mint ahogyan ezt eddig tették. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy ezen az, úton még azok a nehézségek is, amelyek nem kerülhetők el és amelyek különösen a háztartást vezető bá­nyászasszonyokat igen sokszor bántják és iz­gatják, csökkennek, ha lesz valaki, aki rend­szeresen és állandóan foglalkozik velük. Az átmeneti gazdálkodás idejére figyel­mébe ajánlom a miniszter urnák azt, hogy a »uemizeti szénszindkátus!« felállításáníak gon­dolatával kellene foglalkoznia azért, hogy Ma­gyarországon a széntermelést erősen fokozni lehessen. Ma az a helyzet, hoigy az egyik bá­nya nehezebb munkáért kevesebbet fizet, vi­szont a másik viszonylagosan könnyebb mun­káért jobban fizet, mert az egyiknek a bá­nyája jobban kifizetődő, mint a másiké. Ezt a különbséget meg kellene szüntetni. Egy nem­zeti (Szénszindikátus — nem kívánom államo­sítani a bányákat — felállítása kiegyenlítené ezeket a különbségeket és megszüntetné azo­kat a differenciákat is, amelyek a munkáso­kat! ellátás, Ibér tekintetében különösen ilyen nehéz időkben izgatni szokták. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a bányiafa terén nehézségek vannak. Ké­rem őt, hogy mindenáron biztosítsa a szüksé­ges bányafamennyiséget, — ha kell katonai szállítások igénybevételével is — mert ha bá­nyafa nem lesz» akkor hiába a bányász^ hiába a műszaki vezetés! A dolog úgy áll, hogy a bá­nyák, ahol máskor egy évi, másfélévi tartalék volt, a későn kinevezett fakormánybiztos mű­ködését még nem érzi. Most már csak három­Lónapos ta<rtalékkal bírnak! Örömmel kell megállapítanom, hogy a munkások között, vezetőik között és a munka­adók között valóban egy új közösségit szellem fejlődik ki. Ez az új közösségi szellem munka, ban, áldozatban az új világ szellemét engedi láttatni. Abból a célból, hogy valóban megbe­csüljük azokat, akik arra érdemesek, javaslom a miniszter úrnak, hogy necsak a világháborús hősithalott katonáknak állítsunk emlékművet, hanem minden ipari gócpontnak, minden nagy­vállalatnál a »munkában 1 elhalt hősihalottak­nak is emeljünk emlékműveket, emléktáblá­kat«. Vigyük ezekhez oda a fiatalságot, mutas­suk meg nekik, hogy nemcsak a harctéren le­' bet hősiíhalált halnii hanem munkát is lehet úgy végezni, hogy az ember idehaza hősi éle­tet él. Ehhez nem kell háború, nem kell átme­neti gazdálkodás, nem, kell pénzügyi politika, ehhez csak egy szándék kell. Valósítsuk meg! Ha ezeket a hősi szobrokat a katonai hősi em­lékek mellé felállítjuk, akkor meg vagyok győ­ződve róla, ihiogy a munkásság zöme ils azt togja hinni, hogy itt van az új világ, mert itt­hon is megbecsülnek bennünket. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés, he. lyeslés és taps jobbfelől. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat il letír a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! Szabó Gyula t. képviselőtársam egy egész csokorra való problémát hozott ide a Ház elé és én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a felhozott kérdések nagyobb részében teljesen egyet tu­dok vele érteni. Egyik-másik kérdéssel kapcso­latban azonban néhány röyid megjegyzést aka rok tenni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom