Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-307
Az országgyűlés képviselőházának 307. nyásszá: maga az ember, a munkás. Ha azt akarjuk, hogy ez a termelési többlet! megmaradjon, vagy hogy he csökkenjen, akkor szembe kell néznünk azokkal a nehézségekkel, amelyek imost már mindig erősebben és! erősebben jelentkeznek. Ezek nemcsak lelki jelenségek, hanem élelmezési jelenségek, bér jelenségek is. Felvetem azt a kérdést, nem volna-e lehetséges az, hogy bányászs águnk pontosan olyan élelmezési többletet kapjon a túlműszakra, amilyet az első világháborúban kapott, amikor túlműszakonkint liszt- és zsírtöbb letet is kapott. (Helyeslés.) Az elmúlt világháború idején előteremtették ezeket és ha azt alkarjuk, hogy több szén legyen, akkor tegyük lehetővé ezt most is. Egy példa is áll előttünk a cukor kérdéséAiel kapcsolatban. A bányász a mai kötött élelmezési lehetőségeik) mellett feketekávét, magyar teát, kenyeret, zsíroskenyeret és hasonló ennivalókat visz magával 1 , és ha a kávéjába, meg a teájába nem tud cukrot tenni, úgy az végeredményben élvezhetetlen számára. A cukorpótlás kérdését úgy lehetne megoldani, ahogyan az a finn tesitvérnemzetnél van, ahol a dohányosok a maguk megállapított cukormenynyáségéből egynegyed résszel kevesebbet kapnak. Ha ezt bevezetjük, aíkkor abban a pillanatban jut ebben az országban is minden bányásznak a túlműszakra több cukor vagy havonikint egy vagy két kiló cukor. Méltóztassék , elhinni, hogy ez igen komolyan elősiegíti a termelés szintjének fenntartását. Az eddigiekben beszéltem a többletzsírról, a többletlisztről és cukorról, még- beszélek a pihenő kérdéséről. Idestova már harmadik esztendeje annak, hogy a bányászok még vasárnap is dolgoznak, úgyhogy tulajdonképpen csak minden harmadik vasárnapja szabad egy bányásznak, de iaz is csak elvileg. A bányászoknak az a javaslatuk, hogy olyan új munkabeosztást lehetne bevezetni, amely szerint a dolgozó vasárnapokon csak félnapos műszak volna. Erre a műszakra több embert is lehetne beosztani, elvileg tehát szabad vasárnapi fél napjuk lenne. (Közi Horváth József: Elvileg legyen az délelőtt!) Ök a délelőttöt kívánják, hogy reggeli pihent erővel dolgozhassanak. (Közi Horváth József: Elvileg csak délelőtt!) A lényeges az, hogy vasárnap csak félnapot dolgoznának, úgyhogy nem maradna meg vasárnap is ez a már három éve fennálló egyhangú beállítás, minek következtében a vasárnappal a munkás gazdálkodni egészen biztosan nem tud. Ez nem jelentené ; a termelésvisszaesését, hanem inkább biztosítaná annak színvonalfenntartását. A ibányainyugbér kifizetésének sürgetését kérem, a kérdés 17.000 bányanyugbérest érint. A nyugbéresek ugyanis alig kapták meg az egy esztendővel ezelőtt megítélt-bányainyugbértöbbletet, mert sok a számítás. Ezen a térén sietni 'kell, mert a régi bányanyugbérek igen szűk keretek között mozognak. Ha a felemelt összeget nem kapják meg a bányászok, némi jogosultsággal meglehetős nyugtalanságot is kelt a, késedelem.. Kérnem kell a minis-zter urat arra is, méltóztassék a 'bányászasszonyok gondozására is súlyt helyezni. A gyárgondozónői iskola gyönyörű eredményei azt igazolják, hogy az új kor új feladataira meg lehet a megfelelő embereket találni. A gyiárgondozásra a nő az ő lelkületével alkalmasabb, mint bárki más, csak éppen azt kell csinálni, hogy a munkaadók kissé nagyobb kedvvel és nagyobb számülése 1942 november 17-én, kedden. 43 7 mai állítsák be a gyárgondozónőket, mint ahogyan ezt eddig tették. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen az, úton még azok a nehézségek is, amelyek nem kerülhetők el és amelyek különösen a háztartást vezető bányászasszonyokat igen sokszor bántják és izgatják, csökkennek, ha lesz valaki, aki rendszeresen és állandóan foglalkozik velük. Az átmeneti gazdálkodás idejére figyelmébe ajánlom a miniszter urnák azt, hogy a »uemizeti szénszindkátus!« felállításáníak gondolatával kellene foglalkoznia azért, hogy Magyarországon a széntermelést erősen fokozni lehessen. Ma az a helyzet, hoigy az egyik bánya nehezebb munkáért kevesebbet fizet, viszont a másik viszonylagosan könnyebb munkáért jobban fizet, mert az egyiknek a bányája jobban kifizetődő, mint a másiké. Ezt a különbséget meg kellene szüntetni. Egy nemzeti (Szénszindikátus — nem kívánom államosítani a bányákat — felállítása kiegyenlítené ezeket a különbségeket és megszüntetné azokat a differenciákat is, amelyek a munkásokat! ellátás, Ibér tekintetében különösen ilyen nehéz időkben izgatni szokták. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a bányiafa terén nehézségek vannak. Kérem őt, hogy mindenáron biztosítsa a szükséges bányafamennyiséget, — ha kell katonai szállítások igénybevételével is — mert ha bányafa nem lesz» akkor hiába a bányász^ hiába a műszaki vezetés! A dolog úgy áll, hogy a bányák, ahol máskor egy évi, másfélévi tartalék volt, a későn kinevezett fakormánybiztos működését még nem érzi. Most már csak háromLónapos ta<rtalékkal bírnak! Örömmel kell megállapítanom, hogy a munkások között, vezetőik között és a munkaadók között valóban egy új közösségit szellem fejlődik ki. Ez az új közösségi szellem munka, ban, áldozatban az új világ szellemét engedi láttatni. Abból a célból, hogy valóban megbecsüljük azokat, akik arra érdemesek, javaslom a miniszter úrnak, hogy necsak a világháborús hősithalott katonáknak állítsunk emlékművet, hanem minden ipari gócpontnak, minden nagyvállalatnál a »munkában 1 elhalt hősihalottaknak is emeljünk emlékműveket, emléktáblákat«. Vigyük ezekhez oda a fiatalságot, mutassuk meg nekik, hogy nemcsak a harctéren le' bet hősiíhalált halnii hanem munkát is lehet úgy végezni, hogy az ember idehaza hősi életet él. Ehhez nem kell háború, nem kell átmeneti gazdálkodás, nem, kell pénzügyi politika, ehhez csak egy szándék kell. Valósítsuk meg! Ha ezeket a hősi szobrokat a katonai hősi emlékek mellé felállítjuk, akkor meg vagyok győződve róla, ihiogy a munkásság zöme ils azt togja hinni, hogy itt van az új világ, mert itthon is megbecsülnek bennünket. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés, he. lyeslés és taps jobbfelől. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat il letír a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! Szabó Gyula t. képviselőtársam egy egész csokorra való problémát hozott ide a Ház elé és én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a felhozott kérdések nagyobb részében teljesen egyet tudok vele érteni. Egyik-másik kérdéssel kapcsolatban azonban néhány röyid megjegyzést aka rok tenni,
