Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Àz országgyűlés képviselőházának 307. a reálfis kalkuláció lehetőségének megteremtése. Ennek érdekében feltétlenül szükséges lenne az, hogy a bérmegállapító-bizottságok a bérminimum mellett a bérmaximum kérdésével is foglalkozzanak, mert a fokozott munkáshiány és a munkáskereslet erős növekedése ma már a;zi iparosságot előre nem kalkulálható irreálisan magas munkabér megfizetésére kényszeríti. (Ronkay Ferenc: A munkabérnek is van fekete piaca!) A munkabérkérdéssel kapcsolatosan a munkaadó és a munkavállaló, legelsősorban azonban a többtermelés szempontjából múlhatatlanul szükséges a munkabér megállapítása mellett a teljesítmény megállapítása és az e tekintetben felállított követeléseknek a legteljesebb szigorral való keresztülvitele. (Helyeslés.) T. Ház! Az idő rövidségére való tekintettel éppen csak felsorakoztattam a magyar kisiparosság néhány problémáját; van köztük olyan, amelynek megoldása költséget nem igényel, — kérem, hogy ezeket a problémákat a legsürgősebben oldja meg a miniszter úr — van közöttük oilyan, amely külön- költséget igényel, én azonban meg vagyok győződve arról, hogy ez voltaképpen nem is jelent külön költséget, mert ezt az iparos a fokozott termeléssel, a többtermeléssel, kamatos kamataival visszafizeti és, megtéríti a nemzetnek. Mélyen t. Képviselőház.! Van a költségvetés indokolásának egy része, egy rövid mondata, amely azt mondja, hogy a miniszter úr anyagi hozzájárulássaJli támogatja otthonhoz^ székházhoz juttatással a keresztény magyar iparosságot ... Elnök: Lejárt a képviselő, úr beszédideje, szíveskedjék befejezni. Molnár Dezső:... hozzájárulással támogatja ebbeli törekvésében azt a Baross Szövetséget, amely mindig küzdött és dolgozott a keresztény magyar iparért és mert ez méltó kifejezője az iparügyi miniszter úr felfogásának és a mai kormányzati rendszer politikájának. Ama gam és pártom nevében az iparügyi tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Közi Horvátth; József! Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! fin is örömmel csatlakozom aizokhoz a meleg és igaz, szar vakhoz, amelyekkel az előttem szólott igen t. képviselőtársam a kisiparosság helyzetéről beszélt. Valóban ez, a társadalmi réteg nemcsak megérdemli a kormányzat részéről a figyelmet, hanem rá is szorul a támogatásra. Én is a^ miniszter úr különös figyelmébe szeretném ajánlani a hadbavonult kisiparosok segélyezésének megfelelő mértékét és szeretnem felhívni a figyelmet a kisipari nyugdíjkérdés régen megigért megoldására. Valóban ma alig van Magyarországon család, amely öregségére nehezebb helyzetnek nézne eléje, mind a kisiparosok sokrsokszáz, sokezer családja. Mindenekelőtt az önálló, független magyar hadiipar megteremtését szeretném aa iparügyi kormányzat figyelmébe ajánlani. T. Ház! Mindennél elobbrevaló, hogy honvédségünk elégséges és elsőrendű felszerelést kapjon és hogy ennek a felszerelésnek előállítására és pótlására a külföldtől független, önálló magyar hadiiparral rendelkezzünk. E nélkül ütőképes hadsereget el sem képzelhetünk. Heülése 1942 november 17-én, kedden. f 427 lyesen állapította meg hadseregünk egyik vezetője (olvassa): »Ma szövetséges hatalmak küzdenek szövetséges hatalmak ellen. Ez azt jelenti, hogy sem baráttól, sem ellenségtől, de semlegestől sem kaphatunk hadianyagot, élelmi-, és ruházati szükségleti cikkeket, Erőnkön felül is azon kell dolgoznunk, hogy iparunk háborús iparrá váljon. Repülő- és gépkoosiiparunkat nem lehet elég teljesítőképessé tennünk, fegyverzet- és lőszergyáraink kapacitása nem lehet elég nagy«. Helyesen mutatott már rá ma egyik képviselőtársam, hogy a háború végén nem a hadsereg nagysága, hanem esetleg a hadsereg minősége és felszerelése fogja eldönteni a magyar igazság érvényesülését. Minőségben nem lehet kifogás a magyar hadsereg, a ma gyár katona ellen, de igenis, lehet kifogás még hadseregünk felszerelése ellen. Hadseregünk felszerelésének nem a minősége, hanem a mennyisége mem üti meg még a kellő mértéket és különösen .nem üti meg, ha vizsgálja az ember, mennyi hadianyag készül idehaza és mennyit vagyunk kénytelenek még külföld TŐI kapteü. T. Ház! Sürgősen rendezni kell a munka erővel való észszerű gazdálkodás kérdését. Fontos ez már a háború alatt is. hiszen a ter melési csata szerves része a nagy világküzdelemnek és még fontosabb az átmenetgazdálkodás idején, amikor a társadalmi és politikai béke egyik alapfeltétele az lesz, hogy sikerül-e zökkenő nélkül elhelyezni a háború megszűntével felszabaduló munkaerőiket. A munkaerővel való észszerű gazdálkodás és a helyes szociálpolitika is, szerény véleményem szerint, a kötelező és ingyenes pályaválasztási tanácsadással kezdődik. Ami ezen a téren ma van, az mindenneik mondható, csak ideálisnak nem, sőt igen könnyen komikusnak is lehetnei bélyegezni, A tanoncnak először valahova szerződnie kell. Amikor már elszerződött, akkor az Oti. i tagja lévén, joga van elmenni az Oti pályaválasztási tanácsadó intézetébe, ahol megállapítják, hogy alkalmas-e arra az iparra, amelyre lszerződött; esetleg hónapok, esetleg csak évek multán állapítja meg a pályaválasztási tanácsadó azt, hogy arra az iparra nem alkalmas sem pszichikai, sem fizikai adottságai miatt és akkor kezdheti elölről a másik ipart. Mennyivel ideálisabb lenne, — és azt hiszem, ezt hamarosan meg is kell valósítani — ha kötelező volna a pályaválasztási tanács adás: minden fiú és minden leány, aki ipari pályára akar menni, előzőleg köteles legyen elmenni a pályaválasztási tanácsadó intézetbe. A munkaerővel való észszerű gazdálkodás és a helyes szociálpolitika is a tanoncotthonokban folytatódik, a meglévő és a nagyrészt még meg nem lévő tanoncotthoniokban, mert sajnos, a meg nem lévő tanomcotthonokat az utca, pótolja. (Meskó Zoltán : XJgy van!) Hiába van nyolcosztályos. elemi iskolánk, hiába jár az a tanoncjelölt négy évig polgáriba, ha tanoncidejét olyan helyeken kell eltoltenie, amelyekre nem merem az otthon szót használni, mert hiszen az otthon szót nem lehet ezzel megbélye, gezni (Ügy van! Ügy van!) s ahol mindaz, amit az iskolától tudásban és^ erkölcsben kapott," a tanoncidő három vagy négy esztendeje alatt a szó teljes értelmében tönkremegy. Hiába áldozunk milliókat az ifjúság testnevelésére, ha ugyanakkor nem adunk otthont ennek a városi és városba özönlő falusi ifjúságnak, iparunk