Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-307
428 Az országgyűlés képviselőházának 307. minősége és .iövendő nemzedékiünk egyrészének erkölcsi fundamentuma is tönkremegy a tanomckodás idején. Ezért nagyon szeretném kérni a miniszter urat arra, hogy tanoncotthonok felállítására ne sajnáljon semmi összeget. Nincs még egy olyan befektetési lehetőség, amely akkora erkölcsöt, akkora kamatot hozna mint a tanoncok, fiúk és lányok részére felállított és felállítandó tanoncinternátusok. Nem arra akarom, kérni a miniszter urat* hogy állítson fel állami internátusokat; nem akarom erre kérni azért, mert pedagógus is vagyok és tudom, hogy mindaz, ami ezen a téren állami, ami bürokráciával kapcsolatos, nem tud olyan eredményeket produkálni, mint a társadalom lelkesedésével, a társadalom szívével felállított ós vezetett tanoncotthon ok. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a közelien.) Egy alkalommal volt szerencsém elkísérhetni a miniszter urat a katolikus dolgozó leányok és a katolikus munkásifjak tanonc* otthonaiba. Azt hiszem, a miniszter úr is meggyőződött arról, hogy hozzáértő, lelkes, áldó- j zatkész emberek aránylag kicsi tőkével társadalmi úton is mennyit tudnak produkálni (Helyeslés és taps a balközépen.) A hangsúly ezen van, nem is azon, hogy csináljunk egypár internátust. Mindig félek, amikor azt hallom, hogy 200-as és 300-as létszámú tanoncinternátusokat akarnak felállítani. Az ilyen tervet nem tartom szerencsésnek, mert tömegben nem lehet nevelni. Ezen van a hangsúly. Lehet, hogy ezieik az internátusok kiállításukban különbek, mint azok a kicsi, hogy úgy mondjam, fészekinternátusok, amiket a társadalmi szervezetek állítanak fel, de merem állítani, hogy a^ nagy • állami tanoncinternátusok azok nevelésével, azok igazán otthont adó melegével nem fogják tudni felvenni a versenyt. Az államnak is olcsóbb, ha támogatja, segíti ezeknek az intézményeknek kifejlődését. Ahová pénzt ad az állam, oda természetesen be kell tekintenie, hogy mire használják, hogyan használják azt a pénzt. Az irányítás és ellenőrzés ilymódon megmarad az, állam, illetőleg az iparügyi kormányzat kezében. T. Ház! A munkaközvetítés kérdése egyre sürgősebb kérdés lesz. Ha nem tudjuk, hogy milyen munkásaink vannak, hol vannak ezek a munkások, akkor komoly iparpolitikát nem lehet csinálni, akkor egész, iparpolitikánk a sötétben tapogatódzik már ma is és még inkább a sötétben fog tapogatódzni az átmenetgazdaság idején. Ezért nagyon kérem .a miniszter urat, ne engedjen semmiféle olyan befolyásnak, amely a maga\ titkos és sokszor nyílt befolyásolási lehetőségével arra törekszik, hogy elgáncsolja azt a törvénytervezetet, amelyet a miniszter úr már megígért. Azért merem ezt mondani, mert tudom, hoigy vannak ilyen erők, amelyek nem mernek nyíltan kiállani (Ügy van! a középen.), de a sötétben, a háttérben iparkodnak elgáncsolni minden olyan lehetőséget és törekvést, amely a keresztény szociálpolitika eminens követelése. T. Ház! E téren neun szabad tekintettel lennünk szervezeteknek vagy politikai pártoknak hatalompolitikai érdekeire, (Ügy van! a középen.) nem lehet tekintettel lenni gazda sági hatalmasságok politikai elgondolásaira, csak egyre lehet és szabad tekintettel lenni: a magyar iparpolitikának és rajta keresztül a magyar ipar jövendőjének kérdéseire. A részletekről nem beszélek, mert hiszen remélem, ülése 1942 november 17-én, kedden. hamarosan alkalmunk lesz ezt a törvénytervezetet itt látni és akkor módunk lesz majd arról is beszélni, hogy mi a fontosabb, az iskola vagy szakképzettség, milyen irányban kell annak fejlődnie, bizonyos tekintetekben milyen új irányokban is a múlttal szemben; nem beszélek erről, mert hiszen egyébként az idő nem engedné, hogy más kérdéseket is idehozzak. T. Ház! Ugyancsak szeretném kérni és ez egyúttal az egész magyar képviselőház kérése isi, talán annak a két pártnak kivételével, amely különösképpen ennek a költségvetésnek . a vitájában nem akarja hallatni szavát, a Pol- , gári Szabadság Pártnak és a Szociáldemokrata Pártnak kivételével — nem tudom, mire véljem ezt másnak, mint politikai szabotázsnak és talán előre való igazolásnak tudom nevezni, tehát ennek a két pártnak kivé telével, bizonyos vagyok benne, hogy az egész magyar képviselőháznak egyöntetű kívánsága — hogy a magyar munkásság végre ne legyen kénytelen különféle szervezetekben egymással szembeállítva harcolni, (Úgy van! Ügy van!' a középen.) nagy erejét elpazarolni az egymással szemben való harcban, hanem végre adassék meg neki is a lehetőség, hogy törvényes érdekképviselete legyen. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben, akármelyik oldalán ülünk a képviselőháznak, akármilyen keresztény magyar munkásszervezet vezetőségében foglalunk helyet, ellentét kö zöttünk nincs, ezt egyformán követeljük vála mennyien. (Helyeslés a középen. — Meskó Zoltán: Meg kell csinálni!) Ezt az érdekképviseletet természetesen mi nem osztályharcos alapon gondoljuk el, mert ahogyan nem akarunk harcot a munkásszervezetek között, éppen úgy nem akarunk osztályharcot a társadalmi rétegek között^ sem. Meg lehet és meg kell teremteni ezt az érdekkép viseletet hivatásrendi alapon olyanformán, hogy az ipar érjdekkápviseletéiben, hivatásrendi kamarájában egyformán meglegyen a munkaadólsníaik és; a inunkaváliLailóknak törvényes érdekképviseltete); küilön ügyeiket kül ( ön tárgyalj ák, de a magyar ipar nagy általános kérdéseit együtt megtárgyalva, közösen határoz zanak és ott, egymást lássák is, egymást meg is szeressék és ne következhessek el Magyarországon mégegyszer az az idő, amikor magyart és magyart, keresztényt és keresztényt •' szembeállítanak egymással azért, hogy mögöttük a harmadik megtalálhassa a maga számítását. (Meskó Zoltán: És megsüsse a maga pecsenyéjét. — Ügy van! — Taps a középen.) T. Ház! Ipari szociálpolitikánk régi hiányát pótolná a munkajog kódexének megteremtése. (Helyeslés.) Mindenekelőtt sürgős szükség lenne az alaptörvények megváltoztatására. A munkajog alaptörvényei még mindig az 1884. évi XVII. te, és az 1893. évi XXVIII. te Ezeken kívül nagyon sok rendelet, rengeteg jogforrás van szétszórva, amelyek között nemcsak a munkavállalók, hânem a munkaadók, sőt a szervezetek szakember-vezetői,, még a jogászok sem tudnak eligazodni. (Úgy van! a középen.) Rengeteg munkát és rengeteg kiadást « lehetne megtakarítani, ha az iparügyi kormányzat kiadná a munkajog kódexét. E jogszabályokra vannak ma is bizonyos kiadások, ezek azonban inkább összefoglalások, nemhivatalos jellegűek és korántsem teljesek. T. Ház! Rá szeretnék mutatni szociálpolitikánknak két olyan kérdésére, amely sürgős és amely szerény nézetem szerint megoldható;
