Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

'. ülése 1942 november 17-én, kedden. 426 Az országgyűlés képviselőházának 30 jön. Az az eset legfeljebb kivételt képezhet, ha van a családnak egy közvetlen tagja, aki szakképzettségénél fogva hívatott az ipar folytatására. ( A háború okozta nyersanyaghiány a legelsősorban és a legsúlyosabban érinti, érdekli és sújtja a magyar kisiparosságot. A magyar kisiparos — mint mondottam — csak annyi kenyeret keres, amennyit dolgozik. Feltétlenül és múlhatatlanul szükséges tehát, hogy ehhez a kenyeret jelentő munkájához a nyersanyag minden körülmények között rendelkezésére álljon. Én tisztában' vagyok azzal, hogy az iparügyi miniszter úr a fennálló nyersanyagnehézségek közepette mindent elkövetett eddig is, hogy a nyersanyagkészletből legelőször és igíaziságosajn a magyar kisiparosiság rés^esülr jön (Ügy van! Ügy va>n! Helyeslés és taps jobbfejői.), azonban a nyersanyaghiány óriási, a készLet, az anyag pedig kevés és éppen ezért arra kérem az iparügyi miniszter urat, tegyen folyamatba még egy intézkedést olyan értelemben, hogy a zsidók részére és javára nyersanyag in© legyen.' kiszolllgálftatham (Helyeslés és taps.) Kevés a nyersanyag, nagyon kevés, de ez a rendelkezésre álló kevés nyersanyag száz százalékig a magyar ember, magyar iparosnak az érdekét szolgálja (Helyeslés.) és ne engedjük, n© tűrjük, hogy az az idegen a rendelkezésére bocsátott nyersanyaggal feketepiacon üzérkedve szipolyozza tovább a magyar embereiknek és a magyar iparosoknak a vérét. Súlyos aggodalomra ad okot az iparosságnak a közszállításokból eredő helyzete. A közszállítási szabályzat módosítása feltétlenül szükséges, mégpedig olykép, hogy az ne gyengítője, tönkretevője, megsemmisítőjie, hanem erősítője ést alátámasztó ja legyen a magyar iparosságnak. Á magyar ipar megerősítéséhez és a magyar jövő kiépítéséhez nem tönkrement adóalanyok, hanem biztos, szilárd alapokon álló, anyagilag erős és független, élő és dolgozó magyar iparosok kellenek. (Helyeslés.) Nem elég, ha közszállítást adunk az iparosságnak, hanem szükséges és fontos, hogy az a közszállítás becsületes és tisztességes keresetet és kenyeret is adjon az iparosnak. A múlt,tapasztalatai bőven igazolják és bizonyítják azt, hogy ez a cél a iközszálTítások mai legolcsóbb rendsczerle mellett semmiképpen sem Ibiztosjítható. Reális kalkulációval, egy versenytárgyaláson csak igen ritkán nyerhet munkát iparos. Nem egy közmunka ' került már irreális árért kiadásra és ez nemcsak annak a munkát irreális árért végző, hanem a reális kalkuláció alapján munkát nyerni, vállalni képtelen adóalany nak az elpusztulását is eredményezte. Az ár megálllapító bizottságok ma különben is erős és élénk tevékenységet fejtenek ki és azt hiszem, hogy vannak gyakorlati közhivatali szakemberek és talán nem lehet további akadálya annak, hogy a közmunkák és közsBállítások kiadása a műszaki hivatalok reális kalkulációja al ap j án eszkö zöl tessék. Az ármegállapító bizottság működésére is szeretném felhívni az iparügyi miniszter úr figyelmét. Ezidőszerint tudnillik az a helyzet, hogy egy versenytárgyalás alapján adott munka egységárai a megállapított értékhatáron felül csak az ármegállapító bizottság jóváhagyása után válnak érvényesekké.^ Eddig minden rendiben volna, mert hiszen főképp a mai időkben szükséges, de kötelező is az árak realitásának megvizsgálása és nem szabad tűrni és engedni, hogy bárki is irreális, magas haszonkalkulációval gyengítse az állam teherbíróképességét, A hiba ott kezdődik, hogy a közhivatal a versenytárgyalás után a munkát azonnal a legolcsóbb ajánlattévőnek vállalatba adlja. Vállalatba adja pedig azzal, hogy egységárai majd csak az ármegállapító bizottság döntésiékor válnak érvényesekké. A munka természetesen a kiadás után a legerősebb tempóban halad a befejezés felé, mert hiszen határidő van, súlyos kötbér terhe mellett határidőhöz van kötve a munka. Eltelik néhány hónap, néhány év is, a munka bifejeződik, az elszámolás is elkészül, s a munka már régen eredieti célját szolgálja, (Közi Horváth József: JDe a pénzt még nein kapta meg!i) mivel azonban az ármegállapító bizottság az egységárak ellenőrzé"*sét még nem eszközölte, az iparos becsületesen, korrekt módon elvégzett munkája után 30 százalékot még mindig nem kaphat vissza. Enynyit tudniillik biztonság okából a számla kifizetéséig visszatartanak. Vissza van tehát tartva 5 százalék fel ül vizsgálati részlet címén, további 5 százalék jótállási 'biztosíték címén és 30 százalék az árellenőrzés eszközléséig. Ez az egész munka teljes értékének 40 százaléka. (Egy hang jobbfelől: Nem bírja ezt ki! Csak zsidó bírja ezt là!) Arról már felesleges is> beszélni, hogy ennek a tételnek a kamatterhe mennyit tesz ki, hogy ezt & kamatot az iparos miből fizeti és ha a legjobb esetet veszem és forgótőkéje van igénybevevő az iparosnak, ennek hosszú időre való elvonása mit eredményezhet, arról felesleges bővebben beszélnem. Igenis szükség van az egységárak realitásának megvizsgálására, de ez történjék meg a versenytárgyalás után és feltétlenül a munka kiadása előtt, mert hiszen etikailag is fontos, hogy az az iparos tisztában legyen azzal, hogy menynyiért kell neki a munkát elvégeznie. (Ügy van! Ügy van!) Semmiképpen sem engedhető meg az, hogy egy késedelmes árellenőrzéssel az iparosnak a megengedett 3, illetőleg 6 százalékos hasizna, sőt még ezenfelül összege is, becsületes munkájának eredménye, sőt egész exiszténciája is veszélyeztettessék. A közszállításokkal kapcsolatban a kereset és a számlák késedelmes kifizetésére is felhívom a miniszter úr figyelmét. Tudom, hogy az iparügyi miniszter úr e tekintetben már a belügyminiszter úrral karöltve a • legszigorúbb intézkedéseket hozta. Sajnos, még mindig az a helyzet, hogy az iparos elvégzett munkája után a számlák nem a közszállítási szabályzatban előírt időn belül, hanem jóval később, sokszor egy-két esztendő múlva kerülnek kifizetésre. Arra kérem a miniszter urat, hasson oda, hogy akik nem látják el becsületesen a feladatukat, akik nem teljesitik maradéktalanul a kötelességüket, azok részesüljenek méltó büntetésben, (Ügy van!) meri, nem lehet megengedni, hogy lelkiismeretlenül tönkretegyék a magyar életet és tönkretevői legyenek a becsületesen dolgozó keresztény magyar iparosoknak. Tudomásom szerint előrehaladott stádiumban van már a munkában kiöregedett iparosok öregségi nyugdíjbiztosításának rendezése. Arra kérem a miniszter urat, tegye lehetővé, hogy az iparosságnak ez a feltétlenül jogos és régi kívánsága mielőbb a beteljesedés, a megvalósulás stádiumába kerüljön, de ugyanakkor azt is kérem, minthogy az az iparos 50%-ban úgyis hozzájárul az Országos Társadalombiztosító Intézet fenntartásához, saját ós családja részére orvosi és gyógyszerellátásban feltétlenül részesülhessen. (Helyeslés és taps.) Mélyen t. Képviselőház! A magyar ipar fejlesztése és megerősítése szempontjából legelső fontosságú a reális árrendszer kiépítése,