Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. kellenek a magyar ipar fejlesztéséhez és megerősítéséhez. (Úgy van! a jobboldalon.) Vannak ebiben az országban arra hivatottak, vannak szép számmal kiváló elméleti és gyakorlati szakemberek, akik egyedül képesek a magyar ipari átállítás tökéletes és helyes megvalósítására és ezen keresztül ,a magyar jövő, a magyiar ipari jövő megerősítésére. Éppem azért arra kérem az iparügyi miniszter urat, ne tűrje és ne engedje, hogy a mai átállítás kapcsán a magyar ipar dilettánsok kezébe kerüld ön. A magyar ipar vezetésére és fejlesztésére legelsősorban hivatott az a minden tekintetben elsőrangú magyar műszaki kar, amelynek kiválósága köztudomású és elismert az egész viliágon. A magyar ménnököt szerte <a világon nemcsak szívesen,, de mindenhol őszinte igaz örömmel látják és alkalmazzák. Sajnos, a magyar vezető műszaki kar szervezettségében gyenge és erőtlen, megerősítéséhez feltétlenül kell és nélkülöz hetetlen a tudomásom szerint már tökéletesen előkészített és készenálló mérnökkamarai rendtartás módosítására vonatkozó tervezet törvényerőre emelése. Nemcsak ipari, de főleg honvédelmi szempontok szükségessé és elodázhatatlanná teszik a kötelező mérnökkannarai tagság bevezetését, hogy minden mérnök csak mint méririökkamarai tag fejthesse ki és folytathassa műszaki tevékenységét. Különösképpen fontos >s nélkülözhetetlen, hogy a magánmérnöki kairon kívül a közszolgálatban álló mérnöki kar is mind maradéktalanul tagja legyem a mérnöki kamarának. Az a közszolgálatban álló mérnöki kar,, ' amelynek ellenőrző, útmutató és irányító tevékenységénél fogva legelsősorban van kéziébe letéve a magyar ipar jövője. Csak egy ilyem, a magyar mérnöki kar teljességét, magábazáró» kamara működhet eredményesen és végezheti kötelességét a, magyar 'mérnöki kar felemelése és ezen keresztül a nemzet műszaki nívójának emelése és felfokozása érdekében. Magyar mérnökök, elsőrangú elméleti és gyakorlati szakemberek, akikben ma óriási nagy a hiány,' esnék kelletnek legelsősorban a . magyar ipar fejlesztéséhez és megerősítéséhez. A mai mérnök- és általában műszaki emberhiánynak megszüntetése ma szinte legelső és legfontosabb problémája

1 az iparnak. Mérnök többtermelésre van szükség. Meg kell kedveltetni ezt a szakmát és főleg és legelsősorban lehetővé kell tenni azt, hogy a mérnöki kéne sítésbe (beleölt súlyos összeg rentábilis befektetéssé váljék. Ez véleményem szerint egyedül és legelsősorban a mérnöki státusznak és általában a műszaki státusznak gyors és megfelelő rendezésével eszközölhető és érhető el. Őszintén örülök, hogy a miniszter úr — mint a költségvetése indokolásában mondja, amit egyébként a gyakorlatban a múltban már annyiszor be is bizonyított — különös figyelemmel kíván lenni a magyar kisiparosságra. Bizony, a magyar kisiparos nemcsak a magyar iparnak, de az egész nemzetnek egyik legértékesebb, legnélkülözhetetleniebb, ezzel szemben — mondjuk meg őszintén — a legmostohább sorban levő rétege. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Különösképpen így van ez a mai időkben, mert hiszen, ha egy tisztviselő katonai szolgálatra bevonul, itthonmaradt családtagjai nem maradnak segítség nélkül. Ha egy kereskedő katonai szolgálatra bevonul, általában és rendesen van a családnak: egy tagja, aki úgy ahogy, nagyjából el tudja látni a feladatot ég nem keli mindjárt az üzletet beülése 1942 november 17-én, kedden. 4 26 zárni. Ha egy munkás hadiszolgálatra bevonul, akkor hátramaradt családja megkapja a segítséget. De vájjon mit kap az a magyar kisiparos, aki csak annyi kenyeret tud keresni, amennyit dolgozhat, és ha nem tud dolgozni, nem tud kenyeret keresni, vajjou ki az, aki róla, illetőleg itthonmaradt családjáról gondoskodnék. (Felkiáltások: S.enki!) Ha egy tisztviselő beteg, akkor elmehet az Otbá-ba, ha egy munkás beteg, akkor mehet az Oti-ba* de kérdem, hová mehet ési hová megy az a vagyontalan kisiparos, akinek a betegség kiütötte kezéből a szerszámot* amely egyedül adja meg a lehetőségét az életre, kenyerének megkeresésére. (Taps a jobboldalon.) Ha egy tisztviselő életének becsületes munkájával érdemeket «zerzett, arra rászolgált, akkor a jól megérdemelt nyugalomba, vonul. Ha egy munkás produktív, becsületesi munkában megöregedett és elérte a korhatárt, — igaz, hogy ritkán éri el, sajnos, ezt a korhatárt, mert igen magasan állapították meg és feltétlenül szükséges lenne a 65

r esztendős korhatárnak legsürgősebb leszállítása (Ügy van! a jobboldalon) — de ha mondom, elérte a korhatárt, akkor öregségi segélyben részesül. De kérdem megint, az a vagyontalan iparos, aki egy egész élet produktív, kemény munkájában elfáradt és fáradságában nem tudja már a kenyeret jelentő szerszámot kezébe venni, vájjon az az iparos öreg napjaira mit csinál, mit kénytelen, mit tud egyedül csinálni, hacsak nincs gyermeke, akit felnevelt, s aki nyugodt otthont, hajlékot és kenyeret tud adni és biztosítani részéire. Le het-e ezekután csodálkozni azon, ha csökken az érdeklődés, ha mindinkább összezsugorodik az iparostanoncok létszáma. (Ronkay Ferenc: Elmennek oda a zsidók!) Nincs jelentkező és.— mondjuk meg őszintén — pusztulásra van ítélve a nemzetnek ez a nemzeti szempontból legmegbízhatóbb, legértékesebb és mondhatom, legproduktivabb rétege- A nemzetinek ezt a rendkívül értékes; kisiparos és általában iparos rétegét gyorsan és még annál is gyorsabban, sürgősen meg kell menteni, amit annál is inkább kiérhetek a miniszter úrtól, mert tudom és ismerem az iparügyi miniszter úr irántuk való szeretetét és aggódó gondoskodni akarását. Szeretném itt is néhány legégetőbb és legsúlyosabb, leggyorsabban orvoslandó problémájukra az iparügyi miniszter úr figyelmét felhívni. Legelsősorban a hadbavonult iparosok fokozott megsegítését kérem és kérem azt, hogy a hadbayonult kisiparos már hadbavonulásánafci napjától kezdve minden közteher alól mentesüljön. Mentesüljön még akkor is, ha hadbavonulása után alkalmazottal korábban vállalt kötelezettségeinek teljesítése céljából kénytelen iparát még folytatni és nem tudjai azt azonnal szüneteltetni. Indokolt kérelem ez* mert hiszen a hadbavonult iparos új munkát már nem vállalhat. A meglévő és vállalt munkának alkalmazottal való befejezése pedig olyan terhet, olyan kiadást jelent (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.), amely teher és ki adás feltétlenül felemészti azt az összeget, amely annak a kisiparosnak a hasznát, a keresetét jelentette volna. De múlhatatlanul szükséges, hogy gondoskodás ^történjék a hadbavonult kisiparos osa ládjáróü is, lehetőleg olyképpen, hogy annak a hadbavonult kisiparosnak a családja az iparos korábbi adóalapjának, tehát tiszta jövedelmének megfelelő és arányos juttatásban részesül67