Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-307
418 Az országgyűlés képviselőházának 307, Ez így volt a körülöttünk lévő országokban is. Lassanként azonban majd megszokja ezt a szerövéit mind a, munkás, mind' a munkaadó és ez igenis fontos eszköze lesz a magyar királyi iparügyi minisztériumnak. Szomorúan állapítom azonban meg, hogy ugyanakkor, amikor felállították az állami munkaközvetítőt, ez évben a VIII. kerületi elöljáróság 4430- szám alatt a József-kőrútra Rácz Eszter névre egy munkaközvetítői irodára adott engedélyt. Igaz, hogy háziartási alkalmazottaik 1 közvetítéséről vam szó, de én azt mondom, hogy a háztartási alkalmazottak a visszatért magyarok szerint nemi cselédek, nem szolgák* hanem magyar munkásnők. Amikor az ember megjelenik egy ilyen magánközvetítőben — meg kell állapítanunk — még 'el *em indult munkába az a magyar mumkásnő, máris szedik tiőle a vámot, egy hónapnak 1 ,, két hónapnak megfelelő bérét kell, hogy leadja a magyar munkásnő a Rácz Esztereknek azért, hogy megfelelő helyem alkalmazzák egy konyhában, esetleg egy szobában. Ha megjelent az állam; nrunkaközvetítésről szóló rendelet és az iparügyi minisztérium felállította az állami munkaközvetítőt, nagyon kérjük a mélyen t. iparügyi miniszter urat, hasson oda, hogy minél hamarabb megszűnjenek ezek a magánközvetítőik!, úgy a József-körút sarkáról, mint a Molnár-utca sarkáról tűnjenek el és az iparügyi minisztérium minél hamarabb állítsa fel az állami munkaközvetítő fiókjait A munkakamarákra, a munkafelügyelőségekre és a munkaközvetítőkre a következő összegek vaunak! felvéve a költségvetésbe: a munkaközvetítőre 1943. évre 300-000 pengő, a munkaf elügyelő ségre 40.000 pengő, új munkaközvetítői hivatalokra 80.000 pengő, a munkakamarákra 101.000 pengő, munkásvédelemre pedig 200.000 peingő van előirányozva. Nagy köszönettel adózom a mélyen t. iparügyi miniszter úrnak, mert különösen ez az utóbbi összeg napjainkban legfontosabb feladat ellátására szolgál, ez igazán munkásvédeknet jelent, mert ebből a 200.000 pengőből 1943-ban érezni fogjuk azt a segítséget, amelyet már régen vártunk a m. kir. iparügyi minisztérium részéről. A munkások nyilvántartására 70.000 pengő van előirányozva. A 6. címben tehát ilyen és hasonló célokra összesen 2,057.000 pengő van felvéve. Mélyein t. Ház! Mondhatom, talán ez a második év, amikor emelkedtek az állami munkaközvetítő,, a munkafelügyelőség és a munka? . kamrák céljára előirányzott összegek, amelyek ezen a téren szaporítást, személyzetnövelést tesznek lehetővé; de ha ezt megállapítjuk, rá kell mutatnunk arra is, hogy a kiskereskedők, a nagyipar, a kisiparosok milyen összegekkel szerepelnek a költségvetés keretében. Távol áll tőlem, hogy ezt sajnálnám és azt mondanám, hogy sok fa kisiparosok, a kereskedők védelmére felvetti összeg, de azt kell mondanom, hogy a 800—900-000 főből álló magyar ipari munkásság részére nem olyan sok az, amit az 1943. évi költségvetés keretében biztosi tatnak. Megértjük a nehéz időket, megértjük azt, hogy a legnehezebb időben történt az, hogy az iparügyi minisztérium ezeket az összegeket biztosította az említett három szerv számára, de hisszük, reméljük, hogy ezek az összegek állandóan növekedni fognak és a magyar munkásság is százszázalékosan el fogja érni a régen óhajtott állami védelmet ebben a három szervben, mert ha körülöttünk megtörtént a ütése 1942 november 17-én, kedden. kibontakozás, akkor mi is elmondhatjuk, hogy 1942-ben nálunk is megtörtént a kibontakozás. Méltóztassanak megengedni, mélyen t- iparügyi miniszter úr, hogy rámutassak a következőkre is. Napjainkban az ország fővárosába és a főváros környékére van csoportosítva az ország különböző sarkaiból a magyar fizikai munkásság. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy ezek az emberek négy-öt hetet is eltöltenek odúikban mint ágyrajárók és, miután három-négy nap alatt elférgiesedtek, a végén úgy távoznak vissza hazájukba,, az, ország másik sarkába, ahonnan elindultak, mert semmi biztosítékot sem találnak! arra,, hogy valahogyan lakásban tudnak elhelyezkedni. Az elmúlt év folyamán olvastuk, hogy a mélyen t- föl dinívelésügyi miniszter úr elhatározta, hogjr ez évben a mozgó földmívesnrankások részére szállodát fog építeni. Nagyon kérem a mélyen t. iparügyi miniszter xi rat, vegye tervbe ezt a szállodaépítést az ipari munkások részére is és ha van lehetőség hitelátruházástra, feltétlenül építsék ezt meg még a jövő évben, mert a magyar munkás átlag maga is áll olyan nívón a munka tekintetében» hogy ha 1942-ben nem is érdemelte meg, de 1943-ban már megérdemli azt, hogy akik az ország fővárosában munkát keresnek, ha egy-két napon át fed ükét le akarják valahol hajtani, akkor megfelelő tiszta lakásban és tiszta ágyneműre hajthassák! le. Az ipari munkások már többször jelentkeztek a közellátási miniszteir úrnál és hivatkoztak arra a rendeletre, amely az elmúlt évben jelent meg három-négy olyan szakmára vonatkozóan, amelyben dolgozók a nehéz, testi: munkát megillető fejadagokat kapják. Ez a keret a törvényhatóságok közellátási Jhivatalfőnökei által szűkíthető, de nem tágítható. Mélyen t. iparügyi miniszter úr, méltóztassék megengedni, de azok, akik ezt a rendeletet készítették, nem voltak tisztában azzal, hogy az építőmunkások megkapták ezt a fejadagot, a vasmunkások is megkapták, a kőfaragók, a kőbányában dolgozók szintén megkapták, ele a bőripari munkások nem kapták me;g, már pedig az a bőripari munkást, aki 100—110 kilogramm súlyú besózott bőrt _ cipel a vállán egyedül, azt hiszem, mindannyian nehéz testimunkásmak kell, hogy minősítsük. (Ügy vonÜgy van!) Nagyon kérem a mélyen t. iparügyi miniszter urat, szíveskedjék mindent elkövetni, hogy az ebben a szakmában foglalkoztatott nehéz testimunkások megkaphassák a nehéz íestimunkásokat megillető kenyérfejadagot. Nagyon köszönöm a mélyen 1 miniszter úrnak, hogy segítségünkre volt Erdély villamosításában. A munka megindult, azonban nagyón nehezen halad, de hisszük, remélj ük, hogy fokozatosan ki fog annyira bontakozni, hogy a székely vármegyék igenis megkapják azt a világosságot, ami jelenteni fogja minden székely ember boldogságát és a világosságon kívül megkapják azt az iparosítást, is, amely feltétlenül szükséges Erdély számára. Annál is inkább szükséges' ez, mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy • a szaporodó székely egyáltalán nem számíthat földre, Erdélyben már föld szétosztásra nem kerülhet, mert hiszen nincsen, ellenben az iparosításira feltétlenül szükség van, mert különösen 1911-től 1940 szeptember 6-ig nagy tömegben hagyták el Nagy-Magyarország területét magyarok a munka hiánya
