Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. miatt, az elhelyezkedési lehetőségek hiánya miatt, a mindennapi kenyér miatt. Ennek végét kell vetnünk és ez igenis az iparügyi minisztérium (hatáskörébe tartozik. Éreztük az iparügyi miniszter úr szívének melegét, tudjak, hogy ő mindent, amit csak lehetett, megadott, lehetővé tett. Azt kérjük, tartsa szem előtt továbbra is azt, hogy évtizedeken keresztül kivándoroltunk mi magyarok, stokan távol is maradtak és beolvadtak más népek; nemzetek tömegébe, de amikor állandóan azt mondjuk, hogy kevesen vagyunk, akkor én, mint a magyar munkások szószólója, kérem a miniszter urat, hogy a jövőben egyetlen magyar munkást se engedjen külföldire. (Helyeslés.) Ha meg méltóztatnak engedni, az önállósitási alaphoz is hozzá kell szólanom azért, mert bár ez iparosügy, de mégis azt tartom, hogy nekünk munkásoknak, különösen egyesületi vezetőknek arra kell törekednünk, hogy a munkásból minél több kész munkás, minél hamarabb mester legyen és elindulhasson abban az iparban, amelyben kívánjuk teljes boldogulását, teljes kibontakozását. Az erdélyi gazdasági tanácsadó és mélyen t. erdélyi képviselőtársaim is mindig arra törekedtek és támogattak engem, de valamennyi magyar munkást is abban, hogy ha az illető munkás a szakmájában megfelel és már ledolgozott, a szakmájában bizonyos időt, akkor minél hamarabb önállósíthassa magát és boldogulhasson. Nagy köszönettel tartozom az önállósítási alap igazgatóságának, vezetőségének, hogy a legtöbb esetben igenis, olyan visszatért erdélyi vagy keletmagyarországi magyar munkások kapták azon az országrészen az, önállósítási kölesönt, akik rászolgáltak, akik meg érdemelték szakmailag, tudás telk'in tétében éppúgy, mint szegénységükkel és jó magyarságukkal. Ha ezek most kibontakoznak, meg fogják állni a nehéz időket is, ennélfogva ha elkövetkezik reánk az a győzelem, amely a magyar békét és a magyar igazság teljes kibon lakozását jelenti, hisszük és reméljük, hogy akkorra már teljesen kijegecesedett, egészséges, fiatal magyar iparosgenerációt kapunk. A tanonciskolák kérdésében is sérelmeink vannak. Amint az előttem felszólalt képviselőtársam is volt szíves megemlíteni, az ipari tanoneoktatábt, az ipari szakoktatást feltétlenül vissza kell vinni az iparügyi miniszérium keretébe, mert ez az egyetlen fórum, amely megfelelő felügyeletet tud gyakorolni úgy a szakmai tudás, mint a szakoktatásban való előmenetel és a fejlődés szempontjából. Ezért nagyon kérem a mélyen tisztelt iparügyi miniszter urat, keressük meg a módját annak, hogy minél rövidebb időn belül visszakerüljön úgy a tanoncoktatás, mint az ipari oktatás az iparügyi minisztérium hatáskörébe. (Helyeslés.) A tanonciskolák ügyében szomorúan kell megállapítanom azt, bogy a hazatérés után foglalkoztunk ugyan közületek épületeinek befejezésével, ellenben nem fejeztük be azokat a blokkházakat, amelyek az eredeti elgondolás szerint azzal a céllal épültek, hogy majd a román célokat fogják szolgálni és egymás után fog a faluról oda befolyni az a felesleges román töredék, amely majd a városok magyar iparosságát fogja tönkretenni, mint kezdő román iparosréteg. Ezeket az épületeket mind fedél alá hozták, de rendbe nem tudták tenni. Hála Istennek, felszabadultunk, továbbra is uraljuk az ipart és még jobban fogjuk uralni a jövőben, ellenben feltétlenül szükséges, hogy ülése 1942 november 17-én, kedden. 419 ha fedél alá kerültek ezek az épületek, a berendezés is megtörténjék, a felszerelési munkálat tokát is hajtsuk végre. Például nagyváradi viszonylatban közel 2000 tanonc nincs kitéve továbbra is hosszú időn keresztül annak, hogy a szélrózsa minden irányában legyen egy-egy tanterem felállítva, ahol csorog a víz, ahol a tanonc tüdőbajt szív magába, de nem kap megfelelő kiképzést sem, mert nincs megfelelő tanterem, hogy munkapadon dolgozhassák és mint gyakorlati embert is kiképezzék. Ennélfogva szükséges, hogy ha már fedél alá jutottak ezek az épületek, kövessünk el mindent, hogy befejezhessük, hadd vonuljon be a magyar tanonc . az egészséges otthonába, egészséges! iskolájába. Hozzá kell, hogy szóljak a napjainkban elszegődött tanoncok nemzetiségi arányához- is, amelyet bizony szintén neheztelünk, éppúgy, mint az egyik előttem felszólalt képviselőtársam ismertette az iparban a magyarság csekély számarányát. Amint értelmiségi kormánybiztosságot kellett felállítani azért, hogy az értelmiségi osztályból a, nekünk meg nem felelő elemek százalékos arányaiknak megfelelően ki legyenek szorítva, éppúgy szükség lesz tíz év múlva a magyar iparban arra is, hogy miniszteri biztosokat nevezzenek ki az iparügyi minisztérium részéről bizonyos kisiparosok kiszorítására, mert mi magunk, az akkori kisiparosok, nem tudjuk kiküszöbölni magunkból, a kisiparosság testéből a nekünk meg nem felelő elemet. Ha megnézzük, hogy napjainkban milyen szakmákat szállott meg az, idegen elem, azt lát^ juk, hogy a leheletszerű finom ipart, a precíziós ipart, a kozmetikát, a látszerészipart szállották ímeg, (Rajniss Ferenc: A könnyű iparokat! Ez magyarul úgy szól, hogy sok a zsidó az iparban.) ahol 80—120 pengő fizetést kapnak* (Rajniss Feinene: A könnyű és jó iparokat!) Nagyon kérem képviselőtársamat, szíveskedjék meghallgatni. Elnök: Osentdet kérek), Kajniss képviselő ur! Szabó János: Ugyanakkor honvédelmi szempontból is óriási károkat okoznak, mert a cinkográfiában napjainkban is azt látjuk, hogy a legtöbb klisé, a legtöbb kópia, amely a cinkográfiából kikerül, mind ezeknek a kezéből kerül ki és dobódik oda éjszalkánkint minden magyarnak az udvarába. Ne adjunk nekik szabad teret, ne adjunk, nekik tág teret Korlátlanul kibontakozni és ne hagyjuk ki a magyar munkást a munka padja mellől a cinkográfiában, a nyomdában, jöjjön oda a magyar munkás, foglalja el azt a helyet is, ahol nagyobb kereset van és kevesebb erőt kell latbavietni az ipari munka elvégzéséhez. De szívesen várjuk az idegen^ elemet egyes munkahelyeiken, várják a vájárjaink a százalékos arányban a bá^ nyákban, várjak az építőmunkások, tavasszal, amikor még hóesés van és várják nyáron, amikor a nyakukra tűz a hőiség fent az állványokon, várják őiket, hogy ezek az elemek is száza^ lékos arányban húzódjanak meg a magyarok mellett, de várják a szentesi magyar kubikosok is, mintegy 35.000 fő, várja a magyar kubikos s ág, hogy miért 'nem jönnek már és miért nem vesznek részt a kubikosok munkájában. (Rajniss Ferenc: Mert Chorin nem akarja! Még ma is a legnagyobb hatalom!) Amikor bátor voltam ezt felhozni, "tekintettel voltam az elkövetkezendő időre, hiszenelőre kell látnunk, úgy a munkásnak, az ipar