Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Àz országgyűlés képviselőházának 307. kódunk a munkásságot megvédeni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem vonatkozik a törvénytervezet a mezőgazdasági munkaközvetítésre, (Rátz Kálmán: Elég baj!) azonban provideál az együttműködésre, amennyiben a munkaközvetítő központi bizottságot létesített a 115.600-as számú 1942. évi földmívelésügyi miniszteri rendelet. Ezt az ipari és földmívelésügyi miniszter úr közösen adták ki. Ez a bizottság a munkaközvetítési politika csúcsszervezete s lényege az, hogy ebbe a csúcsszervezetbe az elnököt felváltva jelöli ki a két miniszter, egy-egy alelnökét pedig külön-külön egy-egy miniszter jelöli ki. A hatósági munkaközvetítés helyzete ma a következő. A budapesti munkaközvetítő államosított, hat vidéki állami munkaközvetítőnk van már, nyolc vidéki még hatósági s tíz ujabb hivatalt kreálnak ebben az esztendőben, úgyhogy ez összesen 25 állami munkaközvetítő hivatalt jelent 1943. év végéig. 1941-ben az állami közvetítőknél a munkakeresők száma 137.147 munkás volt, a hatósági közvetítésnél pedig 45.989. Ezeknek az állami munkaközvetítőknek és általában a munkaközvetítésnek egyik legfőbb feladata a nevében jelzett célon kívül a munkásnyilvántartás^ is* mi különösen most nyilvánvalóan rendkívül fontos. Méltóztassék megengedni, hogy most áttérjek a magyar ipar vezető rétegének, a mérnöktársadalomnak kérdésére, a mérnökkórdésre. A mérnöki rendtartás módosításának a tervezete lkész van. Tíz éve vajúdik ez a kérdés. 1933. májusában foglalkozott először vele a mérnöki kamara választmánya és azóta állandóan felszínen van ez a kérdés. A mérnöki társadalom kívánsága, hogy ez minél előbb tető alá jusson. (Taps jobbfelől és a középen.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy egyes prominens mérnökkartársaink hevesen ellenzik^ ezt a kérdést, amire később pár szóval szintén szeretnék kitérni. Mielőtt azonban erre rátérnék, le kell szögeznem, hogy a kötelező orvoskari tagságot az 1939:1. te. határozza meg, ugyancsak a kötelező ügyvédi kamarai tagságot is és annak módosítása a kamarai _ törvénylbten, az 1937:IV. t,-e,-ben foglaltatik. Állástfoglalt e mellett a kérdés mellett külön-külön és együttesen a mérnöki kamara, a keresztény-nemzeti alapon álló mérnöktestület. Ennek eredménye volt azután, hogy megvitatták az eredeti terveket és az eredetileg 80 szakaszra tervezett törvényjav aiSlatból a most elkészített törvénytervezetet 21 szakaszra faragták le. Ebben a 21 szakaszban azonban minden benne van, amire a mérnöktársadalomnak szüksége van. A kérdés ugrópontja az, vájjon a köztisztviselő-mérnök tagja legyen-e a kamarának. Eszerint a, tervezet szerint kamarai tag lenne a mérnöktisztviselő is. Ez a törvénytervezet a képviseleti rendszerre tér át a zsidóknál, átszervezi a mérnöki tanácsot s a mérnöki címnek és a mérnöki munkának hatályos- védelmet biztosit. Most nézzük meg, hogyan áll a mérnöki társadalom kérdése számszerűen. Az 1939 :IY. t-e., vagyis a zsidótörvény értelmében 1941. június 30-án igazolta a kamara a mérnöki kamara tagjait, mégpedig igazolt 4486 főt. Mármost a 13.000/1941. iparügyi miniszteri rendelet a mérnökök nyilvántartását rendelte el, s ennek alapján 1941. október 15-én írták össze a mérnököket; e szerint a nyilvántartásban 11.647 mérnök szerepel. Az egész kérdést determinálja a zsidókérdés. Ma a kamarának 65,6% -a keresztény, a zsidó tagok száma ülése 1942 november 17-én, kedden. 4Ö1 34 4%. (Budinszky László: Rengeteg

Î) Az összmérnökség arányszáma a következőiképpen adódik: 74.5% a keresztények száma és 25.5% a zsidó mérnökök száma Magyarországon. Ha most a mérnöktársadalom arra az álláspontra helyezkedik, hogy csak azok legyenek a kamara tagjai, akiket munkakörük erre a jelen törvénv alapján feltétlenül kötelez, akkor oda fogunk jutni, hogy a mérnöki kamaránál a zsidó tagok száma 70% lesz. Mélyen t. Ház! Mint magyar mérnök, én nem kívánom a magyar mérnöki kar etikai és anyagi érdekeit, a mérnöki rend jövőjét ilyen kóser intézményre foízni (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen.), különösen azért nem, mert hiszen most is rendkívül nagy szerepe kell hogy legyen a mérnöki kamarának, azonban az átmenetgazdálkodásnál, a tervgazdálkodásnál, amikor a magyar mérnököt mindenütt be kell állítani és a magyar mérnöki munka kvintesszencia ját kell szervezetten összefogni, akkor csak olyan kamara dirigálhatja ezt a magyar mérnöki kart, aki ezzel szívvellélekkel és fajilag is összeforrott;. (Ügy van! Úav van! Taps.) A mérnöki nyugdíjintézmény r szintén nagyon nagy kérése a magyar mérnöktársadalomnak. Méltóztassanak megengedni, hogy rendkívül szomorú adatot hozzak fel. Ennek a kamarai mérnöknyilvántartásnak statisztikai kiértékelésénél adódott ez a szám, a magyar mérnöki társaidalomban 1'2 gyermek esik egyegy mérnökre! Rendkívül elszomorító ez a szám (Ügy van! Ügy van!) és azt hiszem, hogy ennek oka az is, hogy a magánmérnökök öregségükre nem látják biztosítva jövőjüket és ez határozottan korlátozóan ihat a gyerekszám növelésére* márpedig a magyar életnek és a magyar jövőnek alapja a gyermek; ezért mindent el kell követnünk, hogy ezt a tragikus és szégyenletes számot felemeljük. (Ügy van! Úgy van!) Ehhez elengedhetetlenül szükségesnek tartja és kéri a magyar mérnöktársadalom, hogy az öregségi ellátást és a mérnöki nyugdíjintézetet minél előbb léptessék életbe és eh' hez megfelelő állami segélyt is kér a magyar mérnöktársadalom. A harmadik törvénytervezet, amellyel az iparügyi minisztérium és az iparügyi kormányzat foglalkozik» az iparfejlesztési törvénnyel kapcsolatos. Az 1931. évi XXI. t.-c1941. december 31-ével lejárt, azóta már második ízben, hat-hat hónaponkint hosszabbították meg ennek érvényét, mégpedig legutóbb a 4050/1942. M. E. számú rendelettel, amely 1942. december 31-ig szabályozza ezt a kérdést. Kétségtelen, hogy az iparfejlesztési törvény tekintetében a mostani háborús viszonyok rendkívül nehéz helyzetbe hozzák az iílietékes tényezőket, azonban az is kétségtelen, hogy az iparfejlesztési törvény nemcsak a mai időkre, hanem a jövő időkre is provideál. Lényege a termelés szabályozás, a szakoktatás, a kísérletek, a kiállítások támogatása és a kedvezmények kérdésének rendezése- A régi törvény és az új törvénytervezet kardinális különbsége az, hogy a régi liberális volt, a kedvezmények alapján állott, az pedig irányított, erős korlátozásokhoz is nyúl és kénytelen nyúlni a aüai idők szükségszerű következménye folytán. Az elv az, hogy a kedvezmény nem lehet több, mint a tényleg befektetett tőke. A régi törvény alapján például megtörténtek olyan anomáliák, hogy egy 250.000 pengős építkezésnél 15 évi adókedvezményt adtak, ami számszerűleg 400.000 pengőt jelentett- Természetesen ezt a 64*