Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

4ôâ Áz országgyűlés képviselőházának 307. kérdést nagyon (mélyrehatóan rendezi ez az új törvénytervezet. Üjra szervezi az Országos Iparügyi Tjanácsot, amely az 1936. évi VII. t.-c. alapján müiködött és egyesíti ebben az Orszá­gos Iparügyi Tanácsban az, Országos Ipar­tanácsot, az Országos Középítési Tanácsot, az Országos Energiagazdasági Tanácsot és az Or­szágos Munkásközvetítési Tanácsolt. T- Ház! Niagy szabású iparpolitikát ma csak akkor lehet folytatni, ha minden vonalon iparkodunk keresztülvinni a racionalizálást. Ez a racionalizálás kétféle. Első a technikai ra­cionalizálás. Ehhez tartozik a szabványosítás, amelynek keresztülvitelét ia Magyar Szabvány­ügyi Intézet végzi és azután rendkívül fontos a tapasztalatkicserélés — az Erfahrungsaus­tausch —, amit például a textiliparban Magyar­országon ma már meg is honosítottak. Második része a racionalizálásnak a köz­.gazdasági racionalizálás. A nyersanyaginség háborús jelensége következtében nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy kis ter­meléssel futó gyárak rossz hatófoka miatt a magyar közgazdaság mérlege 1er ömöljék. Nem lehet munkásokat nem jelentős iparokban le­kötni és a hadiipartól elvonni. Ennek következ­tében egy nagyszabású, nagyvonalú munkaerő­gazdálkodásra van szükség. Ezt , a munkaerő­gazdálkodást egy munkaerőgazdálkodási terv­ben kelil lefektetni, amely munkára nagyon jó lenne valamely szervet, valami kormánybiztos­félét kiküldeni, amely szerv teljesen és mara­déktalanul erre a célra bocsássa rendelkezésre a munkáját. Hogy ez milyen fontos, azt bizo­nyítani kívánom azzal, hogy 1917-ben átmenet­gazdasági miniszter szerepelt Földjes Béla sze­mélyében. Ez az átmenetgazdálkodás hihetetlenül fon­tos. Az erők koordinálása szükséges ehhez első­sorban. Az átmenetgazdálkodás lényege az, hûgy foglalkoztatási tervet készítsünk az ipar részére, ne használjuk el most a végletekig a gépeinket, nehogy úgy álljunk ott, hogy mire a háború befejeződnék, magyar gyáriparunk roncsokkal dolgozzék. Ezért különösen a közü­letek és a nagyvállalatok anyagbeszerzési lehe­tőségének korlátain belül már most oda kell hatni, hogy a gépeik minél jobbak, minél mo­dernebbek, minél korszerűbbek legyenek. (Pa­dányi Gulyás Jenő: Ármegállapítást!) De fog­lalkoztatási tervet kell készíteni a leszerelés tempója és a leszerelő katonák foglalkoztatása tekintetében is. 'Méltóztassék megengedni, hogy itt rátérjek a kartelkérdésre. Eddig a karteleknek az volt a célja, hogy az értékes vállalatokat megvédjék a külföld konkurrenciájától. Most a nyers­anyag, a szén, a munkaerő hiánya folytán és a fogyasztási javak korlátozása miatt átcsopor­tosítást kell végezni és ennek az átcsoportosí­tásnak a műszere a kartellbizottság által elő­készített kényszer-kartell kell, hogy legyen és ennek a kényszerkairtell-törvénytervezeitnek minél előbb életbe kell lépnie. T. Ház! Sokat emlegetik a kulcspozíciók be­töltését. (Piukovich József: Joggal! — Halljuk! Hall juh!) Valóban joggal emllegetik. Ezeket a kulcspozíciókat keresztény, becsületes és szakképzett emberekkel kell betölteni. (Ügy van! Űgy van!) Mind a három feltétel szüksé­ges hozzá, nem elég csak az egyik. (Ügy van! Vgy van! -*- Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol vannak a strómanok?) A cél az, hogy erős ipari középosztályt teremtsünk. Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az ülése 1942 november Í7-én, kedâeû. ipari közigazgatásra. Ahhoz, hogy a magyar ipar funkcionáljon és működésében zavar ue essék, szükséges, hogy a közigazgatás menetét a feleknél minél jobban megkönnyítsük, né fordulhasson elő, hogy a minisztériumokban Ponciustól Pilátusig küldözgessék az embere­ket. Büszkén merem állítani, hogy az iparügyi minisztérium ezen a jó úton, iá helyes úton ex cellái, amennyiben közismert dolog az, hogy a legszerényebb, a legkisebb ember is a legked­vezőbb és azonnali felvilágosításra talál itt (Ügy van! XJgy van! a jobboldalon.), annak el­lenére, hogy hihetetlen túlterheléssel dolgozik as iparügyi minisztérium. Az iparengedélyeknek négyféle típusa van. Az első az olyan ipajreügedély, amely képesí­téshez van kötve, a második csoportba tarto­zik az olyan ipiar, amely igazolványihoz és ké­pesítéshez van kötve, a harmadik csoportba tartoznak az engedélyihez kötött iparok, ame­lyekben képesítés nélkül dolgozhatnak az ipa­rosok és végül a negyedik csoportba tertoznak a szabad iparok, ide tartoznak a kereskedések is. Ezen a négy csoporton belül azonban feltét­lenül szükség van korszerű átrendezésre. A képesítéshez kötött iparokat újból rendezni kell, mert hiszen vannak úgynevezett lom-ipa­rok. Nem akarok megsérteni egyetlen ipart sem, azt hiszem azonban, hogy például a kocsi­lámpagyártó ipar a magyar iparnaik és a gaz­daságnak nem túlságosan fontos tényezője. Az ipari közigazgatás keretein belül r munkában van a, szikvízgyártó ipar korszerű átszervezése. Az a lényeg» hogy a keresztény iparos érvénye­sülését elősegítsük. Ezért a nem keresztény iparos a szénsavkontigensnek ma már csak a felét kapja. A kéményseprőipar kérdése ugyan­csak erősen foglalkoztatja az iparügyi minisz­tériumot. Tudvalevőleg ennek az iparnak a kódex© mintaszerű, ez a kódex azonban a mai élethez viszonyítva már nem egészen megfe­lelő. (Piukovich József: A közjegyzőség jobb állás. — Zaj. — Elnök csenget.) A közjegyző­ség nem tartozik a magyar iparpolitikához, az azonban hozzátartozik, hogy ezt a mintaszerű kéményseprőkodexet iá mai élethez ihozzáido­mítsuk és ezért szükséges a kéményseprőkerü­letek arányosítása, a mesterek, segédek és munkások díjazásának emelése, hogy szociális színvonaluk emelhető legyen. (Helyeslés.) Az iparrevízió kérdése hallatlan nagy mun­kát zúdít az iparügyi minisztériumra. Csak egy adatot kapok ki. Erdélyből ebben az évben mintegy 30.000 kérvényt dolgozott fel az ipar­ügyi minisztérium. Ezért a délvidéki iparreví­zióra csak a jövő esztendőben kerül sor. a Fel­vidéken pedig érthető okoknál fogva még min­dig megmaradnak az ipartársulatok. Ennek az Ügyosztálynak azonban olyan óriási munkát kell végeznie, hogy ;a mai 9 emberével, akik kö­zül háromnak egyéb megbízatása van — mi­niszteri biztosok — nem tudja lebonyolítani, (Piukovich József: Decentralizálni kellene!), pedig igen erős tempóban és hihetetlen erő­megfeszítéssel dolgoznak. Feltétlenül kívánatos volna tehát, hogy ebiben az ügyosztályban, de la minisztérium mindegyik ügyosztályában is erős létszámemelést vigyünk keresztül. Méltóztassanak megengedni, hogy rátér­jek az iparfelügyelet kérdésére- (Halljuk! Halljuk! a középen.) Ma sok iparfelügyelői állás betöltetlen. Nincs elég mérnök. A kiuta­zási költség viszont akkor, ha a rendelkezésre álló mérnöki állásokat he lehetne tölteni, nem volna elég, márpedig az iparfelügyelő mim

Next

/
Oldalképek
Tartalom