Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
Az országgyűlés képviselőházának 306. illése 1942 november 13-án, pénteken. 383 kar a magyarságért, a magyar életért, a magyarság fennmaradásáért!, ezt majd az objektív történelem lesz hivatott megírni. Én tehát szeretettel kérem a mélyen t. miniszter urat,, szíveskedjék ezt a kérdést fontolóra venni és amennyiben a magyar pénzügyi politikának nem jelentene túlterhelésű ez az elgondolás, akkor a lelkipásztori kar számára is biztosítsa a vasúti féljegyet. (Élénk helyeslés a balközépen.) Lehetne egy másik hasonló irányú előterjesztésem is, ez pedig az úgynevezett portómentesség kérdésében. Ügy tudom, hogy ennek ügye is a kereskedelmi tárca kenetébe tartozik. Itt is csak román pédára hivatkozom. Ko«mániiaban régen megvolt^ a lelkészi hivatalok részére a portómentesség, most azonban nincs meg. Természetszerűleg ennek sem tudom a pénzügyi okait és nem tudom, hogy mi okolja a portómentesség meg nem adását. A lelkészi hivatalok számára azonban mindenesetre adódnak olyan kötelezettségek, amikor hivatalos ténykedésük közben felsőbb hatóságokhoz kell jelentéseket, leveleket írni ok. Én semmi nehézséget sem látnék, ha a magyar kereskedelemügyi minisztérium megadná a lelkipásztori kar részére a portómentességet. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) | Mélyen t. Képviselőház! Mi, az Erdélyi • Párti, teljes bizalommal, ragaszkodással f a ke- ; reskedelemügyi miniszter úr személye iránt és átvizsgálva azt a költségvetést, amelynek mindeni egyes tételéből csak azt látjuk, hogy a miniszter úr munkatársaival egyetemben milyen nagy és hatalmas munkát végzett, hálánk és köszönetünk kifejezése mellett a költségvetést természetszerűleg elfogadjuk. (Helyeslés * és taws a, balközépen, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik'? Boczonádii Szabó Imre jegyző: La&y Dezső. Elnök: Laky Dezső képviselő urat illeti, a szó. Laky Dezső: Mélyen t. Képviselőház! Az alzi utolsó mondat ragadta meg különösen a figyelmemet, amelyben az előttem szólott t. képviselő úr arra célzott, hogy megvizsgálta a költségvet esnek a kereskedelemügyi miniszté- ' riumra vonatkozó tételeit s örömmel látta, hogy azok milyen gazdagon gondoskodnak a tárca! szükségleteiről. Én is, amikor a továbbiakat elmondandó vagyok, abból indulok ki, hogy valóban nagy benyomást tevő, szinte grandiózus a költségvetésnek az a resize, amely a. kereskedelem- és • közlekedésügyi minisztérium munkájával függ össze. Természetesen hiba volna, ha ennek a tárcának a pénzügyi oldalota át kisugárzó erejét csupán magánál a tárcánál, elsősorban talán éppen a központi igazgatásnál előirányzott összegeken át óhajtanák megítélni. Az állami üzemek költségvetésében a hatalmas, az egykori fogalmak szerint! is monstruózus számok szerepelnek, amelyek mutatják azt a gazdasági erőt és hatalmat, azt a fontosságot, amelyet ez a tárca nem csupán a közigazgatás, hanem azon messze túlmenőleg az egész magyar gazdasági élet s'aempontjából is jelent. Mélyen t Ház! Nem csupán a költségvetés számszerű tételei azok, amelyek a tárca jelentőségét szem elé tárják, hanem azoknak a problémáknak sdkrendűségei, azoknak a kérdéseknek a szövevényessége, sokszor nagyon komplik alt s a mai.időkben még talán komplikáltabb volta, amelyek ennek a nagymultú és működését mindenkor kiváló teljesítményekkel végző minisztériumnak a tevékenységi körébe tartoznak, (Ügy van! a középen.) A költségvetés vitájában nem arról van szó, hogy a büdzsébe foglalt tételeket a plenáris tárgyalás során is bírálat tárgyává tegyük. Azokat a kormányzati elgondolásokat kell itt latra tenni, amelyek a számok mögött húzódnak meg s amitelyek egyfelől a múlt igazolását jelentik, másfelől a jelenlegi helyzet felől tájékoztatnak és harmadsorban képet vetítenek elénk arról, melyek azok a tervek, amelyek a kormányzat egyes ágát maid foglalkoztatják. S amikor ilyenformán a jövő idei igealakot használom, akkor máris odaértem felszólalásomban ahhoz a kérdéshez, amelyet fejtegetéseimnek a középpontjába iparkodom helyezni. Ez az a probléma az átmenietgazdaiság problémajb. Tudom, hogy a kormány behatóan foglalkozik azzal s hogy különböző el ab or átuimok birtokában is van, amelyek ennek a gondolatkörnek bizonyos részeit megfogják és a jövőt illető -terv eket kovácsolnak,; de sohasem elég a problémakör jelentőségét hangsxílyoznunk. Minden alkalmat meg kell ragadnunk arra» hogy ezeket a kérdéseket felszínen tartsuk. Kell, hogy ezek a kérdések — mondhatnám— a közvélemény és a szakértők parla*, mentje előtt állandóan tárgyaltassanak. Hiszen az idő rohan: az >a szörnyű háború, amelynek tálán már_ a csúcspontjára értünk el. egyszer maid mégis csak véget ér és akkoT esőstül szakadnak nyakunkba azok a kérdések, amelyeke! illetőleg, ha nem lesznek korábban elkészített, jól átgondWlt és minden irányban mpHbeszélt terveink, akkor esetlee" ieren nehéz zökkenőkkel kellene számolnunk állami, gazdasági és társadalmi életünkben. (Ügy vari! Űffv van! a közelien) T. Ház! A közgazdaságtan — mint. tudjuk — megtalálta a módját annak, hogy ezt a problémakört egy átfogó szóval nevezze. De az átmenetgazdasági gondolatkör rendkívül széles csoportra utal és alic van a kormáuvzatriák áe:a, amelyben ne találnánk nagy számban is olyan kérdéseket, amelyek oda szervesein beletartoznak. Akármennyire is meq-lepő de az átmenetgazdaság köréből nem kapcso 1 ható ki például a belügyminisztérium vagy éppenséggel a miniszterelnökség bizonyos tevékenysége és maga a honvédelmi igazgatás is rengeteg olyan kérdést ölel fel, amelynek mihdmesrannyia szoros kapcsolatban áll az átmemetfrazdaságffal. Különösen azonban négy minisztérium van amelynek ma olvan súlyos, olyan rensreteí?, szinte mázsa« gondokat Jelentő teendői mellett ott vannak a háttérben azok a jövőbeli feladatok, amelyekkel már előre szornhe kell nézni, amelyeket illetőié«? terveket kell kidtaleroztatni. ho«?y esvkor ne kerülienek esetleg meglepetés elé. Azoknak a minisztériumoknak a sorában, amelyek ilvenformán az átmeneteazdasáf? kérdéseiben legfőképpen érdekeltek, ott van'tehát a kereskedelem- és 'köziekedlésü'ffvi minisztérium is, sőt merem mondani, talán inkább ott van, mint a földmível«Rüsryi minisztérium, amelynek bár szintén adódnak hasonló problémái, mert a kereskedelem- ;és lrö7lplrfdésüoTri minisztériumnak számos olvan iellep-ű üo-vVöre van. amely a gazdasági élet lr>o-kiiiönbö7Őbb területeivel kancsolódik össze. Mindlen olyan lépés, amelyet itt megteszünk,
