Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

â80 Àz országgyűlés képviselőházának SÔÔ. nagyobb elismeréssel, és megbecsüléssel va­gyok, úgyis mint magyar ember iránt, úgyis mint keei'skedeimi szaktekintély iránt), politi­kai pártállásomnál fogva azonban a költségve­tést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Boczonáüi Szabó Imre jegyző: Szabó Já­nosi Elnök: Szabó János képviselői urat illeti a szó. Szabó János: Mélyen t. Ház! A kereske­delmi tárcáról lévén szó, engedtessék meg, hogy mint munkás, én is hozzászóljak a tárca költségvetéséhez, valamint a kereskedelmi tár­cával párhuzamosan letárgyalandó állami üze­mek költségvetéséhez, mégpedig mind a posta, mind a vasút költségvetéséhez. A magyar kereskedelem, azt lehet mondani, jórészben ki­bontakozott és ha a magyar kereskedelemben napjainkban a felszínre kerültek között nem odavaló elemieket is látunk, erősen hisszük, hogy ezek az átmeneti idő után rövid időn be­lül el fognak tűnni. Bármennyire sokan mond­ják is, hogy a magyar kereskedelem nem bon­takozik ki különösen a zsidók által lakott vi­déki városokban, ha láttuk három év veil ez­előtt a cégtáblákat és most megnézzük azo­kat, akkor nagy változást láthatunk, mert nagyszámban vannak olyan cégtáblák, amelye­ken a feliratok magyarok és a tulajdonosaik is valóban magyarok. Mindenesetre a mélyen tüsztelít kereskedelemügyi miniszter úr mun­káját e tekintetben senki sem kifogásolhatja» mert fokozatosam, lépésben igenis megtörtént az, amit a magyarság érdekében meg kellett tenni és tudjuk, hogy ez továbbra is megtör­ténik. Amint Bíró István képviselőtársain voit szíves említeni, én is kérem, hogy a kereske­delmi jogosítványok kiadásánál méltóztassék tekintettel lenni a szakképzettségre, inert igenis nagyon sokan kaptak kereskedelmi jo­gosítványt olyanok, akik nem érdemelték meg és akiknek semmi közük sincs a magyar ke^ reskedelemhez. (Úgy van! Úgy van!) Semmi közük nincs azért, mert ha annak a méltósá­gos asszonynak miegvan a 600 pengős nyugdíja, akkor elégedjék meg azzal, neveljen sok gye­reket, maradjon meg nyugdíja mellett, de a magyar kereskedelmet, ahol igenis szakérte­lemre van szükség, legyen szíves, hagyja bé­kében. A magyar kereskedelemnek egészségéé­nek kell lennie. A magyar kereskedelemnek nemcsak a mostani háborús időkben kell erős­nek lennie, hanem már most, a háborús idő­ben gondolva az elkövetkezóudo békére, ugy meg kell erősíteni, hogy minden tagja száz százalékig megállja a helyét, úgy ahogy kell, az elkövetkezendő békében is. A kereskedő'tanonckérrzés tekintetében is meg kell említenem egy olyan dolgot^ amely­ben a miniszter úr részéről bizonyos lépésekre van szükség. Nem tudjuk biztosan, hová tar­toznak az iparos- és kereskedőtanoncok, a köz­oktatásügyi minisztériumhoz-e vagy az ipar­ügyi minisztériumhoz. Ha megkérdezzük vala­m'eílyik miniszter urat» azt fogja mondani, hogy mindkét tárca, hatáskörébe tartoznak,. Nagyon szeretnők azonban, ha kereskedöta­noncaink felett, akikre a növő magyar keres­kedelmet építjük, egy minisztérium rendelkez­nék, de úgy, ahogyan megérdemli ÍIZ a nagy­tömegű magyar tanoncréteg, akiket napjaink­ban a különböző keresztény kereskedők üzle­teiben találhatunk. Egyik panaszunk az, hogy különösen a. visszatért területeken nem állnak megfelelő ülése 1942 november 13-án, pénteken. helyiségek kereskedelmi tanonciskolásaink ren­delkezésére. Olyan kevés megfelelő tanterem van, hogy fel kell emelnünk szavunkat és kér­nünk kell, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr minden aktatologatás nélkül minél gyor­sabban teljesítse a tanoncok kérését. Ebben a szezonban megtörtént az, hogy tehetséges ltjaink részére Nagyváradon helyiségre volt szükség, mert a vidéki tehetséges tanulóinknak lehetőséget akartak adni arra, hogy tehetségük szerint, bontakozzék ki a magyar iparban és kereskedelemben. Ez magyon helyes, régen vár­tuk és örvendünk, hogy megtörtént, de kérjük, hogy sohase történjék meg egy iskola vagy otthoni felállítása, egy már a régen felállított otthon vagy iskola helyiségeinek és tantermei­nek felhasználásával. Mi történt? 400 iparos­és kereskedőtanonc évek hosszú során át egy ideiglenes, de egészséges helyiségben volt. Most ezt a helyiséget és vele együtt több helyiséget az 1942—43-as tanévre át kellett adnunk tehet­ségeseknek. Mi történt tehát? Azokat a keres­kedelmi tanoncokat, akik hamarább ott vol­tak abbàn a helyiségben, kitették onnan és azok mentek a régi helyiségbe, akik most jöt­tek! Az a helyiség, amelyben a tanoncokat elhe­lyezték, az egészségtelen, nagyon kérjük tehát a mélyen tisztelt kereskedelmi miniszter urat, hogy tanoncainkat megfelelő iskolai tanter­mekben és otthonokban helyezzék el. Most tud­hillik nagyon sok iskola tantermeinek fala két méter magasan nedves. így egészséges magyar kereskedő generáció nem fog onnan kikerülni. De honvédelmi szempontból is szükséges az egészséges elhelyezés, szükség van a fiatalság csontjainak megerősödésére, mert a sorozáso­kon résztvevő katonaorvosok azt állapítják meg, hogy nagyolni gyenge a fiatalságnak cson­tozata. Vegyük ennek elejét és az egészségte­len helyiségeket a jövőben ne tűrjük meg. Te­gyük lehetővé, hogy egészségesebb helyiségek­ben nevelkedjenek a kereskedelmi tanoncok. . T. Ház! A vasútról annyit mondhatok, hogy talán egyetlen egy téren sem ment végbe a kereskedelmi tárca keretében olyan nagy fejlődés, különösen a visszatért területek szempontjából, mint az államvasutaik terén. Az Államvasutak részéről megtörtént a kez­deményezés, megtörtént az első lépés: minden bürokrácia nélkül hozzáfogott annak a 40 kilo­méteres vasútnak a megépítéséhez, amelyet, amint hallottuk, valószínűleg rövid időn belül átadunk már a személyforgalomnak, amely jelenti Erdély bekötését a magyar életbe. Ugyanakkor azonban, nem felejtettük ki azt a nagybányai vonalat sem, amelynek munkálatait — azt lehet mondani — két-három hónap alatt hajtották végre. Éjjel-nappal meg­feszített munkát végeztek vezetőink és mun kásáink. Természetesen a közlekedésügyi mi­niszter úr jóváhagyásával történt a munka. Mi nagy hálával tartozunk ezért, mert ha 22 év alatt rongy országutaink és vasutaink voltak, most rámutattunk a magyar kezdeményezésre, a magyar^ élniakiarásra, mert ezekben a leg­nehezebb időkben is hosszú, sok kilométeres vaspályautakat építettünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) De hozzá kell szólanom a vasúti és postai személyzet kérdéséhez is. A_ vasúti és postai személyzet éjjel-nappal teljesíti kötelességét, mert a munka folytonosságát nem lehet meg­szakítani. A vasúti és postát személyzet nem tekinthet háborút és békét, a postásnak egy­formán pontosan kell kézbesítenie a levelet és

Next

/
Oldalképek
Tartalom