Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
Az országgyűlés képviselőházának 306. a táviratot, a vasutasnak, a vasúti tisztviselőnek egyformán pontosan kell indítania a vonatot. Ha gyakran pontatlanul is indulnak, az a nehéz időknek tulajdonítható. Ugyanakkor azonban, ha a személyzeti, a munkás ilyen nehéz kötelességet vállalt és azt lehet mondani, hogy ezek az emberek munkájukkal! a honvédség ©óraiba tartoznak, nagyon várjuk a mélyen t. kereskedelem.- és közlekedésügyi miniszter úrtól, hogy vegye pártfogásába őket és a bakancskiutalás tekintetében, az élelmezés tekintetében ne számítsa teljesen a lakosság soraiba ezeket az éjjel-nappal dolgozó vasúti és postai alkalmazottakat, mert ha ők egy 20 dekás darab kenyérrel, vagy azzal a 30 dekás* darab kenyérről, amely a könnyű testi mtunkást illeti meg, elindulnak 24 órás útra, nagyon sokszor megtörténik Erdély különböző részeiben, hogy csak öt nap múlva térnek haza. Nagyon kérjük, szíveskedjék lehetőséget adni arra. hogy a törvényhatóságok polgármesterei az állomásfőnököknél legalább egy-két kilogramm plúszkeny ér adagot tartalékoljanak, hogy ha azzal jelentkezik az a vasúti munkás, vagy az a vasúti személyzethez tartozó, hogy két nappal tovább kellett abban a 1 városban maradnia, mert hivatalból rendelték ki. akkor az állomásfőnök egy darab kenyérrel feltétlenül ki tudja segíteni. Megtörtént, hogy kéthárom város részéről megállapítottak ilyen adagokat, — megfigyeltem, mert utazom és figyelem ezeket a dolgokat — ami nagyon jóleső érzés volt. Különböző városok polgármesterei megértették ezt, de nagyon szeretném., ha ez általánosan történnék, országunk valamennyi városa, valamennyi vezetője megértené a dolgot és annak a vasutasnak, annak a postásnak, aki közszolgálatban van, lehetőséget adna arra, hogy ha két-három; napig yiszszamarad bizonyos helyen, a kenyér tekintetében biztosítva legyen. Egyik képviselőtársam azt mondottat, nem szívesen nézi azt. hogy ezek a közületek az őrellátás alapjára helyezkedtek és ennélfogva a magyar kiskereskedőtársadalom talán nem kapja meig azt a bizonyos kereskedői hasznot azoktól a munkásszemélyektől, akik a Máv. és a posta kötelékében vannak alkalmazva. Ezt vissza kell utasítanom. Sem a posta igazgatósága, sem a Máv. igazgatósága nem vállalhatja azt, hogy az, a postás és vasutas nagyon sokszor kilométerekre menjen el kilincselni vajért, kenyérért, vagy a legelemibb dolgokért. Igenis, a legegészségesebb dolog volt a történt intézkedés. Le a kalappal a posta előtt, amely mindenütt beszervezte magát az önellátásra és a legkisebbtől a legnagyóbbig ott helyben mindenki megkaphatja a legszükségesebb cikkeket, úgyhogy idő tekintetében nincs megrövidítve a postai étà ennélfogva a levelek, a sürgönyök, a postai küldemények pontos kikézbesítése tekintetében mi, a közönség szinten nemi vagyunk megrövidítve. Nagyon örvendetes és nagyon hálásak vagyunk a kereskedelemügyi miniszter úrnak azért hogy az utak hosszú küométeireit annak ellenére, hogy háború van, gyors tempóban úgy megépítették, hogy azokon zökkenőmente sen történik a közlekedés, csak arra kérem a mélyen t. keresíkedelemügyi miniszter urat, adjon Isten erőt neki, haladjon ezzel a munkával tovább. A burgonya- és faszállításról is meg kell emlékeznem, annak ellenére, hogy ez a közellátáshoz tartozik. Az elmúlt év folyamán — tekintettel arra, hogy nem állott elég vágón ülése 1942 november 13-án, pénteken. 381 és elég tengely rendelkezésre —: nagyon sokszor megtörtént az, hogy amikor az ipari üzemek részére a mélyen t. igazgatóságok jó belátásuk után megrendelték a burgonyát, meg is kapták a jóváhagyást, de időben pontosan nem lehetett leszállítani a burgonyát, sőt azt elvermelték azért, mert a mélyen t. Metesz. központja rendkívül erős, de vidéki viszonylatban végrehajtó szervei rendkívül gyengék. Megtörtént az, hogy a burgonyát elvermelték és amikor ki kellett vermelni, kiderült, hogy 20%-a megfagyott a kezelése alkalmával, 10%-a pedig 10 centiméteres csirát engedett. Ez nemzetgazdasági szempontból nagy kár. Nagyon kérem a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy nemzetgazdaság szempontból szíveskedjék megadni minden lehetőséget arra, hogy különösen a nagyobb városok és a naigyobb városokban levő iparvállalatok munkásai minél hamarabb kaphassák meg a burgonyát és a tűzifát, azt a két legszükségesebb cikket, amely miatt, ha ők egy-két óra hoszszáig kint maradnak, mert megfáztak, szabotázst lehet rájuk megállapítani, holott annak ők nem okai, mert saját hibájukon kívül a fa és a burgoraya rossz szállítása következtében történt a munkából való elmaradásuk. f A posta, a távírda, valamint az utak megépítése szempontjából nagyon kérem a mélyen t. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urat, hogy amennyire lehetséges, vegye figyelemJbe az általam elmondottakat. Jól tudjuk, hogy most már a déda—szenetfalvai vasútépítkezésből bizo'nyos vagonná rk felsaabaduit és^ már előre, ezelőtt két héttel megígérte a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy ezt a vagónparkot is a burgonya-, fa- és cukorrépaszállításra r rendelkezésünkre fogja bocsátani. Kérem, szíveskedjék ezt minél hamarabb megtenni, mert ha ez megtörténik, akkor bi<*zszük, reméljük, hogy a Inehéz hideg beállta előtt, ha nem is teljes eeészében, de iórészt ellátásban fognnk részesülni mind a tűzifa, mtnd a burgonya szempontjából. Én mind pártom, mind magam részéről a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Krancz Rajmund! Elnök: A képviselő úr 1 nincs jelen,, feliratidőzára töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Nagy László! Elnök: A képviselő úr nincis jelen, feliratkozá,sla> töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Polonkay Tivadar! Elnök Polonkay Tivadar képviselő urat illeti a szó. Polonkay Tivadar: Mélyen t. Képviselőház! Végtelen örömmel hallottuk a kereskedelemügyi miniszter úr bejelentését, amelylyel a Maleirt. tisztviselői karának elégtételt szolgáltatott. Szükségesnek tartom azonbami egyik képviselőtársammal szemben megállapítani azt, hogy amikor ő megbocsátásról beszélt, ez a miniszter úr részéről tulajdonképpen nem megbocsátás, hanem elégtételadás volt és amikor ezt a lernai hidrát a miniszter úr így lefejezte, azt hiszem, az egész ország közvéleménye nagy megnyugvással fogadta, hogy ezek^ a megvádolt tisztviselők végre a maguk igazának tudatában most már ismét a magyar repülés ügyének szolgálataiba állhatnak.
